• December 21-én Tarjányi Péter tulajdonos a pénzügyi igazgatón keresztül üzente meg újságíróinak, hogy másfél év után megszűnik munkahelyük, a zoom.hu.
• A zoom.hu kezdettől furcsa, politikaközeli képződmény volt, de kritikus újságírók írták, és jelentek meg rajta komoly munkák.
• Közben a tulajdonos nyomására levettek, visszatartottak, és át is írtak a kormánynak kellemetlen anyagokat.
• Volt hogy „zacskóból”, és rendszeresen késve kaptak fizetéseket az újságírók.
• A zoom.hu története sokat elmond arról, hogyan hoz kényszerhelyzetbe független újságírókat a politika.

„Van, aki alatt a harmadik lapot zárják be néhány éven belül. Belefásultunk ebbe az egészbe.”

Így foglalta össze az utolsó nap hangulatát a zoom.hu egyik újságírója, aki szerint a szerkesztőség lázongás vagy hangos szó nélkül vette tudomásul, hogy becsukják a lapot. „Egész” alatt a kormánytól független magyar újságírást értette.

A zoom.hu-t 2017 nyarán indította újra Tarjányi Péter, aki 2008-ban már próbálkozott egy híroldallal, ugyanezen a néven. Az egykori rendőrkommandós akkor azzal nyugtatta a közvéleményt, hogy törökországi szállodavásárlásból, oroszországi energiaüzletekből és egy győri stadionprojekthez kapcsolódó megbízásból van pénze lapot alapítani. Hangosan hirdette ambícióit: az Indexnél erősebb híroldalt akart csinálni a Zoomból. Aztán egy év után mégis elfogyott a pénz, és bezárta az oldalt.

Tarjányi biztonságpolitikai szakértőként futtatta fel magát az utóbbi években, de a politika világában már régóta ismert volt. A kilencvenes években értékes kapcsolatokat épített fel rendészeti, belügyi és politikai vonalon.

2002-ben egy Proware nevű informatikai cég élén azon dolgozott, hogy áttekintse az Orbán-kormány által kötött szerződéseket. A jelentések közül számos kiszivárgott, de nem találták a fogást sehol, pedig az MFB-től az autópályakezelőig sok helyen vizsgálódtak. Az ügyből annyi maradt meg az utókornak, hogy elment több milliárd forint, Tarjányi és Keller László közpénzügyi államtitkársága egymást mószerolták, a Proware pedig csődöt jelentett.

Tarjányi később írói karrierbe kezdett, a leginkább politikai és bűnügyi fikciós műfajokba sorolható könyveit máig az MSZP és a Fidesz felé is jó kapcsokkal bíró Hit Gyülekezete kiadója adja ki.

Oligarchikus ambíciók

Tarjányi 2010 óta is megőrizte és ápolta belügyi kapcsolatrendszerét, kifejezetten jó viszonyt ápol például egy kori kollégájával, az Orbán Viktor személyi tetstőréből lett főterrorelhárítóval, Hajdu János TEK-vezérrel, tanácsokkal segítette őt sajtóügyekben, de közben állandó vendég maradt az ATV-ben, és nyilatkozoataiban továbbra is kormánykritikus hangot üt meg.

2017 nyarán Tarjányi úgy döntött, az első nagy Zoom-kudarc után kilenc évvel mégis visszatér a médiába: azzal a szöveggel indította újra a zoom.hu-t, hogy megsegíti az egyre gyengébb független sajtót.

A választásokig már kevesebb mint egy év volt hátra, a magyar médiapiacot az Orbán ellen fordult Simicska Lajos tervei tartották izgalmban. Simicska 2014 februárjában szerzett opciós jogot az Index felett, amit az Orbán elleni háború közepén, 2017 tavaszán érvényesített. Nem lehetett tudni, mi az oligarcha terve a legnagyobb kritikus híroldallal. Sokan úgy gondolták, hogy a szerkesztőség szétszéled, ha Simicska Lajos nevére veszi a céget. Így gondolkodhatott Tarjányi is, mivel több indexes politikai újságírót is azzal csábított, hogy

„kész mentőövet dobni”

nekik, mert Simicska már az Index jobbikosítását készíti elő. Lehetett ezt jószándékú üzenetnek is tekinteni, de az Index megroppantására tett kísérletnek még inkább.

