A halál kalmáráért cserébe engedték szabadon az oroszok a 9 évre ítélt amerikai kosarasnőt
2022 december 08., 14:39
Újra aktív Putyin „halálkereskedője”, most a hútiknak ad el fegyvert
Viktor But, orosz fegyverkereskedő, aki Putyin embereként és „halálkereskedőként” vagy a „halál kalmárjaként” is emlegetnek, két évvel ezelőtt, 12 börtönév után szabadult 25 éves amerikai büntetéséből, amikor az amerikaiak elcserélték Brittney Griner amerikai kosárlabdázóra.
A most 57 éves férfi, akinek az élete állítólag a 2005-ös, Nicolas Cage főszereplésével készült Fegyvernepper (eredetileg Lord of War) című hollywoodi filmet ihlette, évtizedeken át szovjet gyártmányú fegyvereket árult Afrikában, Dél-Amerikában és a Közel-Keleten, mielőtt 2008-ban letartóztatták egy amerikai bűnüldözési akció során. Miután kiszabadult, But csatlakozott egy Kreml-barát szélsőjobboldali párthoz, és 2023-ban képviselői mandátumot is nyert, látszólag lezárva a fegyverkereskedőként töltött időszakot.
A Wall Street Journal szerint ez azonban csak átmeneti volt, vagy csak látszat. Ugyanis amikor augusztusban a jemeni húti lázadók küldöttei Moszkvába mentek, hogy 10 millió dollár értékben automata fegyverek vásárlásáról tárgyaljanak, egy európai biztonsági tisztviselő és más, az ügyet ismerő személyek szerint ismerős arccal találkoztak: a bajuszos Buttal.
Ezek a potenciális fegyverszállítások ugyan messze elmaradnak az orosz hajó- vagy légvédelmi rakéták eladásától, de jelentős fenyegetést jelenthetnek a Vörös-tengeren zajló nemzetközi hajóforgalomra. A WSJ úgy tudja, hogy a megállapodás szerint az első két szállítmány többnyire AK-74-esekből áll majd, az AK-47-es támadófegyver továbbfejlesztett változatából. Az európai tisztviselő és más, az ügyet ismerő személyek szerint azonban más fegyverekről is tárgyaltak, amelyeket az orosz fél potenciálisan eladhat, beleértve a Kornet páncéltörő rakétákat és légvédelmi fegyvereket.
A lap megkereste Steve Zissout, azt az egyik New York-i ügyvédet, aki Butot képviselte az Egyesült Államokban, hogy ügyfele találkozott-e a hútikkal, de Zissou nem adott érdemi választ. A lapnak azt nyilatkozta, hogy tudomása szerint But több mint húsz éve nem volt a szállítmányozási üzletben, „de ha az orosz kormány felhatalmazta őt arra, hogy megkönnyítse a fegyverszállítást Amerika egyik ellenfelének, az nem lenne más, mintha az amerikai kormány fegyvereket és tömegpusztító fegyvereket küldene Oroszország egyik ellenfelének, ahogyan azt tette Ukrajnának”.
A kézifegyverüzlet, amelyet But állítólag közvetített, az ügyet ismerő személyek szerint két húti képviselővel történt, akik rovarirtószerek és járművek vásárlása ürügyén Moszkvába utaztak, és meglátogattak egy Lada-gyárat. Az üzletet ismerő személyek nem tudták, hogy az üzletet a Kreml utasítására vagy csupán annak hallgatólagos jóváhagyásával tárgyalták-e meg.
Az ügyben a hútik szóvivője nem kívánt nyilatkozni, a Kreml nem válaszolt a WSJ megkeresésére.
But a börtönből való szabadulása óta gyakran szerepel az orosz televízióban, többek között arról beszél, hogy amerikai cellája falán Vlagyimir Putyin orosz elnök portréját tartotta, és hogy határozottan támogatta az ukrajnai inváziót.
A húti üzlet, ha összejön, meghosszabbíthatja a több évtizedes karrierjét, amely során a világ legellentmondásosabb ügyfeleinek adott el fegyvereket. A neve azután került először a nyilvánosság elé, hogy az Egyesült Államok 2005-ben szankciókat szabott ki rá, amiért gyémántokért cserélt fegyvereket Charles Taylor volt libériai elnökkel, egy elítélt háborús bűnössel. ENSZ-szakértők azzal is megvádolták, hogy megsértette az Angolával és a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni nemzetközi fegyverembargót.