Váratlan fordulatot vett a halmozottan sérült, hangzó beszéddel nem kommunikáló Zoltán Ágoston ügye, aki családjával még tavasszal perelte be a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt (NEAK), amiért nem kaptak tb-támogatást alternatív kommunikációs eszközre.
A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége (MEOSZ) – amely az ügyben a családot képviselte – erről szóló szerdai közleményében azt írja: „a bíróság szerint alaptörvény-ellenes és nemzetközi szerződésbe ütköző, hogy a beszédfogyatékos emberek segédeszközeit nem támogatja a társadalombiztosítás”.
A 444-en számoltunk be arról, hogy pert indított egy család, amiért a társadalombiztosítótól nem kaptak támogatást beszédet pótló eszközre (tabletre, tablettartóra, gombokra, szoftverre), amivel Farkas Krisztina 20 éves fia, Zoltán Ágoston a külvilággal kommunikálni tudna. A NEAK elutasította a fogyatékossággal élő fiút gondozó család egyedi méltányossági kérelmét, hogy tb-alapon jusson hozzá a szükséges eszközökhöz. A halmozott fogyatékossággal élő Zoltán Ágostonról és az ápolásáról dokumentumfilmet is forgattunk.
Ágoston túlmozgásos, halmozottan sérült, ezért sem a kezével, sem hangzó beszéddel nem tud kommunikálni. Édesanyja, Farkas Krisztina viszont évekkel ezelőtt rájött, hogy képek, piktogramok segítségével, vagyis alternatív kommunikációs eszközökkel ki tudja magát fejezni a fia, és képes önálló döntéseket is hozni.
Farkas Krisztina áprilisban a bírósági tárgyaláson elmesélte, Ágoston 10 éves korában kezdett olyan speciális iskolába járni, ahol alternatív és augmentatív kommunikációt tanítottak fogyatékossággal élő gyerekeknek. Sokáig kinyomtatott fotók segítségével oldották meg a kommunikációt, ám ez Ágoston szókincsének növekedésével egyre problémásabbá vált, több lett a kép és a mappa. Krisztina ekkor – körülbelül 5 évvel ezelőtt – találkozott a Verbalio nevű kommunikációs szoftver fejlesztőjével, Zsombori Balázzsal, akit megkért, hogy csináljon egy olyan fejlesztést, amivel Ágoston mappás jelei digitalizálhatók a Verbalióba. Zsombori ezt meg is tette, így ma már Ágoston a tablet és a Verbalio program segítségével kommunikál.
A tabletes kommunikációt úgy kell elképzelni, hogy Ágoston kerekesszékének két oldalán, a térdénél van két gomb, egy piros és egy sárga. Szintén a kerekesszékéhez rögzítenek egy tabletet, amit Ágoston lát. A bal térdével, a sárga gombbal kategóriák között tud választani, hogy mi az a téma, amiről beszélni szeretne, például el tudja dönteni, hogy mit szeretne enni. A jobb térdével tud kattintani és választani, a kiválasztott képek vagy jelek megjelennek az üzenetsávban, sőt a program hangosan fel is olvassa a képek jelentését. Ágoston ennek a programnak a segítségével nemcsak eldöntendő kérdésekre tud válaszolni, kérdéseket is fel tud tenni.
Amikor a bírónő arról kérdezte az édesanyát, hogy milyen konkrét példákat tud mondani, amikor hasznát vették ennek az eszköznek, Krisztina elmesélte, az eszköz segítségével tud Ágoston döntéseket hozni arra vonatkozóan, hogy mit szeretne csinálni vagy enni. Azt is megmondja minden reggel pontosan, hogy milyen nap van, de afelől is szokott érdeklődni, hogy mikor jön meglátogatni őt a külön élő édesapja. Ilyenkor ki szokta választani, hogy mit szeretne csinálni az édesapjával: kimenni a pályaudvarra, vagy csak kiülni az erkélyre, nézni a 7-es buszt.
Csakhogy a tablet nagyon régi, a tabletet tartó szerkezet pedig nem működik úgy, ahogy kellene, a tárgyalás közben is többször megbillent, oda kellett fogni a kerekesszékhez. Mindenből újat kellene beszerezni, és ez nem lenne olcsó.
A NEAK gyógyászati segédeszközöket támogató listáján viszont egy olyan eszköz sincs, amely a fogyatékossággal élők kommunikációját segítené, miközben egy halmozottan sérült, nem beszélő embernél ez a mozgásszervi kiegészítőknél is sokkal fontosabb. Mivel tehát nincs a támogatott listán alternatív kommunikációs eszköz, ezért csak egyedi méltányossági kérelemmel van esély támogatást szerezni. Farkas Krisztináék azonban hiába nyújtottak be ilyet, a NEAK elutasította őket.
A NEAK az elutasításban és a bíróságon is alapvetően két dologra hivatkozott:
A család célja a perrel az volt, hogy a NEAK helyezze hatályon kívül Zoltán Ágostonék kérelmének elutasítását, és a bíróság kötelezze új egyedi méltányossági eljárásra az alapkezelőt. Az ügyben júniusban született volna ítélet, de a bíróság haladékot kért, majd végül írásban küldte el a végzést a családnak és a jogi képviselőnek.
