Vannak hősök és vannak Hősök. Meg van a HŐS, akit egész egyszerűen nem lehet túlszárnyalni.

Ilyen HŐS Klára, aki nemrég ezt a fotót küldte nekünk:

Igen, ez bizony az, aminek látszik. Klára karácsonyfája az elmúlt 365 napban szerető családi körben múlatta idejét (állítólag időnként még le is porolták, ami aztán tényleg mindennek a teteje), a törődés pedig láthatóan kifizetődő volt: a Helytállás Legnagyobb Szobra (HLSZ) olyannyira szép állapotban van, hogy simán kibírna még bárhány karácsonyt!

Csakhogy a HLSZ most veszélybe került! Ezt nem engedhetjük!

Klára kétségbeesett levélben tudósított a fennforgásról. Mint írta:

„Komoly családi és baráti vita van kibontakozóban! Egyes party pooperek szerint ki kell, hogy dobjam azért, hogy indulhasson a versenyen Ő, aki tőlem már kiérdemelte a Helytállás Ultimális Szobra díjat, és jutalomképpen fel is díszítjük ma délután. Please, please, please, hadd ne kelljen lerongyolnom pizsamában az esőbe!”Hadd oszlassak el ezzel kapcsolatban egy félreértést: a Helytállás Szobrai épp attól állnak helyt, hogy minél tovább képesek a szívünkben őrizni az ünnep meghittségét. Bár vannak, akik időközben elbuknak (akár családi nyomásra, akár más, ismeretlen okból), és végül megszabadulnak házikedvencüktől az év során, ők is méltók a megemlékezésre, hiszen mondjuk egy szeptember közepén kidobott karácsonyfa olyan mértékű lázadás a vízkereszti konvencióval szemben, amely a kidobás szomorú kényszerébe hajszolja az egyszeri fatulajdonost, hogy fejet kell hajtanunk előtte.

Na de aki 365 napig bírja, és még folytatná? Annál nagyobb HŐS nincs! Gondoljatok csak bele, hová fejlődhet még Klára fája? Mennyit bírhat még? Láthatja a jövő nagy pillanatait? Én őszintén remélem, hogy igen, hiszen kell valami, amiben hihetünk még ebben a latyakos-esős-nyomorult világban.

Szóval amellett, hogy epedve várom a feldíszített verziót, egyben határozottan tiltakozom is a kidobás ellen! Ha eddig eljutottunk, innen már nem lehet megállni!

Én hajlandó vagyok akár petíciót indítani, levelet írni a Jézuskának, imaláncot kezdeményezni, de még ennél radikálisabb lépésektől sem zárkózom el.Egyben innen is kívánok minden kedves olvasónknak boldog karácsonyt, és köszönöm, hogy egész évben velünk voltak, és együtt örvendeztünk a Helytállás Szobrainak! Nélkületek ez az impozáns lista sosem jöhetett volna létre, soha nem szurkolhattunk volna ennyi lelkes versenyzőnek (különösképp annak a december 21-i példánynak, akit Haszán kolléga újfent kissé elhamarkodottan győztesnek hirdetett). Maradjatok velünk a következő 365 napban is!

Az elmúlt 1 év szpottolásait pedig itt lehet megtekinteni.

UPDATE 1:

Klára nem viccelt, amikor azt ígérte, fel fogják díszíteni a Fát, ha túléli a családi perpatvart. Jelentem: túlélte, feldíszült, megdicsőült, és hát mit mondhatnék? Egyszerűen gyönyörű!

Így kell ezt csinálni, kérem! Mint egy frissen-üdén pironkodó menyasszony, öltözött fehér díszbe a kicsinyt ugyan kornyadt, de méltóságát tisztességgel őrző fa, minden bizonnyal melegséget lopva szerető családja szívébe. Remélhetőleg még sok hasonló ünnepen örvendezteti meg őket, meghálálva mindazt a törődést, amellyel ilyen szépen sikerült konzerválni.

Halkan reménykedem benne, hogy jövőre ugyanitt, ugyanígy találkozunk!

UPDATE 2:

Ám míg egyesek megdicsőülve öltöztek díszbe az ünnep alkalmából, mások szomorú mementóvá váltak. Így történt ezzel a nemes módon kitartó példánnyal is, aki végül szentese délelőttjén bukott el. Észlelője, Áron a pontos koordinátákat is megadta: a helytállás eme daliás bajnokát a főváros XVIII. kerületében, a Zrínyi utcában érte a vég.

Itt már talán tényleg csak az a kérdés: miért éppen most? Létezik, hogy valaki volt olyan szívtelen, hogy az új fa érkeztével a régitől, aki 365 napig hű társa volt, kíméletlenül képes volt megválni? Ilyen galádságra tán még maga Ebenezer Scrooge sem lenne képes. De hát ezek a modern idők...

Ékes bizonyítéka ez a fogyasztói társadalom kegyetlenségének, a kapitalizmus legélesebb kritikája tárul itt a szemünk elé. Ha ez a fa egy mozdulattal lecserélhető épp a szeretet ünnepén, mire számíthat a világ, az emberiség, az Univerzum?

Egy dolog nyugtasson mindannyiunkat: ez a tisztességben legallyasodott példány legalább látott még egy kis kupacnyi havat, mielőtt végleg feledésbe dől. Még jó, hogy a Helytállás Szobrainak arcképcsarnokában sikerült méltó emléket állítanunk neki.