Az újrainduló Zoom első főszerkesztője a volt indexes Zappe Gábor lett, a hírigazgatói posztra pedig a Népszabadság utolsó főszerkesztőjét, Murányi Andrást szerződtette. Tarjányi végül csak az Index társoldalaitól (velvet.hu, divany.hu) tudott elhozni embereket, de más szerkesztőségekből érkeztek kritikus újságírók (köztük régi origósok és népszabadságosok).

A felvételi beszélgetéseken Tarjányiék nem árulták el, hogyan finanszírozzák a projektet. Az újságírók oldaláról az elmúlt évek médiapiaci katasztrófái után jogos kérdésként merült fel, miből indul el egy több mint 20 fős kritikus közéleti híroldal egy évvel 2018-as választások előtt, amikor befektetők évek óta óvakodnak megjelenni az online hírpiacon.

A zoom.hu indításához több százmillió forint beruházásra volt szükség, ilyesmire a kormány legfelső szintjein is felkapják a fejüket. A kérdés később is releváns maradt, mivel az oldalon nem nagyon voltak állami reklámok, de nem állami hirdetések is csak mértékkel.

Tarjányiék azzal az ígérettel nyugtatták a szerzőket, hogy több, anonimitást kérő külföldi multi két évre biztosítja a működés költségeit, és idővel majd felfedik kilétüket.Utólag már tudjuk, hogy nem biztosították a működést két évig, és soha nem derült fény a rejtélyes finanszírozókra.

Murányi András hírigazgató akkortájt egy konferencián Origo-Ripost szintű újságírásnak nevezte, hogy a hvg.hu és a 444.hu a pénzügyeik iránt érdeklődik, és furcsállta, hogy gyanúsnak találják a titkos multiszerződés sztoriját. Amikor most megkerestük, megengedőbb volt: azt írta, ő látta a három cég szerződéseit, de köti a titoktartás, nem beszélhet róluk. Annyit árult el, hogy „egy-egy autógyártással, integrált vállalatirányítási rendszerrel és szoftverekkel foglalkozó, magyar leányvállalattal rendelkező multiról volt szó”.

Tarjányit először 2018 februárjában kerestük a kérdésekkel az MSZP és a Fidesz viszonyát elemző cikkünkhöz. Akkor azt írta, semmi közünk hozzá, mennyi bevételük jön hirdetésekből, és üzleti titok, hogy kik a szponzorok. Most, közel egy évvel később, a bezárás után kérdéseinkre azt írta, tavalyi válaszait tekintsük továbbra is irányadónak. Mindkét levelezést közzétette Facebook-oldalán.

Az egész történetre jellemző, hogy a volt munkatársak is csak találgatnak, mi volt a cél a zoom.hu-val. Egyikük szerint Tarjányi azzal számolhatott, hogy

Simicska kivonulásával űr keletkezik a balos médiatérfélen, és belőle akár egy új, a Fidesz számára is partnernek tekintett baloldali oligarcha lehet. Erre utalt Tarjányi mozgása a politikai térben is: azt terjesztette, ajánlatot akar tenni a Political Capital (PC) elemzőcégre és a Klubrádióra is, és még 2018 tavaszán is nagy ellenzéki platform létrehozásáról beszélt. Somogyi Zoltán, a think-tank társtulaja megerősítette, hogy történt „kapcsolatfelvétel”, de ajánlattételnek közelébe sem jutott az ügy. Arató András, a Klubrádió többségi tulajdonosa ugyanezt mondta el.

A volt kommandóst évek óta bizalmi kapcsolat fűzi Molnár Zsolthoz, a budapesti MSZP Fidesszel is szót értő fejéhez, akivel háttérbeszélgetéseken is gyakran közösen jelent meg, és akinek több helyen szakértő tanácsadójaként emlegették.

(Van, aki szerint támogatta Tarjányi terjeszkedését Puch László, volt MSZP-pénztárnok is, aki tavaly sikeresen egyezkedett a kormánnyal médiaügyekben, igaz, mások szerint kettejük viszonya kifejezetten hűvös.) Tarjányi egy tervezett együttműködésről szóló találkozón arról beszélt, hogy több nyelvre lefordított könyvei olyan nemzetközi forgalmat bonyolítottak, amiből van pénze lapot alapítani.

Egy másik volt zoomos újságíró szerint cél lehetett, hogy a választások előtt felszívják és féken tartsák a piacon elérhető kritikus újságírókat, ha a Simicska-média összeomlik. Célzott rá, hogy ha így volt, akkor az egész történet alighanem fideszes vezetők tudtával szövődött. Erre nem cáfolt rá a lapnál később tapasztalt szerkesztői gyakorlat.

