Sokáig halogatták az ítélethirdetését annak az öt tanárnak, akiket a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból bocsátott el a Belső-Pesti Tankerületi Központ, és a tanárok emiatt munkaügyi keresetet nyújtottak be még 2022. októberében. Pénteken ítélet születhetett volna, de a korábbi bíróváltás miatt a bíró végül úgy döntött, elhalasztják a határozathirdetést november 8-ra.

Miután többször elhalasztották a tárgyalást, bíróváltásra került sor, ami a tanárokat képviselő Magyar Helsinki Bizottságot is meglepte. A 444 kérdésére a Fővárosi Törvényszék azt mondta, hogy „az ügyben új bíró kijelölését a bírósági szervezet működésében rejlő egyéb ok indokolja.” Ugyanis „az eljáró bírót szakmai igazgatási feladatok ellátására kérték fel, a szolgálati jogviszonya a Fővárosi Törvényszéken megszűnt, így a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet értelmében az ügy intézésére másik tanácsot jelöltek ki.” Az új bíró Boda Zoltán.

A Kölcsey tanárainak ügyében hozandó ítélet azért is izgalmas, mert a nyár elején hoztak ítéletet a Karinthy Frigyes Gimnázium kirúgott tanárainak perében, ahol a bíróság arra hivatkozva utasította el a tanárok keresetét, hogy a polgári engedetlenség olyan munkabeszüntetésnek minősül, ami jogi szankciókkal jár, ennek a megítélése “fekete-fehér”. A tiltakozásé viszont már kevésbé az, nem hiába ültek itt napokat. A két perben viszont nem ugyanaz volt a bíró sem, a karinthysok perében Halmos Szilvia bírónő hozott ítéletet.

A pénteki tárgyalás napján a Belső-Pesti Tankerületi Központ vezetője nem jelent meg, csak a jogi képviselője. A bíró megkérdezte, hogy az egyezkedés a felek között teljesen kizárt-e? A Magyar Helsinki Bizottság képviselői szerint az egyezségtől az alperes zárkózott el, bár ők azt továbbra is fenntartják. A tankerület jogi képviselője szerint az egyezségnek nincs realitása.

Boda Zoltán elmondása szerint az előző bíró szerette volna Marosi Beatrixot, a tankerület vezetőjét és Fazekas Csabát, az iskola igazgatóját szembesíteni, azonban amiatt, hogy Marosi már nem a tankerület vezetője erre nem kerülhetett sor, ugyanis így őt semmilyen jogi kategóriába nem tudják besorolni.

A bíró a helyettesítésekkel kapcsolatban tesz fel tisztázó kérdéseket a tanárok jogi képviselőjének, Tóth Balázsnak, ugyanis Sallai Katalin bár felírta magát a polgári engedetlenkedést vezető listára, de a mentoráltja megtartotta az óráját. A képviselő szerint ez teljesen jogszerű, ugyanis ezeknek az úgynevezett kistanároknak egyébként is kell önállóan órát tartaniuk. Ez tehát nem a helyettesítés klasszikus esete, és nem nem volt elhalasztott kötelezettség Sallai esetében. A tankerület jogi képviselője szerint azonban a mentor csak úgy tarthat önállóan órát, ha a tanár is jelen van és a Kréta rendszerébe se jegyezhet be.

