Rózsadombi Szent Ferenc a világ színe elé lépett

MŰVÉSZET
október 02., 17:31
  • Örömhírt hoztam nektek, euangeliont a javából: Gyurcsány Ferenc, a nagy mulattató, a balos nénik ezerarcú Sacha Baron Cohenje új, baromi ígéretes szórakoztató karakterrel lépett elő.
  • Feri Blair, Reformer Ferenc, Blaha Lujza Ferenc és Mémferi után itt az új, minden korábbitól eltérő, de - szpojler következik - baromi ígéretes új személyiség, Teológus Feri.

Teológus Feri első fellépése szerdán volt, a Magvető kávézóban, Gyurcsány Ferenc első fikciós irodalmi művének, a Kereszt halála című kriminek a könyvbemutatóján. A helyszínre érkezve, a motor lezárása közben először azt hittem, hogy fidelitasos vagy ifjú Mi Hazánk-os heccelődők próbálják megzavarni Gyurcsány irodalmi szárnyrakapását, de gyorsan kiderült, hogy az üzlethelyiség előtt egy tömbben álldogáló fiatalok nem provokálni jöttek, hanem ők alkotják hősünk közösségimédiás csapatát. Az egyikük, igazán stílszerű módon, „Life Is A Gamble” feliratú pulcsit viselt. Nem hiszem, hogy Taylor Swiftet nagyobb médiaslepp szolgálná ennél, vagyis pont helyén van kezelve a téma, hiszen ha egyesek kritizálják is Gyurcsány miniszterelnöki és ellenzékvezetői teljesítményét, az nem lehet kérdés, hogy a Kis Latyi óta nem nagyon volt ekkora mulattatója a magyar showbiznisznek.

Már Ferenc előtt pár perccel befutott az esemény másik sztárja, a könyvet kiadóként jegyző Tarjányi Péter. Majd megérkezett a slank, izgatott és láthatóan máris üzemi hőmérsékleten pörgő exminiszterelnök és szinte átmenet nélkül azon vettük észre magunkat, hogy két szenvedő-önelemző művészember műhelybeszélgetését hallgatjuk.

photo_camera Gyurcsány Ferenc, Tarjányi Péter (b-j)
Fotó: Bankó Gábor/444

Azért, hogy megláthassuk ezt az arcukat, az érintettek akkora kuffert hagytak a Magvető ajtaja előtti járdán, mint a Bazilika. Gyurcsány, a politikus kofferjét tényleg felesleges bemutatni, a kiadójáét talán nem az.

Ha valaki nem ismerné, Tarjányi Péter, az egykori rendőrkommandós a kétezres-kétezertízes évek egyik jellegzetes politikaközeli médiafigurája volt. Egyszerre volt „biztonságpolitikai szakértőnek” nevezett tévés beszélő fej, aki az inszeminálástól a globalizációig bármiről kifejtette a véleményét, aztán vállalkozó, internetes újságalapító és tulajdonos, politikai tanácsadó, aktivista és választások körüli kavarógép.

Bár a nagyközönség a feltűnéskor azt hihette, hogy a szocialisták holdudvarába tartozik, Tarjányi valójában mindig is a Fidesz és a MSZP közötti térben gravitált. Legendásan jóban volt Hajdu Jánossal az Orbán Viktor testőréből lett TEK-főigazgatóval, együtt mozgott a sokak által a Fidesz emberének tartott MSZP-s Molnár Zsolttal, a 2018-as választások előtt pedig kizárólag azért alapított elvileg baloldali szervezetet Magyar Progresszív Mozgalom néven, hogy megakadályozza Botka László szegedi polgármester ellenzéki miniszterelnökjelöltté válását, ami sikerült is neki. Ekkor már javában zakatolt a zoom.hu, az a fura internetes újság, amit ekkor már másodjára indított el sok év után, és aminek azután rúgta ki az első főszerkesztőjét, Zappe Gábort, hogy tulajdonosi szóval kivetetett a lapból egy Orbán Viktor gazdagodásáról szóló cikket. Tarjányi - mármint ez a régi, még nem művészember Tarjányi - ezután tette azt a legendás nyilatkozatát, miszerint

„ha akarnám, csak hétfőn, szerdán és pénteken jelennének meg cikkek az oldalon, mert ez az én újságom. Feltehetek és levehetek anyagokat, senki sem tudja megakadályozni.”

