A Magyar Távirati Irodának még 2024-ben sem ciki a szerelemféltés szót használni

Bűnügyről tudósít mai hírei közt a Magyar Távirati Iroda (MTI), vagyis az állami hírügynökség.

A hír szerint hétfőn egy macsétával, ásóval, kapával felfegyverkezett család támadt rá egy kétegyházi italmérő helyen egy másik családra, amikor is a vita hevében egy újkígyósi, 25 éves férfi a bántalmazás elől menekülni próbáló sértett után hajtott az autójával, és szándékosan elgázolta. Mire a sértett felállt, a férfi a gépkocsival visszafordult, majd ismét elgázolta.

A mentők az elgázolt férfit súlyos sérülésekkel szállították kórházba, az elkövető elmenekült a helyszínről, másnap azonban önként feladta magát.

Az amúgy is elég súlyos hírt az MTI-nek sikerült azzal is megfejelnie, hogy rögtön a figyelemfelkeltő első bekezdés első szavaként megadta a „vita” tárgyát is: szerelemféltés.

Az első mondat egészen pontosan így hangzik:

Szerelemféltés miatt veszett össze két család a Békés vármegyei Kétegyházán, a vita során egy embert többször autóval gázoltak el.

Az elmúlt években számos nők elleni erőszakkal foglalkozó szervezet hívta fel a figyelmet arra, hogy a szerelemféltés szó használata nagyban romanticizálja az erőszakot, épp ezért a használata kerülendő.

Ez a jelen esetre is igaz, amikor is egy férfi megpróbált megölni egy másik férfit. Egy ilyen helyzet leírásakor a szerelemféltés szó azt az érzetet keltheti, hogy valójában szerelmes férfiak mentek ölre a szeretett nő kegyeiért, ebbe a csetepatéba pedig bekapcsolódott a két család (ennek a szónak a negatív kontextusát egy ilyen szövegkörnyezetben már ne is firtassuk) is, hogy nyomatékosítsák az álláspontokat.

Teljesen felesleges és károsan sugalmazó egy ilyen szituáció leírására a szerelemféltés szót használni. A konkrét körülményekről ugyanis nem tudunk semmit, sem az agresszor, sem a sértett pozícióját nem ismerjük a konfliktusban, a szerelemféltés szó viszont olyan tartalommal törti fel ezt az egyébként tragikus eseményt, amely jóformán mentségként szolgálhat a történtekre.

Ja, ha szerette, megküzdhetett érte. Ja, ha elszerette, megérdemelte.

A szerelemféltés szó elsősorban olyan esetekkel kapcsolatban jelenik meg, főként a sajtóban, amelyekben valamilyen párkapcsolati féltékenység miatt bekövetkező bántalmazás vagy emberölés jelenik meg. Ez legfőképp férfiaknál jelenik meg, akik nem képesek belátni és elfogadni, hogy a párkapcsolatuk véget ért, netán a volt partnerül már új párkapcsolatot is létesített. Sokan védekeznek azzal, hogy ezek miatt tört fel belőlük az indulat, ami végül erőszakba - nem ritkán halálba - torkollott. Ám míg ha ezen esetek leírására a kóros féltékenységet használná a sajtó, akkor az az agresszor felelősségére utalna, a szerelemféltés szó viszont mindig egy, az agresszoron kívüli okra (a nőre, a szeretett nőre, aki elhagyta, aki miatt ütött, aki miatt gázolt, stb.) tolja a felelősséget azzal, hogy az iránta érzett szerelmet jelöli meg okként. Miatta lett agresszív a férfi, sejteti a szó, és nem amiatt, mert mondjuk indulatkezelési (vagy másmilyen) problémái vannak.

Mondhatnánk, hogy nem érdemes szavakon lovagolni, de valójában épp az ilyen szóhasználatból merítenek sokan erőt, és érzik úgy, hogy felmentést kaphatnak, csak jól kell megérvelniük, hogy miért ütöttek, miért gázoltak, miért gyilkoltak.

Ezek azok a toposzok, amelyeknek a továbbélése semmi másra nem jó, csak arra, hogy az erőszaknak mentséget keressen. Miközben az erőszakra semmilyen mentség nincs. Ám míg ezek a szavak ki nem kopnak a nyelvünkből, addig mindig lesz, aki ezzel tud majd érvelni.

A kikopás pedig mindig egy kicsit csúszik, pláne, ha pont az állami hírügynökség terjeszti (kérdés, hányan veszik majd át változtatás nélkül) azt a kifejezést, amelyről már régesrég tudjuk, hogy a kukában lenne a helye.