Ocskó Emese ügye is szóba kerül, ugyanis papíron ő is polgári engedetlenkedett, de valójában megtartotta az óráját, a Kréta rendszerbe viszont azt írták be, hogy az igazgatóhelyettes helyettesített. A tankerület álláspontja szerint ez együttműködési kötelezettségszegés, mivel Ocskónak kötelessége lett volna tájékoztatni a tankerületet arról, hogy mégis megtartotta az órát. A felperes jogi képviselője viszont ezt vitatta, ugyanis szerinte a tankerületnek kellett volna ennek utánajárni, neki kellett volna bizonyítani, hogy ki tartott és ki nem tartott órát. Ráadásul egy tanár nincs kapcsolatban a tankerületi vezetővel, nem is életszerű, hogy neki jelentsen, a tanár csak az igazgatónak jelent, ami meg is történt. A tankerületi vezető azonban a kirúgások előtt egyszer sem egyeztetett az igazgatóval arról, hogy pontosan mi történt, pedig így megtudhatta volna, hogy Ocskó Emese megtartotta az órát. A tankerület jogi képviselője azonban nem gondolja, hogy a munkáltatónak kellene megkeresni a munkavállalót, hogy meggondolta-e magát, a változásról a munkavállalónak kellett volna tájékoztatni a tankerületet.

Törley Katalin lehetett a célpont

A jogi képviselők utolsó felszólalási jönnek. Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje kezdi a perbeszédet, bár ez polgári perben nem szokás, de a felperesek hisznek abban, hogy az ügynek peren túlmutató jelentősége van. Erről a jelentőségről szól a perbeszéd. Ez nem egy jogvita, hanem mindenki számára tanulságos történet, mondja Tóth Balázs. Ismert tény, hogy a közoktatást helyzetét tarthatatlannak tartják a diákok és tanárok, ezért országszerte tiltakozások indultak. Alapvető polgári szabadságjogok megsértéséről beszélünk most.

Az ügyvéd idézi Fazekas Csaba, az iskolaigazgatója szavait, aki szerint a polgári engedetlenkedés nem arról szólt, hogy a tanárok nem akartak dolgozni, hanem arról, hogy felhívják a figyelmet az oktatás állapotára. Szerintük az állam kettős mércét alkalmazott, amikor csak ezt az öt tanárt rúgták ki, miközben sokkal többen választották a tiltakozásnak ezt a formáját. Tóth Balázs kiemeli, hogy a felperesek ebben a perben nem kérték, hogy a tiltakozás alatti időért járjon munkabér. Kérik viszont, hogy a felmentési időért járó illetményt és végkielegítést. Ezután felsorolta a felperes tanárok iskolai érdemeit és azt, hogy soha semmilyen munkaügyi szankciót korábban nem kellett alkalmazni velük szemben.

A nemzetközi jog alapján védett jogot gyakoroltak a tanárok az ügyvéd szerint, ez pedig a magyar bíróságokat is köti. Tóth Balázs szerint az egyik kulcskérdés a perben, hogy miért pont ezt az öt tanárt rúgták ki, miért nem hatot vagy huszat. Az ügyvéd emlékeztet, hogy a perben erre Marosi Beatrix sem tudott válaszolni, azt mondta, „így ítélte meg”. Szerinte az országos tiltakozások egyik ismert arcát akarták szankcionálni, Törley Katalin például ezért kerülhetett az öt tanár közé.

Ő volt a célpont, a többiek csak járulékos veszteség, mivel egyébként ők többet engedetlenkedtek, mint Törley Katalin.

Felhívja a figyelmet arra, hogy az alperes azután sem szankcionálta más tanárok esetében a polgári engedetlenkedést, hogy az öt tanárt kirúgták. Arra is kitér, hogy bár a tanárok papíron engedetlenkedtek, valójában megtartották az óráikat, tehát a tankerület számai nem stimmelnek. A tankerület jogot sértve nem egyeztetett az intézmény vezetőjével a kirúgásokról. Az elbocsátások azért is jogellenes voltak, mert az igazgató véleményén túl a diákok véleményét és jogait is figyelmen kívül hagyta a tankerület. Olyan tanárokat rúgtak ki, akiket az iskola nem vagy csak nehezen tudott pótolni, ezért sérült a gyerekek tanuláshoz való joga.

A per utóéletére is kitér: Fazekas Csaba igazgatói pályázatát nem hosszabbította meg a tankerület, a tanárok már nem tanárként dolgoznak. Tóth Balázs azt mondja, hogy reménykednek benne, hogy a magyar bíróság nem hagyja, hogy a gyerekek és az oktatás érdekében született véleménynyilvánítást szankcionálni lehessen.

