A bíróság szerint orvosi mulasztások miatt halt meg egy 2,5 éves kisgyerek, a Kúria pedig elutasította a kórház panaszát
Amikor délelőtt a tényleges orvosi felügyelet nélkül dolgozó rezidens gyakornok megvizsgálta a 2,5 éves kisgyereket, úgy látta, „állapota minden szempontból kielégítő.”
A gyerek 2019. február 26-án vírusos bárányhimlő miatt került kórházba, hányt és láza volt. Február 28-án délelőtt, mikor a rezidens gyakornok megvizsgálta, az osztályon nem volt szakorvos.
Délután a gyerek egyik szülője kérésére az ügyeletes szakorvos megvizsgálta a gyereket,
„és az állapotát összességében egy kezdődő sokkos állapotnak értékelte.”
A gyerek tudata nem volt tiszta, szaporán vert a szíve és nehézlégzése volt. Hiába adtak neki oxigént és infúziót, az állapota nem javult, így este mentővel átvitték a Gyermekgyógyászati Klinikára, ahol közepesen súlyos állapotban vették fel.
„Kórismeként a bárányhimlő fertőzés talaján kialakult, súlyos bakteriális szepszisnek megfelelő vérmérgezést, sokk állapotát és többszervi elégtelenséget rögzítettek.”
Azonnal elkezdték az antibiotikumos kezelését, lélegeztetőgépre tették, de az állapota március 1-én tovább romlott, és végül megállt a szíve. Hiába próbálták újraéleszteni, a gyerek délelőtt elhunyt.
A család beperelte a kórházat többmilliós kártérítést követelve, és első-, illetve másodfokon is megnyerték a pert 2020-ban illetve 2022-ben. A kórház fellebbezett, és a jogerős döntés után a Kúriához fordult, de az elutasította a beadványt, a határozatát pedig közzétette a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, anonimizált formában.
A 2023-as határozat mostanában jelent meg, ezt vette észre a kegyelmi botrányt kirobbantó ügyvéd, aki most Vidéki prókátorként posztol a Facebookon.
A cikk elején idézett szöveg a határozat indoklásában szerepel ott, ahol elkezdték összefoglalni a felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállást.
A határozat indoklásából kiderül az is, hogy az első fokon eljáró bíróság, a Szekszárdi Törvényszék maradéktalanul elfogadta az „aggálymentesnek minősített” igazságügyi orvosszakértői véleményt, és azt a perben rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal összhangban állónak értékelte.
„Annak alapján megállapította, hogy a gyermek betegsége vírusos eredetű bárányhimlő volt, annak talaján szövődményként bakteriális fertőzés, tüdőgyulladás és hemofagocitózis alakult ki, és mindezek a gyermek többszervi elégtelenségéhez, perifériás keringésének összeomlásához vezettek, együttesen a közvetlen halálát okozták.”
A bíróság megállapította, hogy
a szakvélemény értelmében a gyermek kezelése egyértelműen nem felelt meg az orvosszakmai szabályoknak.
És idézte a szakvéleményből azt is, hogy ha a gyereknél elvégzik a megfelelő vizsgálatokat (mint például labor, mellkasröntgen, hasi ultrahang), megfelelően figyeik az állapotát, és megkapja a klinikán alkalmazott gyógyszereket,
akkor csaknem kategorikusan kijelenthető, hogy a gyermek életben maradt volna,
és ezért az alperes (vagyis a kórház) tevékenysége, valamint a gyermek halála között közvetlen oksági összefüggés állapítható meg.”
A kúriai határozat indoklása szerint az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a gyerek halála a diagnosztikai tévedésre és gyógykezelési mulasztásra vezethető vissza. „A diagnosztikai tévedésben közrejátszott, hogy a kezelés során csak részben volt biztosított a megfelelő szakorvosi ellátás.”
A Vidéki prókátor néven posztoló ügyvéd szerint ez a tragikus eset a magyar egészségügyi ellátórendszer állatorvosi lovaként is felfogható.