Török Gábor a közmédiáról: Ami 2010 előtt a politikai beavatkozás, politikai harcok terepe volt, az most egy politikai fegyver

„A köztelevíziónak nevezett magyar állami média soha nem volt független a politikától” – posztolta Facebookra Török Gábor politikai elemző egy nappal Magyar Péter MTVA előtti tüntetése után - amiről videóriportot is készítettünk -.

Török azt írja, az első Orbán-kormány alatt és az azt követő szocialista-liberális kormányok idején is politikai mérlegelés eredménye volt, hogy kik, mikor és mennyit beszélhetnek, és a műsorokban sokszor volt érezhető a manipuláció például a megszólalók kiválasztásában vagy a kormánypárti-ellenzéki politikusok kezelésében. De szerinte a 2010 előtti időszak nem összevethető a mostani helyzettel.

„Ami eddig a politikai beavatkozás, politikai harcok terepe volt, az most egy politikai fegyver. Ahol eddig a hatalom és a közszolgálat szempontjai ütköztek, az ma a hatalomgyár zászlóshajója”

– írta, hozzátéve, hogy most már nem az a cél, hogy úgy mutassák be a nem kormánypárti véleményeket, hogy azok ne legyenek szimpatikusak, hanem az ellenzéki hangok egyenesen ki vannak tiltva, sőt, ezt megspékelik még karaktergyilkosságokkal is.

Az alapkérdés Török szerint, hogy „legyen-e a mindenkori kormány szócsöve a közmédia, legyen-e a hatalmi zsákmány része, mint oly sok más közintézmény”. Azt írja, „nem szentségtörés” igennel válaszolni a kérdésre. „Van abban igazság, hogy ez egy tisztább, világosabb helyzet: aki nyer, viheti, nem kell elbábozni a közszolgálatiságot, nem kell állandó vitákat folytatni a helyes arányokról”. Az is megoldás lenne, hogy megszüntetjük a közmédiát, de szerinte erre semmi esély, „hiszen a mindenkori hatalom logikájával teljesen ellentétes lenne egy ilyen döntés elfogadása”.

Így marad a politikai harc, amíg a hatalom megteheti meg is fogja tenni, hogy politikai fegyverként tekintsen a közmédiára – írja Török, hozzátéve, hogy a hozzáállás lehetne más közszolgálatisághoz. Ellenkező esetben változást szerinte csak politikai eszközökkel lehet elérni. „Ami pedig megint ugyanoda visz: a hatalom korlátozásához mindig is hatalomra, vagy legalább politikai (ellen)erőre van szükség.”