Az alperes jogi képviselője nem készült perbeszéddel, de szól néhány szót. Szerinte ez egy munkaügyi jogvita, és bármelyik másik munkáltatónál így viselkednének a munkavállalók, az elbocsátással járna.

Visszautasítják, hogy Törley Katalin ellen irányultak volna az elbocsátások.

Az alperesi képviselő arra kéri a bírót, hogy a felperes ezen kijelentését hagyja figyelmen kívül, mert ez korábban egyszer sem hangzott el a részükről a perfelvétel során. Szerinte a tankerület meg tudta indokolni, hogy miért pont ezt az öt tanárt bocsátották el.

Előzmények: Tudjukki nem jelent meg az első két tárgyaláson

2022. októberében adta be munkaügyi keresetét az az öt tanár, akiket a tankerületi központ rendkívüli felmentéssel bocsátott el a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból polgári engedetlenség miatt. A felmondólevelükben az szerepelt, hogy „jogellenes munkabeszüntetésen vettek részt”, és mindez „jelentős mértékű kötelezettségszegésnek” minősült. Molnár Barbara, Ocskó Emese, Palya Tamás, Sallai Katalin és Törley Katalin alapjogi és munkaügyi érvekkel támasztották alá, miért volt jogellenes, diszkriminatív, aránytalan és szabálytalan az elbocsátásuk. A kirúgott tanárokat a Magyar Helsinki Bizottság képviselte a perben.

„Be akartuk mutatni a közoktatás válságos helyzetét, ami miatt a tiltakozás elkezdődött, és ma is folyik. Ahogyan szerintünk az igazságos döntéshez azt is mérlegelni kell majd a bíróságnak, hogy az ilyenfajta munkabeszüntetésekhez a sztrájkjog aránytalan korlátozása vezetett el. Tehát itt olyan alapjogi kérdéseknek a vizsgálatára is sor kerül majd, amire tipikusan egyébként egy munkaügyi perben nem”– mondta akkoriban Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.

Az első tárgyalást élőben lehetett követni a 444-en, amelynek legmeleglepőbb fordulata az volt, hogy a Belső-Pesti Tankerület Központ vezetőjének nevét a sajtónak nem lehetett leírni, holott mindenki pontosan tudta, hogy Marosi Beatrixról van szó, ezért "tudjukkiként" hivatkoztunk rá. Ezen a tárgyaláson viszont a tankerületi vezető nem jelent meg.

Az első tárgyaláson a tanárok megegyeztek volna a tankerülettel, a sérelemdíjtól, a kamattól és a perköltségtől elálltak volna, de a végkielégítést és a felmentési díjat kérték. Sallai Katalin a felmentés megszüntetését is kérte. A tankerület azonban később visszautasította az ajánlatot.

Az egyik felperes, Molnár Barbara ismertette, hogy hogyan is nézett ki a tiltakozás az iskolában. Állítása szerint az intézményvezető mindig tudott az engedetlenségről és támogatta is őket. 2022 januárjában részt vett egy kétórás figyelmeztető sztrájkon, aztán március második hetében egy két hetes engedetlenségi akciót szerveztek az iskolában. Egy nap egy tanár vállalt polgári engedetlenséget, hogy ne akadályozzák annyira a tanítást. Semmilyen visszajelzést nem kaptunk ekkor a tankerülettől a polgári engedetlenkedéssel kapcsolatban, mondta.

Ezután augusztusban beszéltek arról, hogy a tiltakozást milyen formában folytassák. A sztrájkot nem tartották megfelelőnek, mert láthatatlannak gondolták. Abban egyeztettek meg, hogy az órák 50 százalékát kell megtartani, a végzősök esetében az órák 100 százalékát. A diákok jogai érdekében pedig a gördülő sztrájkot tartottak, hogy ne mindig ugyanazok az órák maradjanak el.