Na itt ebből nem volt érezhető semmi. Itt két nagybetűs Író értekezett a nagybetűs Írásról. Ami nem kevésbé volt bizarr, mint a bármi a főszereplők korábbi életéből.

Én úgy érkeztem meg az eseményre, hogy előtte még csak beleolvasni tudtam a Könyvbe. A huszadik oldalnál tartok a 414-ből, nem sokkal azután a mondat után, hogy

„Azt nem mondhattam el sem a szüleimnek, sem a plebánosnak, hogy imádtam gyurmolni a fütykösömet a paplan alatt."

Ezt az egyik - gondolom - későbbi főszereplő, egy kispap mondja, egyesszám első személyben értekezve. A szerző pont itt kezd el belemelegedni, a steril reptérikrimi-stílus helyett a kispap végre olyan telivér gyurcsányizmusokat mond, hogy „Bizonytalan vagyok a bizonyosságomban, és bizonyos a bizonytalanságomban.”, szóval a könyvből még bármi lehet.

photo_camera Fotó: Bankó Gábor/444

Hallottam már olyanról, aki politikusként kritizálta Gyurcsány Ferencet, de azt még az ilyen alakok sem szokták letagadni, hogy facebookos szerzőként igazán szórakoztató. A trash-tárca műfajának megalapítója az önreflexió csodálatra méltó hiányát álnépi kifejezésekkel, viccesen átkozódó kirohanásokkal és a semmiből érkező és oda is tartó fejtegetésekkel kombinálva, mindannyiunk Saját Hangjába Szerelmes Nagybácsijaként mulattat tömegeket. A könyv eleje ehhez képest megdöbbentően visszafogott, főként annak a fényében, hogy én a magyar Tristram Shandyt vártam tőle, a jó értelemben vett fecsegő nagybácsizmus Ulyssesét. (Aki nem ismeri a csodás Laurence Sterne-t, a Tristram Shandy szerzőjét, olvassa el, mit írt róla Szerb Antal és kedvet fog kapni!) Neki áradó prózát kéne írnia, csakis egyes szám első személyben, nem olyan merev keretek között táncoló műfajba szorítania be magát, mint a krimi. De nem leszek Gyurcsány Vitray Tamása, hogy a meccs ötödik percében mérleget vonjak, térjünk inkább vissza a Magvető Café színpada elé!

Az már az első mondatokból kiderült, hogy kettejük közül Gyurcsány egészen biztosan nem akar aktualizálni, utalgatni, politikai profilt bővíteni, hanem tényleg izgatott és kezdő Irodalmi Szerzőként van jelen. Hősünket szerencsére íróként sem hagyta cserben a legendás önbizalma és korunk pestise, az önreflexió sem rontotta el a hangulatát. A kedvenc, műhelytitkokat fellebentő részem az volt, amikor arról mesélt, hogy a könyvet 240 óra alatt írta meg, vagyis nagyjából 1 kéziratoldal / órás sebességgel haladt, ami „meglehetősen jó tempó”, mert szakirányú kutatásai szerint „a legnagyobbaknak is ez a tempója”. A hangja ezen a ponton arról árulkodott, hogy heteket, talán hónapokat tölthetett kelet-afrikai hegyi edzőtáborokban, kenyai, etióp és eritreai irammenők társaságában.

Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!

Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!

Már tagja vagy a Körnek? Itt tudsz belépni.