Bármelyik kereskedelmi csatornának becsületére válna az a kisfilm, amellyel Magyarország új megmentőjét, Horváth Józsefet mutatja be a Szuverenitásvédelmi Hatóság. Felemelő zene, gyors snittek, szép látképek, mély hang, magabiztos kamera felé fordulás.

Ő fogja lefülelni a mellényzsebbe dollárköteget gyűrő vörös körmös nőket, a dollárt elfogadó öltönyös fiatalokat, a vörös billentyűzetet csépelő hekkereket és az őket irányító bábmestereket. Nem én találtam ki, tényleg ezek vannak a filmben.

Horváth az újonnan megalakult Szuverenitásvédelmi Kutatóintézetet vezeti, "hogy védelmezze Magyarország önállóságát".

A narrátor által feladott magas labdát a következő zárómondattal csapja le:

"Mert én erre tettem fel az életemet".

Mondjuk a magyar szuverenitás védelmezését pont a szovjet időkben sikerült a belügynél elkezdenie, de mit lehet tenni, ha ezt dobta a történelem. Saját elmondása szerint 1985-ben, frissen végzett magyar-történelem szakos tanárként egy újsághirdetésre jelentkezve került a belügybe. Akkor még állítólag nem tudta, ma már tudja, hogy a belügynek akkor ez egy kísérlete volt arra, hogy kívülről szervezzenek be embereket.

1986-89-ig a BM III/III-4-b. alosztályon dolgozott alhadnagyként, feladata a szektásnak minősített, egykori és aktív párttagok, trockisták, álbaloldaliak elhárítása volt. A rendszerváltás után is maradt a szolgálatoknál, majd az első Fidesz-kormány idején a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) főigazgató-helyettese volt, innen a kormányváltás után, a szocialisták érkezésével távoznia kellett.

Pár évre rá, 2005-ben a szintén ex-titkosszolga Tóth Jánossal alapította meg az UD Zrt. nevű céget, amely hivatalosan adatfeldolgozással, webhostinggal és őrzéssel-védelemmel foglalkozott, utóbbit például a Molnak és az OTP-nek is végezték. Hamar kiderült azonban, hogy sima őrzés-védelemnél azért többről van szó: 2008 szeptemberében kirobbant az UD Zrt. botrány.

A zavaros történet megértéséhez muszáj képben lenni az akkori, szintén zavaros politikai helyzettel.