A Hezbollah fegyveresei által használt csipogók és adó-vevők robbanása megmutatta, milyen fejlett technikát alkamazhatnak a titkosszolgálatok. De azt, hogy a globális ellátási lánc mennyi kockázatot hordoz.

„Ez a lánc megdöbbentően összetett”

– írja a New York Times. „Annyira összetett, hogy valószínűleg a kormányok és nagyvállalatok hatáskörén is túlmutat, hogy felügyeljék. Még a legtájékozottabb résztvevők sincsenek tisztában azzal, hogy a kritikus alkatrészek és nyersanyagok kereskedelme során kire támaszkodnak, vagy hol rejlenek a kockázatok.”

Amikor a covid alatt összezuhantak ezek az ellátási láncok, kritikus területeken jelentkeztek hiányok, és a világgazdaság megszenvedte a dolgot. Egyértelműnek tűnt a tanulság: minél hosszabb az út a termék útja, annál nagyobb az esélye annak, hogy valami balul sül el, ami késedelmet és magasabb költségeket okoz. A túlzottan globalizált gazdaság veszélyeit nemcsak járvány idején hiába várt maszkok, hanem a Szuezi-csatornát eltorlaszoló teherhajó is érzékletesen illusztrálta.

A tekervényes úton, Magyarországot is érintő céghálón keresztül Libanonba érkező gyilkos csipogók robbanása után egyre többeknek jut eszébe, hogy

nemcsak drága és nehézkes ez a modell, hanem veszélyes is.

A kereskedelmi út során minden egyes mozdulat, és minden egyes további, a gyártási folyamatba bevont vállalat lehetőséget ad arra, hogy az erőszakos szereplők beszivárogjanak, és fegyverként használják a terméket. „A vállalatoknak el kell dönteniük, milyen szintű biztonságot kell megvalósítaniuk az ellátási láncukban” - mondta Hannah Kain, egy globális ellátási láncot üzemeltető vállalat, az ALOM vezérigazgatója. „Most léptünk néhány fokozattal előrébb a paranoia-skálán.”

A libanoni robbanások valószínűleg felgyorsítják az ellátási láncok átalakítását a Times szerint. Az elmúlt években munkaügyi aktivisták, politikusok és a liberalizált kereskedelem kritikusai sürgették az amerikai vállalatokat, hogy költöztessék haza a termelést, vagy legalábbis közelebb a hazai piachoz.

Az a tény, hogy a nemzetközi ellátási láncokba a háborús felek behatolhatnak, minden bizonnyal tovább erősíti ezeket az érveket.

A Times amerikai nézőpontból azonosít kapcsolódó problémákat, amelyek főleg Kínával függnek össze:

• a világ nagy része a kínai gyáraktól függ fontos gyógyszerek és egészségügyi eszközök beszerzésében.
• Kína megtámadhatja Tajvant, veszélyeztetve a fejlett számítógépes chipek készleteit, amelyek a szigeten összpontosulnak.
• A Kínában gyártott távközlési és elektromos berendezések trójai falovat jelenthetnek az alapvető amerikai infrastruktúra elleni bénító támadásokhoz.

De a közelmúltbeli támadások rávilágítanak arra, hogy a kereskedelem kevésbé stratégiai és kevésbé ismert területei is komoly biztonsági kockázatokat rejtenek magukban. A világ kikötőiben a konténerekben szállított áruk mennyisége olyan hatalmas, hogy egyetlen hatóság sem tudja a töredékét sem ellenőrizni.

A Times gazdasági újságírói azonban óva intenek attól, hogy a globális gazdaság hanyatlását várjuk. „A nemzetközi kereskedelem feladása drága és zavarkeltő lenne. A globalizáció egyszerűen csak átalakul, és új értéket tulajdonít a gyárak és a piacok közötti távolság csökkentésének.”