• A szlovák kulturális miniszter szigorítaná a nyelvtörvényt.
• A nyelvtörvény vörös posztó a szlovákiai magyarság körében. 1995 óta a magyar nyelv sokat vesztett a presztízséből, és hátrébb sorolódott a magyarok lakta területen.
• Az első változatát Vladimír Mečiar alatt alkották, majd egy enyhülés után Robert Fico szigorította meg még 2009-ben.
• A mostani miniszterelnök 2010-es bukása után megint enyhítettek, azóta nem nyúltak hozzá.
• Úgy tűnik, hogy a legkisebb és legmegbízhatatlanabb koalíciós partner, a Szlovák Nemzeti Párt ragaszkodik a módosításhoz.

Senki sem várta, hogy éppen most jöjjön elő a szlovák kulturális minisztérium a szlovák nyelvtörvény szigorításával, amikor Orbán Viktor szövetségese, Robert Fico már egy éve hatalmon van, és talán soha nem voltak ilyen jók a két ország kapcsolatai. A nyelvtörvény ugyanis vörös posztó a szlovákiai magyarság körében. Erről beszélgettünk Szalay Zoltánnal, a szlovákiai Napunk vezető szerkesztőjével.

Húzd meg, ereszd meg

A nyelvtörvény sötét időkben, 1995-ben, a közép-európai populisták ősatyjának, Vladimír Mečiarnak a miniszterelnöksége idején született. Akkoriban Szlovákia néhány évre letért az európai integráció útjáról, az antidemokratikus kormányzás miatt folyamatosan nyugati bírálatok kereszttüzében volt. A nyelvtörvény a magyarok nyelvhasználata ellen irányult, és még a kulturális minisztérium hivatalnokaiból álló úgynevezett nyelvrendőrséget is felállítottak. Ez a szervezet magyarok által használt kulturális intézményekben ellenőrzött.

Mečiar bukásával a nyelvrendőrségnek lőttek, de a törvény, ha finomabb formában is, de maradt. Az újabb szigorításra 2009-ig kellett várni, amikor Robert Fico az első kormányzási ciklusának harmadik évében döntött a mečiari alapokhoz való visszatérésről. Ismét lett nyelvrendőrség, a döntést ellenállás és tüntetéshullám kísérte, a még baloldal vezette Magyarország is tiltakozott. Fico 2010-ben bukott először, a törvény megint finomodott. A bírságok kiszabásának lehetősége ugyan megmaradt, de ezeket a mai napig nem nagyon alkalmazzák. Fico is hiába tért vissza a hatalomba 2012-ben, nem jött az újabb szigorítás. Talán azért sem, mert ebben az évben egyezett ki Orbánnal, ekkor kezdődött a két szélsőséges politikus barátsága.

Sokat vesztett presztízséből a magyar nyelv

A nyelvtörvény a hétköznapokban ugyan nincs jelen, de a kilencvenes és a kétezres évek végének cirkuszai nyomot hagytak a magyarokban, mindenki sokkal óvatosabb. A reklámokban, hirdetésekben általában még a kizárólag magyarok lakta településeken sem hagyják el a szlovák fordítást. A nyilvánosság előtt zajló rendezvényeknek még a magyarok lakta területeken is kétnyelvűnek kell lenniük, ahogy az életet, egészséget, vagyont védő feliratoknak is.

Abban a csallóközi, magyarok lakta faluban például, ahonnan Szalay Zoltán származik, a községi hangszóróból évtizedeken keresztül csak magyar nyelvű üzenetek jöttek. Később szlovákul is bemondták, de csak a magyar után, mostanra előbb szólnak szlovákul, és csak utána magyarul. „Apróság nyilván, de ebből az esetből is jól látszik, hogy a magyar nyelv hátrébb sorolódott, sokat vesztett a presztízséből” – mondta a beszélgetőtársam.

Szlovákián belül a magyar többségű részek, így a Csallóköz különleges helyzetben van. A szlovákok itt kisebbségnek számítanak, ebből adódnak súrlódások. Az északról, egynyelvű tömbből a déli területekre látogató szlovákok időnként nehezményezik a magyar nyelv dominanciáját, ami pedig csak abból fakad, hogy például a 23 ezres Dunaszerdahely közel 80 százaléka magyar anyanyelvű. Néhány évvel ezelőtt a 80 százalékban magyar csallóközi Nagyszarván szlovák szülők nehezményezték, hogy nem tudják hová íratni gyermeküket, mert csak magyar iskola van a faluban. Úgy érezték, elnyomott helyzetben vannak. Végül Peter Pellegrini akkori miniszterelnök és mostani köztársasági elnök is melléjük állt.

Slota és Mečiar kísértetei köztünk járnak

Mennyire volt meglepő, hogy a Szlovák Nemzeti Párthoz (SNS) tartozó Martina Šimkovičová kulturális miniszter szigorítaná a nyelvtörvényt, miközben rég voltak ilyen jók a magyar-szlovák kapcsolatok? – kérdeztem Szalay Zoltánt, aki a történteket a legkisebb és legmegbízhatatlanabb koalíciós partner, az SNS belső harcaként jellemezte.