Első alkalommal 31-en vettek részt az engedetlenségben, második alkalommal ketten, később körülbelül öten-hatan. A létszám megcsappanásnak szerinte az volt az oka, hogy az első engedetlenség után megkapták a tankerülettől az első figyelmeztető levelet.

Tartottak egy újabb értekezletet, hogy mi legyen, ott volt az intézményvezető is. Ezen az értekezleten az igazgató könyörgött, hogy a sztrájkot válasszunk inkább vagy petíciót írjunk, de ne engedetlenkedjünk, mert ezzel ártunk a gimnáziumnak, mondta Molnár. Szerinte az intézményvezető attól tartott, hogy elbocsátja őket a tankerület, és nem marad tanár a gimnáziumban. A tankerület szerint 1 óra elmaradása is szándékos és lényeges kötelezettségszegés.

„Mivel tudná alátámasztani, hogy a megfélemlítésre törekedett a tankerület?” – kérdezte a bíró Molnártól, aki azt mondta, azzal, hogy voltak olyan kollégák más iskolákban és vidéken, akik nem lettek felmentve, pedig polgári engedetlenkedtek. Szerintem ezzel a tankerület példát statuált, mert míg mi öten pótolhatók vagyunk, addig több ember már nem, mondta. Szerinte nagyobb kárt okozott a tankerület az ő elbocsátásukkal, mert nem volt biztosítva a pótlás.

Törley Kata a tárgyaláson kifejtette, hogy elégtelennek érezte a hivatalos sztrájk az oktatás problémáinak kifejezésére, az engedetlenséget érezte egyedül érvényesnek és markánsnak.

„Minden tiltakozáskor bent voltam az iskolában, sőt több időt töltöttem ott, mint általában, mert volt, amikor csak 11-től lett volna órám, de 8 órára mentem be”. Az órákat nem tartotta meg, az órákhoz kapcsolódó adminisztrációt nem végezte el, de iskolaszervezési dolgokban részt vett, más kollégákkal egyeztetett iskolai ügyekről. Törley a helyettesítő tanárokkal is kapcsolatban, ő mondta meg, hogy mi történjen az adott órákon.

A következő tárgyalás június 14-én tartották volna meg, de akkor a tankerületi vezető betegségre való hivatkozása miatt szeptember 7-éra halasztották a tárgyalást. Csakhogy erre a napra is megbetegedést jelentett Marosi Beatrix.

Marosi Beatrix nem tudta megmondani, miért öt tanárt rúgott ki

Végül csak november 2-án került sor a folytatásra, ekkor viszont már megjelent a tankerületi vezető és meg is hallgatta a bíróság. A tárgyalás ismét azzal kezdődött, hogy a bíró megkérdezte az alperest, van-e hajlandóság egyezségre. A bíró igyekezett azt sugallni, hogy érdemes lenne megegyezni, mert „nagyon kérdőjeles ennek a tárgyalásnak a vége”, amivel egyértelműen arra utalt, hogy korántsem borítékolt a tankerület győzelme az ügyben. Marosi Beatrix nemmel felelt, a bíró többször is visszakérdezett, hogy biztos-e benne, de ő minden alkalommal egy halk, nem túl határozott igennel felelt.

A tárgyaláson Marosi Beatrix küzdött azzal, hogy meg tudja mondani, mi a Tanítanék Mozgalom célja, és mi a különbség a sztrájk és a polgári engedetlenség között. Marosi azzal érvelt, hogy a polgári engedetlenség jogellenes, míg a sztrájk nem.

A bíró viszont sokáig kötötte az ebet a karóhoz, hogy megtudja, Marosi miből következtetett arra, hogy jogellenes volt a polgári engedetlenkedés. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felmentésben arra hivatkoznak, jogellenes munkabeszüntetés miatt bocsátották el a tanárokat azonnali hatállyal, de a bíró szerint a tankerület vezetője nem jogász, viszont ő minősítette ezzel a munkabeszüntetést.

