Nem is tudom, hol kezdjem, kedves barátaim. Hogy miért? Fel vagyok háborodva ugyanis. Dühös vagyok.

Ez lehetetlen! Erre tényleg nincsenek szavak! Ez egyszerűen hihetetlen! Tényleg ennyi? Ugyan már! Vajon meddig lehet ezt még fokozni? Pofám leszakad.

Meg vagyok döbbenve! Nem először, és ahogy a helyzet kinéz, nem is utoljára. Valójában nem igazán akarom elhinni, ami történik, és folyton arra gondolok: de jó lenne már fölébredni! Meg tudja valaki magyarázni, hogy miként sikerült ilyen mélyre süllyednünk? És hát tudjuk ugye: mindig van lejjebb. De hova még? Teljesen komolyan kérdezem. Ez már tényleg mindennek a teteje! Felháborító, nem?

És itt akkor álljunk meg egy pillanatra. Beszéljünk végre őszintén: remélem, senki nem gondolja komolyan, hogy ezt bevesszük! Könyörgöm… Ez vérlázító! Hát teljesen hülyének néznek minket? Ezek? És lám, a plafon még csak nem is repedezik…

Na ne szórakozzunk már. Meg kell őrülni! Ez a pofátlanság netovábbja! A világon nincs ilyen. De tényleg!

Mi a fasz történik itt? Azért álljunk már meg egy szóra! Ez már több a soknál! Szégyen és gyalázat! Hát hol élünk? Már meg sem lepődünk. El vagyok képedve. És sírni tudnék. De most nem rólam van szó. Én ezt az egészet leszarom.

Ennek annyi. Ez egy nagy nulla! Ebből nem kérünk. Sajnálom, hogy idáig jutottunk. Bosszantó, na. Joggal merül fel a kérdés: mi folyik ebben az országban? Ébresztő! Gondolkodjunk már! Hát megáll az ember esze!

Hol a határ? Kész röhej. Ha-ha-ha-ha. De ne vicceljünk, mert a tények komoly dolgok. Baj van! A fene megette az egészet. És ez ellen semmit sem lehet tenni? Semmit.

Zárójel. Mi lesz még itt? Hol lesz ennek a vége? Nem ez a pillanat az, amikor a magyar kisember zsebében már tényleg kinyílik a bicska? Kinek áll ez érdekében? Zárójel bezárva.

Ez nem normális! Ez tűrhetetlen. Mi lesz velünk? Mi a fészkes fene történt itt? Megveszett mindenki? Nincs több kérdésem… Ez van. Slussz-passz. Teljesen reménytelen.

Na már most: nekem ebből az egészből már baromira elegem van. Azt hittem, ezen már túl vagyunk… Nem érdekel, hogy ki kezdte. (Szánalmas és nevetséges módokon egyébként.) Ez világbotrány.

Az életünkről van szó. Meddig lehet ezt tűrni? Ezt már nem lehet kibírni! Eddig, és ne tovább! Milyen világban élünk? Itt tartunk: gusztustalan az egész. Rohadtul. Nézni is rossz. Mert ez ocsmány. Egy nagy rakás szar az egész. De mindegy.

Fene se tudja, mi lesz itt. Ezt ép ésszel nem lehet kibírni! De most komolyan! Mi van itt? Mi ez az egész? Fogalmam sincs. Hogy is van ez?

Ne hülyéskedjünk már! Ez baromság! A kurva életbe! Ebből elég volt! Csúnya vége lesz ennek.

Édes Istenem! Tudják mit? Tényleg inkább hagyjuk. Kész, vége, nincs több. Ennyi. Feladom!