Szerda este a Mammutban a 444 premier előtt bemutatta minden idők egyik legkülönlegesebb magyar (dokumentum)filmjét, a KIX-et, ami már több mint 40 nemzetközi fesztiválon versenyzett, és 18 díjnál jár.

Mikulán Dávid és Révész Bálint 12 éven át forgatott egy nehéz körülmények között élő, problémás ferencvárosi kisfiúval. A film elején még csak 8 éves Sanyival együtt kezdjük felfedezni a várost, megismerhetjük a családját. A KIX bensőséges helyzetből – kreatívan és sokszor szórakoztatóan – mesél a nehéz sorsú Sanyi kalandjairól és a városi szegénységről is. De mielőtt még a film végén a fiú a szemünk láttára férfivá érne, kiderül, hogy az ő közreműködésével keletkezett a tűz, ami átterjedt a Ráday utcai kollégiumra, és a leégett épületben egy ember meghalt.

A KIX-ről már márciusban is faggattuk a rendezőket, a mostani, másfél órás vetítés után pedig Révész Bálint társrendező és Kiss Viki Réka producer beszélgetett a film forgatásáról meg az elő- és utóéletéről Rényi Pál Dániellel, a 444 újságírójával.

link Forrás

Hogy lesz ebből barátság és film?

A cím a filmben is megjelenik, amikor Sanyi krétával felírja a járdára, hogy fasz, de x-szel. Ezt próbálták angolba átültetni, de a DIX meg a DIK túl obszcénnak hatott, így maradt a KIX, ami kb. rúgások/csapások, de arra is lehet asszociálni, amikor beüt valami szer, és talán a gyerekkorban is lehet bizonyos szempontból így értelmezni azokat a hatásokat, amik Sanyit érik a filmben.

Mikulán Dávid már hat éve haverkodott és forgatott Sanyival (az addigi anyagból készült el Mikulán vizsgafilmje is), amikor Révész csatlakozott a projekthez, és megegyeztek, hogy ha Révész megírja, és szerez rá pénzt, akkor a nyersanyagokból csinálhatnak egy egész estés dokumentumfilmet.

Révész szerint elég hamar kialakult a bizalom a filmkészítők – az ún. FAX kollektíva – és a család között, hiszen miután többször is vigyáztak az utcán a gyerekekre, akik erről otthon is meséltek, természetessé vált, hogy a visszajáró felnőttekben meg lehet bízni. Amikor pedig kiderült, hogy egyre nagyobb problémák vannak Sanyi magatartásával, a család többi tagjával is szorosabb lett a kapcsolat, köszönhetően a közös aggódásoknak.

Arról, hogy hogyan döntötték el, mi az, ami bekerülhet a filmbe, Kiss Viki Réka azt mondta, két ponton születhet ilyen döntés: először akkor, amikor a helyszínen eldöntik, hogy mit vesznek fel – például a tűzeset után nem az volt a legelső dolguk, hogy kamerázzanak –, másodszor pedig a vágóasztalon. Kiss azt mondta, ez az egész etikai kérdéskör óriási téma, és nagyon komplex, de ő – akinek producerként elsősorban a film érdekeit kellett képviselnie – úgy ismerte meg Révészéket, hogy valahogy mindig tudtak emberként döntést hozni.

Révész szerint az egyik legfontosabb szempont a méltóság kérdése volt: olyan filmet akartak csinálni, amit a szereplők is meg tudnak nézni. De az is fontos volt, hogy mivel folyik egy jogi eljárás, nem akartak „félreérthető elemeket” beszerkeszteni, és persze a művészi koncepció alapján is működniük kellett a jeleneteknek. Ritkán volt olyan, hogy valamit nagyon fel akartak venni, de a család kérte, hogy hagyják abba, az egyik ilyen jelenet be is került a filmbe – mondta.