- Azt gondolja, hogy azért, mert nem létezik a polgári engedetlenség mint fogalom, akkor jogellenes?
- Én azt gondolom, hogy a munkabeszüntetés jogellenes - mondta Marosi.

Később azonban Marosi Beatrix azt sem tudta megmondani, hogy mi alapján döntött úgy, hogy éppen öt tanárt rúg ki.

A bíró felolvasta, kinek hány órája maradt el engedetlenség miatt:

Molnár Barbara: 19
Ocskó Emese: 14
Palya Tamás: 17
Sallai Katalin: 11
Törley Katalin: 9

Marosi Beatrix azt állította, hogy azok, akik ezen számot alatt voltak, nem kaptak felmentést, bár hozzátette, hogy Törley Katánál arányosítottak, mert ő részmunkaidős.

- Ha azt állítja, hogy már egy óra elmulasztása is súlyos kötelezettségszegés, miért teszünk akkor különbséget az 1 és a 9 között?
- Az ő esetükben volt a legtöbb.
- Ha egy is súlyos, akkor miért húzott határt valamilyen óraszámnál?
- A legtöbbet néztük.
- De akkor miért nem csak az elsőrendű felperest mentették fel?
- Ennyi.
- Az ennyi nem válasz. Ez nem egy tévéműsor, normálisan tessék válaszolni. Ne mondja többet!
- Nem volt jelentős különbség a felperesek között. A 19 és 17 nincs messze egymástól. Nem rúgunk ki mindenkit a tankerületnél egy engedetlenség után.
- De azt mondják, hogy egy is súlyos kötelezettségszegés. Miért ez volt a szempont? Miért pont öt ember lehet? Miért nem csúszott bele egy hatodik is?
- Úgy ítéltem meg abban a pillanatban, hogy az így helyes.

A tárgyalás végéhez közeledve újabb kemény kérdés érkezett a bírótól. A tankerület ugyanis azt állította, hogy a polgári engedetlenség miatt sérültek a gyerekek jogai. A bíró azt kérdezte Marositól, hogy az nem sértette-e a gyerekek jogait, hogy hirtelen eltűnt öt tanáruk. Marosi szerint nem, csak akkor, ha tartós lett volna a hiány, de a bíró kérdésére azt nem tudta megmondani, hogy mikorra sikerült feltölteni a megüresedett helyeket a tantestületben.

- Akkor miért kell kirúgni őket?
- Mert a helyettesítés megnehezítette a tanítást.
- Ahogy a sztrájk is.
- De a polgári engedetlenség jogellenes. A sztrájkot bejelentik, szabályozott keretek között zajlik.
- Az engedetlenséget is bejelentették. Nem véletlen kérdeztem az egyezséget az elején. Ne gondolja, hogy ez ennyire fekete-fehér. Nem gondolta meg magát közben?
- Nem.
- Csak mert, ah, hagyjuk.

A per későbbi folytatásában a tankerület a bíró szerint értelmezhetetlen adatokkal állt elő arról, hogy melyik tanár, hány órát mulasztott el. Halász Krisztián nem tudta elképzelni, hogy miként mulaszthatott valaki 14,5 tanórát, tölthetett 1,72 napot polgári engedetlenséggel. A perfelvétel lezárása ezért januárra tolódott.

Az iskola igazgatójával nem egyeztetett a tankerület

Idén márciusban jutott el a tárgyalás a tanúmeghallgatásokig. A legfontosabb tanú, Fazekas Csaba, a Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója volt.

Fazekas Csaba a saját szavaival mondta el, hogy szerinte mi történt az iskolában, amikor polgári engedetlenségbe fogtak a tanárok. Elmondása szerint 2022 tavaszán a tanév végéig 13 olyan nap volt, amikor polgári engedetlenkedtek a tanárok. Ez előre megkomponált forgatókönyv szerint történt, hogy ne akadályozza az oktató-nevelő munkát, mindig csak egyvalaki adott le polgári engedetlenségre vonatkozó nyilatkozatot.