A MEOSZ a közleményében azt írja, hozzájuk hasonlóan a bíróság is úgy ítélte meg, a helyzet orvoslásra szorul, azonban ezt a jelenlegi szabályozás alapján kizárólag az Alkotmánybíróság teheti meg, tehát az ügy megy tovább a testület elé.
A Fővárosi Törvényszék egyetértett a MEOSZ-szal abban, hogy az ügyben alkalmazandó jogszabály Ágostont indokolatlanul és hátrányosan megkülönbözteti más fogyatékossággal élő személyekhez képest azáltal, hogy részére és a többi beszédfogyatékos személy számra nem biztosít a szükségleteikhez ténylegesen igazodó, tb-támogatással igénybe vehető, gyógyászati segédeszköznek minősülő alternatív és augmentatív kommunikációs (AAK) eszközt.
A bíróság visszautasította a NEAK azon érvelését is, miszerint nem minősül a tablet és az ahhoz tartozó szoftver orvostechnikai segédeszköznek. A bíróság szerint egy orvostechnikai eszköz nem attól minősül orvostechnikai eszköznek, hogy akként regisztrálták, hanem attól, hogy orvostechnikai eszközként használják.
A törvényszék a NEAK-nak azt az érvelését sem találta helytállónak, hogy a támogatáskezelő nincs szerződésben a szoftvert, a tabletet és a tablettartót gyártó cégekkel, ennek hiányában pedig nincs lehetőség a támogatásra. A bíróság szerint a méltányosságból nyújtott támogatásnak éppen az a lényege, hogy azt olyan gyógyászati segédeszköz árához is nyújtja a NEAK, amely társadalombiztosítási támogatással nem rendelhető, adott esetben gyógyászati segédeszközként eddig nem is került a támogatáskezelő látókörébe, így nyilvánvalóan olyan forgalmazó is forgalmazhatja, amelynek nincs szerződése a NEAK-kal.
A bíróság álláspontja szerint a jelenlegi szabályozás azáltal, hogy nem biztosítja a beszédfogyatékos emberek emberi méltósághoz, valamint a kommunikációhoz, a véleménynyilvánításhoz, a szociális biztonsághoz és a testi-lelki egészséghez való jogát, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, alaptörvény-ellenes.
A bíróság álláspontja szerint a hatályos szabályozás az alaptörvényen kívül nemzetközi szerződésbe is ütközik, mert többek között sérti a beszédfogyatékossággal élő emberek diszkriminációmentes bánásmódhoz, egyenlő esélyű hozzáféréshez, habilitációhoz és rehabilitációhoz, valamint szólás és véleményszabadsághoz való, egyezményben biztosított jogát.
Ahogy arra a bíróság is rámutatott, a gyakorlatban az AAK eszközökre méltányosságból sem lehet ártámogatást szerezni, ami azt eredményezi, hogy a súlyos kommunikációs zavarral, fogyatékossággal rendelkező emberek számára a hiányzó, kiesett vagy sérült funkció pótlására alkalmas gyógyászati segédeszközökre semmiféle támogatás nem létezik, a fogyatékosságukból fakadó szükségleteikhez igazodó, gyógyászati segédeszköznek minősülő AAK eszközökhöz méltányossági eljárás keretében sem juthatnak hozzá.
„Ezt azonban jelenleg hazai keretek között kizárólag az Alkotmánybíróság teheti meg, ez az intézmény mondhatja ki, hogy a jelenlegi szabályozás az alaptörvénybe ütközik, így a per csak azután folytatódhat, ha az Alkotmánybíróság döntött a szabályozás alaptörvénybe, illetve nemzetközi szerződésbe ütközésének kérdéséről” – írja a MEOSZ.
Farkas Krisztina azzal kommentálta a bírósági végzést a 444-nek, hogy ez örvendetes hír, ugyanakkor nagyon meglepő is, hiszen a korábbi ilyen ügyeket a bíróság elutasította. Olyan még sose fordult el, hogy egy ügy Alkotmánybíróság elé kerüljön. Az édesanya szerint az, hogy a bíróság kimondta, alaptörvény-ellenes, hogy a fiának nem biztosítják az eszközt, jó visszajelzés, hogy annyi éven keresztül igazuk volt azzal kapcsolatban, hogy az alternatív kommunikációs eszközök éppen olyan gyógyászati segédeszközök, mint egy kerekesszék.
A MEOSZ közleménye szerint amennyiben az AB úgy ítélné meg, hogy a tb-támogatás elutasításának alapjául szolgáló jogszabály alaptörvénybe ütközik, az kihatással lehet valamennyi beszédfogyatékossággal érintett ember életére.
„Valóra válhatna – amiért a MEOSZ évek óta következetesen szót emel –, hogy a hangzó beszéd pótlását elősegítő eszközök államilag támogatottak és minden érintett számára biztosítottak legyenek” – írják.