A szerzők közül többen gyanakodtak a körülményekre, de ehhez képest is kifejezetten jó hangulatú tarsaság jött össze, ahogy az egyik újságíró fogalmazott, „lelkes médiamenekültekből”. Arra célzott, hogy az elmúlt években sokan csalódtak már, ezért óvatosan álltak hozzá az új projekthez is.

„Egy év meló is meló”

Induláskor Tarjányi még az Átlátszóval is tárgyalt együttműködésről, sőt, háromfős oknyomozócsapat is létesült a stábban. (Az átlátszós tárgyalás érdekes lehetett, hiszen éppen az oknyomozó híroldal főszerkesztője, Bodoky Tamás írt cikksorozatot a 2000-es évek elején Tarjányi milliárdos informatikai kormánybizniszeiről és más MSZP-közeli kavarásairól.)

Bodoky a 444-nek azt mondta, Tarjányi nekik is „titoktartást kérő multikat” emlegetett a pénz forrásaként, és az együttműködés részeként exkluzív sztorikat ígért, amiket viszont csak szerződéskötés után lett volna hajlandó felfedni, így semmi nem lett az egyezkedésből.

Az indulás után rövid idő alatt kiderült, hogy a zoom.hu-ból nem nagyon lesz rendes újság. Alig néhány héttel a start után, egy szeptemberi pénteken Tarjányi levetetett egy Magyar Nemzetből szemlézett (!) cikket, ami az Orbán-család gazdagodását firtatta, „Furcsa pénzmozgás az Orbán-család cégénél” címmel.

A tulaj még aznap behívta privát Mexikói úti irodájába Zappe Gábor főszerkesztőt, és kirúgta. Két nap múlva aztán besétált a szerkesztőségbe, és közölte:

vele felesleges izmozni, mert az ő farka hosszabb és vastagabb, mint bárkié az újságírók közül,majd adott egy interjút, és lenyilatkozta a Nemzetnek, hogy „ha akarnám, csak hétfőn, szerdán és pénteken jelennének meg cikkek az oldalon, mert ez az én újságom. Feltehetek és levehetek anyagokat, senki sem tudja megakadályozni.”

Zappe kirúgására a tulaj sosem adott érdemi, szakmai magyarázatot, az első ülésen viszont kijelentette azt is, hogy „minden lázadást le fog törni”. Alig néhány héttel voltunk a zoom.hu indulása után. Egymásnak feszültek az újságírók és a tulaj, több vezető szerkesztő négyszemközt is leült Tarjányival, aki végül megenyhült, és ígéretet tett rá, hogy együttműködőbb lesz a jövőben.

Mégis ki akar egy olyan lapnál dolgozni, ahol a tulajdonos nem csak beleszól cikkekbe, de ezzel még nyilvánosan kérkedik is? A helyzet az, hogy a mai médiapiacon az újságíróknak nem sok választásuk van. Az egyik tavaly ősszel kirúgott szerző szerint többen kezdettől sejtették, hogy a projekt nem ér meg két évet,

„de a fizetés korrekt volt, többnyire hagytak dolgozni, és ezen a médiapiacon egy év meló is meló”.

Azt is többen furcsállták, hogy a lappal párhuzamosan Tarjányi útjára indított egy Magyar Progresszív Mozgalom nevű furcsa választási projektet is „az ideális ellenzéki miniszterelnök-jelölt megtalálásáért”. A cél, úgy tűnt, elsősorban az akkor elnökjelöltnek választott Botka László szegedi polgármester megbuktatása lehetett. Botka - aki új, markánsan baloldali programot hirdetett - árulással, a Fidesszel való lepaktálással gyanúsította meg több párttársát, a legkonkrétabban Tarjányi bizalmasát, Molnár Zsoltot.

A zoom.hu-n több erősen Botka-kritikus anyag is megjelent (elsősorban a volt népszabadságos Fekete Gy. Attila tollából), de Botka hamar belátta, hogy reménytelen pártbeli helyzete és visszalépett, így az ügy nem igazán befolyásolta a lapszerkesztést. A látványos politikai mozgolódás viszont még gyanúsabbá tette a tulajdonos ambícióit a szerkesztőségben.

