A tavalyihoz képest meglehetősen gyenge a későn kidobott karácsonyfák, közkedveltebb nevükön a Helytállás Szobrainak mezőnye. Legutóbb szeptember 20-án adhattunk hírt egy csokornyi merész versenyzőről, akik az év háromnegyedét kihúzták a lakásukban parkoltatott tavalyi fával. Tavaly ilyenkor már ódákat zengtünk a nagyszerűbbnél nagyszerűbb helytállásokról, nem is beszélve az abszolút győztesről, akiről egyenesen ódák zengtek.

Óhatatlanul felmerül az emberben a gyanú: ugye nem az történik, hogy az emberek már vízkeresztkor kipaterolták lakásaik ékességét? És persze ott motoz a halvány remény: hátha idén forradalmi zugmozgalom indult, aminek keretében mindenki inkább otthon, a négy fal között dédelgeti a tavalyi fáját? Bárcsak.

Mindenesetre tény, hogy nem bővelkedtünk az izgalmas szpottolásokban.

Épp ezért mérhetetlen büszkeséggel tudatom, hogy tegnap, azaz november 13-án, azaz karácsony előtt kereken negyven nappal, délután 17 óra 21 perckor a SAJÁT KEZEMMEL fotóztam le egy újabb remek példányt.

Jó, azt azért hozzá kell tennem, hogy Juli barátnőm szólt, hogy lakókörnyezetünk zárt Facebook-csevegőjében már rácsodálkoztak a késői kidobásra, én meg fejvesztve rohantam, amikor felfedeztem, hogy hát ez a műremek tőlem fél saroknyira helyezkedik el. Véletlen lenne? Nem hiszem. Ez bizony, barátaim, a Karácsony Szelleme.

Na de a lényeg: a Kresz Géza-Katona József utcák sarkán egy kerítés mellé koránt sem diszkréten elhelyezett termetes, és korához képest meglepően fitt fa méretei alapján a plafont karcolgathatta, ennek megfelelően a teteje azért már eléggé megkopaszodott, nyaktól lefelé viszont még zöldelltek a kiszáradt tűlevelek.

Ugyanez másik irányból, csak hogy meglegyen:

És hát nem bírtam megállni: életem első saját észlelését muszáj volt saját magammal is megörökíteni.

39 nap van karácsonyig. Húzzunk bele!