Nem sokkal azután, hogy kirúgta a Szuverenitásvédelmi Hivatal, újra megszólalt Somkuti Bálint, aki reggel még arról posztolt, hogy az 56-os hősök nem hősök voltak, hanem bolondok, mert „aki a túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond”.

Somkuti azt írja, sajnálja, hogy posztjával sokakat megbántott. A következményeket vállalja. „Sajnos, aki egyedül kezeli a Facebookját, az belefut ilyen hibákba” - teszi hozzá.

Somkuti tudja, késő már magyarázkodni, de hangsúlyozza, hogy mindig büszke volt a magyar történelemre. Állítása szerint nagybátyja politikai fogoly és 56-os forradalmár volt, ezt pedig mindig, mindenhol büszkén meséli.

A botrányt kiváltó mondatáról pedig ezt írja: „amit gondoltam, és amit abból leírtam, ahogy szokott lenni, a legrosszabb kiragadott gondolat volt.”

Somkuti reggeli bejegyzése két mondatból állt, ebből az egyik volt az 56-os hősök lebolondozása. A másik „a dicsőség a hősöknek” mondat. Mostani bejegyzése alapján gyakorlatilag azzal vádolja magát, hogy gondolatai közül rosszat ragadott ki.

Posztja végén bővebben is kifejti, hogy azokra a magyar hősökre is büszke, akiket a történelem egy ideig félreértett. Példaként az 1849-es világosi fegyverletételt hozza. Ugyanis az ott jelenlévő több tízezer honvédnak „több száz ezer leszármazottja él Csonkamagyarországon, és ezért tudunk rájuk emlékezni.”