Fazekas Csaba elmondása szerint ezekre nem volt semmilyen reakció a kommunikáció szintjén a fenntartó részéről, egyedül annyi következmény volt, hogy az engedetlenkedő tanárok illetményüket elvesztették arra a napra, de nem volt a következményekről tájékoztatás, semmilyen üzenetváltás a tankerülettel. A fenntartó nem figyelmeztette a tanárokat.

Mi több: a tankerületi igazgatói értekezleten az intézményvezetők azt az instrukciót kapták Marosi Beatrixtól, hogy hagyjátok, hadd csinálják. Fazekas szerint azonban 2022. augusztus végén megváltozott a kommunikáció, akkor már az volt az elvárás az igazgatók részéről, hogy a sztrájkot hagyják folyni, a polgári engedetlenségről pedig mondják el, hogy ez jogszerűtlen, törvénytelen. Ügyvédi kérdésre Fazekas elmondta, hogy ez is Marosi Beatrix szájából hangzott el, ugyanis ezeket az értekezleteket mindig ő vezette.

Ennek ellenére a tanárok úgy döntöttek, hogy ősszel is folytatják az engedetlenségi hullámot, amiért nem érték el a céljukat.

Fazekas szerint a következményekről szóló tájékoztató vagy figyelmeztető levelet szeptember 9-én kapta meg az a 30 engedetlenkedő tanár, akik szeptember 5. után engedetlenkedtek.

Ez úgy történt, hogy a tankerületi vezető, Marosi Beatrix személyesen jelent meg Fazekas irodájában, és mindenkinek személyesen adta át a levelet. A tanárokkal beszélgetést nem folytatott, mindössze annyit mondott:

ő teszi a dolgát, a közép-irányító szervtől kapott instrukció szerint.

A bíró kérdésére Fazekas Csaba elmondta, a tájékoztató levelek átadása után egyáltalán nem zajlott kommunikáció közte és a tankerület között, pusztán hivatalos kötelező adatszolgáltatás jegyében voltak egyeztetések.

A Kölcsey öt tanárának a felmondó levelét Marosi Beatrix két másik tankerületi dolgozóval együtt személyesen adata át a tanároknak.„Amikor a leveleket átadták, épp helyettesítettem, tanórán voltam. Csörgött a telefonom, Marosi Beatrix volt az. Azt mondta, hogy gyere, az irodád előtt állok. Mondtam, hogy nem tudok, mert tanítok, mire azt mondta, nem baj, gyere le. Hárman jöttek, mondtak hat nevet, hogy ezt a hat nevet varázsoljam oda az irodába egyesével úgy, hogy ne találkozzanak egymással. Tehát egyik ajtón be, másik ajtón ki. Nem tudom, miért. Abban a pillanatban nem tudtam, mi történik, nem mondták meg. Félelmemben azt gondoltam, hogy most mind a hatot elveszítem. Ketten nem voltak bent az épületben, négyet tudtam odahívni. Behívták őket az irodába egyesével, átadták a levelet, kérték, hogy olvassák el a papírt, és vegyék tudomásul. Mindenki tudta, hogy mi történik, csak én nem, mivel nem hangosan olvasták fel.”

„Az a narratíva, hogy a tanulók érdekében kellett az öt pedagógust elbocsátani, mert sérült a tanuláshoz való joguk, az nálam azért nem állja meg a helyét, mert sokkal több óra maradt el az elbocsátásokat követően, sokkal több kényszermegoldás született, az érettségizők más tanárt kaptak néhány hónappal az érettségi előtt, a tanulók érdeke jelentősen sérült” – mondta Fazekas Csaba.

Azóta a Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatójának pályázatát a tankerület visszautasította, amelyet nehéz nem úgy értelmezni, hogy a bíróságon tett tanúvallomása váltotta ki. Marosi Beatrix pedig már nem a tankerület vezetője.