• Folytatódott a budapesti Karinthy Frigyes Gimnáziumból polgári engedetlenség miatt kirúgott tanárok pere a Fővárosi Törvényszéken.
• A tankerület képviselője továbbra is azzal érvel: közvetlen bizonyíték van rá, hogy a kirúgott tanárok megtagadták a munkát, ezért munkajogilag indokolt volt az elbocsátásuk. Emögött nem kell visszaélést, megfélemlítést keresni.
• A polgári engedetlenség a bíró szerint olyan munkabeszüntetésnek minősül, ami jogi szankciókkal jár, ennek a megítélése “fekete-fehér”. A tiltakozásé viszont már kevésbé az, nem hiába ültek itt napokat.
• A tanárok keresetét a bíróság elutasította, őket perköltség megfizetésére kötelezte.

2022 novemberében hat tanárt rúgott ki a budapesti Karinthy Frigyes Gimnáziumból polgári engedetlenség miatt a Külső-Pesti Tankerületi Központ. Horváth Brigitta, Nemes Mária, Ősi Judit, Rábai János, Pfeiffer Norbert és Velényi Dóra formális jogellenesség és az egyenlő bánásmód megsértése, joggal való visszaélés miatt perelték be a tankerületet, és egy-egymillió forint sérelemdíjat követeltek.

A tankerület az Alaptörvényben foglalt oktatáshoz való jog megsértésével vágott vissza: szerinte a diákok jogai sérültek a tanárok polgári engedetlensége miatt. A tankerület képviselője azzal érvelt, hogy a tanároknak - lévén, hogy közfeladatot ellátó személyek - többet kell tűrniük. A kirúgott tanárokat képviselő ügyvéd cáfolta, hogy a diákok jogai sérültek volna a tiltakozások miatt - ez volt a tankerület egyik legfőbb hivatkozása a perben -, nem “nemtörődömség” vagy hanyagság állt a polgári engedetlenség mögött. A tanárok az alapvető emberi jogaikkal éltek.

A tanárok keresetét elutasító bíró szerint bár az ítélet „fekete-fehér”, az ügy jogi megítélése nem az - nem hiába ültek itt napokat. Bár a polgári engedetlenség szerinte békés és arányos tiltakozás volt, ami fontos közügyet érintett és hatékonynak is bizonyult, a véleménynyilvánítás pedig alapvető emberi jog, a tanárok a tiltakozás következményeivel - a munkabeszüntetéssel - többszörösen munkajogot sértettek: nem teljesítették a közalkalmazotti kötelezettségeiket.

A bíró az ítélethirdetés végén a kirúgott tanárokhoz, mint pedagógusokhoz szólt: szerinte megesik, hogy az ember

egy nagyobb cél érdekében kilép a meghatározott keretek közül, de „a szabály az szabály” - akkor is, ha ez fájdalmas vagy emberileg nehéz.

Aki él a jogaival, az nem dolgozik

A pedagógusok szerint a kirúgásuk aránytalan és eltúlzott volt, és azt sem értik, miért pont őket bocsátották el. Álláspontjuk szerint a tankerület a kirúgásokkal meg akarta félemlíteni a pedagógusokat. A tankerület azzal érvel, hogy a tanárok kirúgása nem irányult a véleménynyilvánításuk elfojtására.

A tavaly márciusban kezdődő perben a tanárokat három tárgyaláson keresztül hallgatta meg a bíróság, akiket a TASZ jogásza, Sziklai Tamás képviselt. Rábel Krisztina, a Külső-Pesti Tankerület vezetője - és a 2019-es önkormányzati választáson a Fidesz színeiben mandátumot szerző XX. kerületi expolitikus - az első idézésére nem jelent meg a tárgyaláson, de amikor novemberben igen, akkor jóval felkészültebbnek mutatkozott, mint a kölcseys tanárok perében a Belső-Pesti Tankerület vezetője, Marosi Beatrix - akit már az első tárgyalási napon emlékeztetni kellett az igazmondási kötelezettségére a bíróságon. Rábel például Marosival ellentétben meg tudta mondani, mi alapján választotta ki a hat tanárt, akiket kirúgott.