Zappe kirúgása után Tarjányi a 24.hu-tól frissen távozott Kustánczi Norbertet tette meg főszerkesztőnek. Az új főszerkesztő októberben további öt szerkesztőt, illetve újságírót is kirúgott, és saját korábbi kollégáit hívta dolgozni. (Ezzel a háromfős oknyomozó teamnek is lőttek.) Volt, akit telefonon küldött el úgy, hogy egyetlen napig nem dolgoztak közösen.

Az akkor eltávolított egyik munkatárs mesélte, hogy Tarjányi Botkát érintő ügyekről kért anyagokat, és egyes ügyekben maga is hozott dokumentumokat. Jobbikos korrupciós történetek is szerepeltek a kívánságlistán, kormányzati vonalon pedig a Lázár Jánost érintő ügyek feltárása élvezett elsőbbséget.

Szeptemberben Tarjányi megakasztotta Veres Viktor, Csepregi János Botond és Kovács István cikksorozatát arról az adriai jachtról, amelyet először a Magyar Narancs fotózott le, és amelyet Mészáros Lőrinc és barátai használtak. (A zoom.hu-n jelent meg először, hogy az Artemy eladó.) A szerkesztőségben az terjedt el, hogy a Mészárossal és Tarjányival is kapcsolatban álló Csík Zoltán volt rendőrnyomozó járt el az ügyben. Az ajánlat úgy szólt: ha néhány hétig jegelik a sztorit, Csík elintézi, hogy később az Artemy fedélzetére is felmehetnek. Erre sosem került sor, a cikksorozat pedig kimúlt.

A főként szórakoztató újságírásban jártas Kustánczi – aki nem akart nyilatkozni a 444-nek – engedte, hogy közéleti vonalon a tulaj akarata érvényesüljön. Egy anonimitást kérő belpolos szerző 2017 végén befejezett egy cikket, ami Habony Árpád volt élettársához, Kaminski Fannyhoz kapcsolódott.

A lapvezetés kerek egy éven keresztül hitegette a szerzőt, hogy nemsokára kimegy az írás,

később világosság tették számára, hogy a tulaj nem akarja magára haragítani az érintetteket, így az anyag sosem jelent meg.

Csepregi János Botond 2017 végén írt kétrészes cikket arról, hogy a Habonnyal jó viszonyt ápoló izraeli üzletember, Michael Gagel offshore cége vette meg a Puskás Ferenc stadion metrómegálló felett magasodó BKV-irodaházat. A főszerkesztő, alighanem tulajdonosi utasításra, a szerző tudta nélkül

kivetette a címből Habony nevét, és egy félmondatot helyezett el az írásban, ami azt állította, hogy az ügyben Seszták Miklós ügyvédi irodája járt el. Csepregi erről csak a lapban értesült, pedig az információhoz nem volt köze. A cikkben elhelyezett állítással kapcsolatban a szerző úgy emlékezett, hogy helyreigazítási kérelem is érkezett a laphoz.

Az újságírók közérzetére kevesebb figyelem jutott. A pécsi Kovács Istvánnak 2017 augusztusában állást ajánlottak, emiatt Pestre költözött, és albérletet bérelt. Amikor két hónappal később a lapvezetés mégis kitalálta, hogy vidéki hálózatot építenek ki, Kovácsot visszaküldték Pécsre tudósítani. Néhány napra rá a vidéki hálózat tervét kidobták, Kovács státuszát megszüntették, csak rosszabb kondíciók mellett dolgozhatott tovább.

„Amikor 17-én, szatyorból kapod a pénzt, akkor tudod, hogy baj van”

2017 második felében Ábrahám Ambrus újságíró és Veres Viktor Hír TV-s kollégákkal együttműködve hónapokon keresztül dolgoztak annak a magánrepülőnek a történetén, amit Mészáros Lőrinc és üzlettársa, Szíjj László közösen használtak.

A lapvezetés mégis csak azután engedte kimenni cikküket, hogy az a Hír TV-ben, és annak nyomán több más helyen megjelent az információ – miközben, ahogy az máig látható és olvasható, a zoomos anyagban exkluzív képek és adalékok is bőven voltak a Hír TV-s anyaghoz képest. Ábrahám nem akart nyilatkozni az esetről, csak annyit fűzött hozzá, hogy

„pokoli érzés volt látni, ahogy több hónap munkája füstbe megy”.

Ekkor már az újságírók többsége sejthette, hogy sorsa nem a legjobb kezekben van, és nem segített ezen az sem, amikor január 15-én megjelent a hír, hogy Tarjányit elsőfokon börtönbüntetésre ítélték egy ingatlan-adásvételi ügyben elkövetett 400 millió forintos csalás miatt.

Ennek ellenére a választások előtt még mindig úgy tűnt, hogy Tarjányinak tervei vannak. Márciusban a tulajdonos lemondott az ügyvezetésről, és azt üzlet- és szerzőtársának, Dosek Ritának adta át. Ez állítólag azért történt, mert egy nagyobb, think-tank és egy más médiumokat is magába foglaló holding élén képzelte el a jövőjét a 2018-as választás után.

A furcsa „szerkesztői gyakorlat” ezzel együtt április után is folytatódott. Egy belpolos szerző a legbosszantóbb esetként azt említette, amikor egy júniusi reggel ismeretlen szerző hozott le cikket a Big Bus városi turistabusz-szolgáltatást nyújtó cég hátteréről a zoom.hu-n, amit az Origo aztán címlapon szemlézett. (A cikk a legalapvetőbb szakmai normáknak sem felel meg: egyetlen megszólaló sincs benne, egyetlen forrás sincs megnevezve.)

A kormánymédia komplett kampányt épített fel egy olyan cikkre, amiről a zoom.hu szerkesztőségi tagjai máig nem tudják, hogy ki írta,és bár az érintett cég környékén később nem látszott mozgás, a szerkesztőségben volt, akiben az az érzet alakult ki, valamilyen politikai érdek állhatott a megjelenés mögött.

A választások után érezhetően megroggyant a lap: több meghatározó embert is elküldtek: kirúgták a főszerkesztő-helyettes Szilágyi Richárdot, nem sokkal később távozott Szabó Zsolt értékesítési vezető, augusztus 1-én pedig Murányi is. Augusztusban 11-én kiderült, hogy nincs pénz. Végül 17-én többeket „zacskóból”, készpénzben fizettek ki.

„A csúszást is benyeltük volna, csakhogy a korábban aktívan kommunikáló Tarjànyi ekkorra eltűnt a szerkesztőség számára, napokig bizonytalan volt, kapnak-e és mikor fizetést a munkatársak. Ráadásul augusztus 1-én, Murányi távozasakor Kustánczi mindenkit azzal nyugtatott, hogy teljesen stabil a cég működése” – emlékezett vissza egy újságíró, hozzátéve, hogy csak később derült ki számukra, hogy a kiadó Strat-Pol ellen épp augusztus 10-én indult egy újabb végrehajtás.

Volt, aki úgy emlékezett, hogy egy év alatt összesen kétszer kapott időben fizetést, az utolsó két hónapban készpénzben, és ügyvédi felszólításokra is szükség volt. Szeptemberben többen is szóvá tették a lapvezetésnek, hogy ez így nincs rendjén. Az összefüggés nem volt egyértelmű, de tény, hogy közülük később többeket elbocsátottak. A tulajdonos ilyenkor mindig behívatta az érintetteket irodájába. Egy munkatárs szerint ez egyértelmű jelnek számított:

„Amikor valaki bemondta, hogy mennie kell a Mexikói útra, mindenki tudta, mi jön.”

Szeptemberben Kustánczi is felmondott, bár úgy tudjuk, ekkor már a lapvezetésben többen tudtak arról, hogy hetei vannak hátra a zoom.hu-nak, és csak az időzítés volt a kérdés. Többen számítottak a zárásra, de volt olyan külsős munkatárs is, aki meglepődött, mert úgy tudta, hogy új embereket keresnek majd a céghez januárban.

Az egyik elkeseredett távozó munkatárs szerint az utolsó pár hónap volt a legfelhőtlenebb időszak a lap életében, mert tét és nyomás nélkül dolgozhattak, és az olvasottság is jó volt. Többen kiemelték, hogy a békésebb periódusokban a zoom.hu csapata jó hangulatban, összeszokott csapatként tudott dolgozni.

December 21-én a cég pénzügyi vezetője, a Tarjányival évtizedek óta dolgozó Kotroczó Zsuzsa jelentette be, hogy vége a zoom.hu-nak. A tulajdonos a bejelentéskor nem volt jelen. A lapot ezután az ünnepek és újév idejére elérhetetlenné tették, és végül január második hetében lett csak ismét elérhető. A szerkesztőség utolsó januári összetartásán, a csomagolás és az irodazárás napján Tarjányi is megjelent, és megköszönte mindenkinek a munkát.

Úgy tudjuk, hogy végül mindenkit rendben kifizettek.

Címlapkép, cím feletti kép: Tamás Bence Gáspár