A tankerületi vezetőnek először arról kellett nyilatkoznia, hogyan és miért került sor éppen a felperesek kiválasztására, kinek a döntése volt ez, kapott-e utasítást felülről. Rábel a kérdésre elmondta, hogy a tankerületben a negyvenhárom iskolából összesen tizenhárom iskolában volt polgári engedetlenség az adott időszakban, nyolc iskolában ötven óra alatti számban maradtak el tanórák. Két olyan iskola volt, ahol száz óra felett: ezek közül is kimagasló volt a Karinthy, ahol körülbelül négyszáznegyven óra maradt el a tanárok tiltakozása miatt. Ez azt jelentheti, hogy a tankerületben elmaradt összesen nyolcszáz órának több mint felét, ötvennégy százalékát a Karinthy produkálta. „Ha valahol több mint egyheti kimaradást láttunk, ott már azt gondoltuk, hogy az veszélyezteti a tanítást.”

„Név szerint is figyeltük, ki hol engedetlenkedett, és vonalat kellett húzni, mert félő volt, hogy nem tudunk tanévet zárni. Megnéztük, kik húzzák a számokat, és [...] aki húsz órát, tehát körülbelül egy hetet nem dolgozott, ott lépni kell”

- magyarázta Rábel, majd ismét tisztázta, hogy azért a karinthys tanárokat bocsátották el, mert a tankerületben ők kiemelkedően sokat engedetlenkedtek.

A tanárperekben visszatérő elem, hogy a tankerületek vezetői - Rábel mellett más egykori fideszes politikusok is vannak köztük - azzal vádolják a sztrájkoló pedagógusokat, hogy nem dolgoztak, ezzel megsértették a diákok jogait. Pedig volt olyan tárgyalás, ahol a tanárok részletesen beszámoltak, milyen adminisztratív munkát végeztek, vagy éppen hogyan szerveztek helyettesítéseket, miközben polgári engedetlenségben vettek részt.

A polgári engedetlenség során több iskola országosan meghirdetett akcióban vett részt, és habár bizonyos esetekben megtagadták a munkát, sztrájkjogukkal élve előre bejelentették, hogy polgári engedetlenségi akcióra készülnek. Volt, hogy a bejelentés ellenére mégsem vettek részt engedetlenségen, hanem inkább megtartották a óráikat. A munkabeszüntetés a véleménynyilvánítás egyik törvényben garantált formája, amit az Alaptörvény és az Emberi Jogok Európai Bírósága is véd. A sztrájk és a polgári engedetlenség egyik lényege, hogy fennakadást okozzon a rendszerben, a hiánnyal láthatóvá téve a problémát.

A bírónő ezután azt szerette volna tudni, hogy egyeztettek-e a felmondásokról a Belső-Pesti Tankerülettel, mire Rábel azt válaszolta, hogy nem. A bírónő ekkor megkérdezte, hogy akkor hogy lehet, hogy ugyanazon a napon, ugyanazt a szövegezésű felmentést kapták meg a tanárok.

A Külső-Pesti Tankerület vezetője azt mondta, ő csak a saját nevében tud beszélni, folyamatosan egyeztetett a Klebelsberg Központtal, és amikor „meghúzta a határt” és eldöntötte, hogy lépéseket tesz, akkor a központtól kért egy iratmintát és az alapján készítette el a felmentéseket. Azt nem tudta megmondani, hogy ez miért pont egy napon került kiküldésre a Belső-Pesti Tankerület levelével. Elmondása szerint ő meg akarta várni a hónap végét, bár már november elején megfogalmazódott benne, hogy lépéseket tesz, de - mint mondta - ez nem egyik napról a másikra történik, van átfutási ideje. Nem tudja, hogy a Belső-Pesti Tankerületnek miért erre a napra esett a választása - ezt egyébként Marosi Beatrix sem tudta megválaszolni a bíróságon.

„Én erről a központtal egyeztettem, mint felettes szervvel, de a saját döntésem volt, utasítást nem kaptam”, mondta. Rábel először tagadta, hogy ismerte volna a polgári engedetlenség célját, később azonban vallomását arra módosította, hogy a mozgalom céljait ismerte, de az egyes tanárok személyes okait nem.

A bíró azt is megkérdezte a tankerületi vezetőtől, hogy az, hogy a felpereseknek mi a véleménye a közoktatás állapotáról, befolyásolta-e a kirúgásukról szóló döntést. Rábel megnyugtatta, hogy „egyértelműen nem”, azért rúgták ki a tanárokat, mert nem tartották meg az óráikat. A tanárok arról beszéltek, mennyire dermesztően hatott a tanári társadalomra és a karinthys tanárokra az ő elbocsátásuk: sokan

megfélemlítve érezték magukat, ezért elálltak a polgári engedetlenségtől. De volt, aki felmondott, mert nem bírta a nyomást, és olyan is, aki egyszerűen belebetegedett.

„Huszonnégyen voltunk a tanári karból, nem gondoltuk, hogy a tömegbe lőnek, bocsánat a kifejezésért. Az volt a dermesztő, hogy véletlenszerűen rúgtak ki minket, szerintünk nem stimmelnek a tankerületi vezető számai, ami alapján az elbocsátásokról döntött.”

„Nem tudhatta senki, hogy ki lesz a következő, ezzel félemlítették meg a kollégákat”

- mondta Nemes, a Karinthy egykori angol–földrajz szakos tanára. Idén áprilisban az iskola igazgatóját mint tanút is meghallgatta a bíróság. A tanárok szerint nem a munkajogi szabályok miatt rúgták ki őket, hanem azért, mert ők voltak a polgári engedetlenség arcai - akiket nem, vagy csak minőségromlással tud pótolni az iskola. Szerintük a tankerület azzal akart odaütni egyet az iskolának, hogy abbahagyják a polgári engedetlenkedést, hogy a legjobb tanárokat küldték el.

A tankerület szerint viszont “számos oka” lehetett annak, hogy a tiltakozás lecsengett - ezt a bíróság helyben hagyta, mondván, hogy nincs alátámasztva, hogy az iskola tanárai a “dermesztő hatás” miatt hagyták volna abba az engedetlenkedést.

Rábel szerint az elmaradt óraszámok döntöttek, nem diszkriminálta a Karinthy-t a többi iskolától az alapján, hogy itt voltak a polgári engedetlenség arcai. Szerinte a pedagógusok pótolhatatlansága sem igaz, ugyanis szerinte pótolva lettek a tanárok - tisztázva. Rábel azonban óraszámokról beszélt, és nem arról a tudásról, minőségi munkaerőről, amit az iskola veszített az említett tanárok kirúgásával.

A kirúgott tanároknak hónapokon keresztül visszatanítást kellett végezniük a szülők költségére - ami nem arra utal, hogy sikerült volna pótolni őket, a munkájukat.

Megüzenték, hogy rossz vége lesz

Hutai Lászlót, a Karinthy igazgatóját korábban első tanúként hallgatták meg. Hutai állítása szerint neutrálisan viszonyult a polgári engedetlenséghez, a tanárok döntését nem akarta befolyásolni, mert „felnőtt, diplomás emberek”. Ugyanakkor a tankerületi vezető kérésére tájékoztatta őket, hogy a sztrájk jogszerű tiltakozás, míg a polgári engedetlenség következményekkel is járhat - erről a tankerületi vezető egy külön értekezleten tájékoztatta az iskolaigazgatókat.

Az igazgató szerint az előre bejelentett polgári engedetlenségek sok esetben olyan órára estek, amikor a tanárnak lyukas órája volt, vagy kirándulni ment az osztály. Az órákat, amiket meg kellett tartani, megtartották. Abban viszont egyetértett a bíró állításaival, hogy ha a huszonnégy engedetlenkedő tanár miatt havonta kétszázhúsz óra marad el, az egy észrevehető szám (- ez a polgári engedetlenség egyik lényege), amit megérez az iskola.

Az iskola a szülőket két nappal a sztrájknapok előtt tájékoztatta. Hutai szerint a legdurvább sztrájknapokon is körülbelül annyi óra maradt el, mint egy influenzajárvány idején, de megugorható volt a helyettesítés az iskolában. A kirúgott tanárok pótlása viszont nehezen ment, még úgy is, hogy más iskolákkal ellentétben korábban nem volt tanárhiány az intézményben.

Hutai elsősorban nyugdíjazott tanárokat keresett meg, hogy jöjjenek vissza tanítani: köztük volt olyan, aki már egyetemen tanított, de az igazgató kérésére visszament. A tantárgyfelosztást és az órarendet is kellett módosítani többször, ez pedig nagyon sok munkával járt. Bírói kérdésre elmondta, hogy őt is derült égből villámcsapásként érték a kirúgások, mert bár tudta, hogy az engedetlenségnek munkajogi következménye lehet, azt nem gondolta, hogy hat tanárt fog érinteni. Rábel a kirúgások előtt telefonon hívta fel az igazgatót, és kérte, hogy próbálja meggyőzni a kollégákat, mert „ennek rossz vége lesz”.

Az igazgató szerint „a kirúgásoknak nagyon jelentős hatása volt a kollégák lelkére. Az elbocsátott tanárok hiánya olyan kritikussá tette az iskola működését, hogy a tanároknak már nem fért bele a polgári engedetlenség”, sokan inkább feladták.