Családi titkok

Arról, hogy Sanyi bátyja, Viktor miért tűnik el a filmből egy idő után, azt mondta, „neki ez volt a védekezési stratégiája, hogy nem akar részt venni ebben a családi miliőben, és elutasította az egészet úgy, ahogy van, velünk együtt”. Három-négy éve visszatért, kapcsolatba tudtak vele lépni, de a fiú karaktere addigra akkora hiányt szenvedett, hogy nem tudták visszaszerkeszteni. A filmben van egy kisebb ugrás is, amikor Sanyi kisfiúból hirtelen kamasszá válik: erről Révész azt mondta, egy korábbi verzióban fokozatosabb volt az átalakulás, de úgy érezték, hogy az előpubertás-korszakot nem akarják túltárgyalni.

Viszonylag keveset szerepel Sanyi apja is. Erről a rendező azt mondta, az apuka is nehéz helyzetben van, mert alapvetően depresszióra hajlamos, és nem nagyon tud ebből kikeveredni, hiába próbálkozik időnként rövidebb ideig dolgozni, egy idő után mindig visszaesik, így a családot az anyuka irányítja. Révész szerint a család alapvetően nagyon melegszívű, annak ellenére, hogy káromkodnak és abuzív módon fejezik ki magukat, de ha valaki megtanulja a nyelvüket, megérti, hogy a szeretetüket is így fejezik ki. Szerinte azért is érdekes Sanyiék helyzete, mert van mit enniük, van ruhájuk, iskolába is járnak, és ez a fajta városi szegénység nagyon reprezentatív társadalmi szinten.

Csöves szuperhős

Sanyi néhány jelenetben rekedt hangon narrálja a filmet. Erről Révész azt mondta, hogy amikor Mikulán csinálta a vizsgafilmjét, megkérte Sanyit, hogy improvizáljon rá valamit, de nem igazán mondott jókat. Amikor viszont felvette ezt a hangot, amit ők „csöves szuperhősnek” neveztek el, a vezetett improvizáció frenetikusra sikerült, Révész ennél a pontnál szeretett bele a projektbe. Kiss Viki Réka szerint a rendezők az elejétől a végéig azzal is igyekeztek segíteni, hogy mindig próbálták reflektáltatni Sanyit, gyakoroltatták vele az önkifejezést és az önreflexiót, ez volt az egész projekt egyik legszebb része.

A tűz

Arról, hogy hogyan zajlott az a nap, amikor leégett a Ráday utcai kollégium, és még nem derült ki, hogy közük volt hozzá Sanyiéknak, Révész azt mondta, a filmben természetesen voltak szerkesztési trükkök. Mikulán intuitív módon megérezte, hogy itt történt valami, és amikor erről faggatta Sanyit, azt felvette hangban. Ezt mindenképp próbálták a filmbe integrálni, eredetileg fekete képernyőt mutattak közben, de végül találtak egy odaillő videórészletet. Amikor a rendőrök elvitték Sanyit, az anyukája, Móni a rendezőket hívta fel, hogy szerezzenek ügyvédet.

A tűzeset után felmerült, hogy a filmet abba kellene hagyni, mert olyan érzések kavarogtak bennük, hogy talán elárulták Sanyit, vagy pont Sanyi árulta el őket. Ekkor érthetően a srác is eléggé depresszív időszakát élte, de végül úgy voltak vele, hogy bár nem emiatt kezdték el a filmet, viszont most, amikor Sanyinak a legnagyobb szüksége van rájuk, illene végigvinni, és nemcsak azért, mert így aztán még ütősebb lesz a film, hanem mert így tényleg lehet társadalmi hatása, vagy a közbeszédet alakíthatja, talán meg is tud változtatni előítéleteket. Kiss szerint mivel még mindig nincs jogerős ítélet, sok idő kell ahhoz, hogy Sanyinak a történtekről és a filmről legyen egy összefüggő képe.

Sanyit halált okozó, szándékos közveszélyokozással vádolták, a védőügyvédek munkája a szándékosság és a gondatlanság közti különbségről szólt, és októberben, az elsőfokú, nem jogerős ítéletben most még enyhe volt a büntetés, de az ügyészség másodfokon keményebbet szeretne. Révész szerint gyanús, hogy a pótmagánvádas eljárás – amiben az áldozat családja perli a református intézmény fenntartóját – még öt év után sem indult el, itt „érezhető valamilyen politikai színezet”. A miniszterelnök és a kormány erősen kommunikálta a kollégium újjáépítését, és Kiss szerint nem is titok, hogy a felelősség elég nagy kérdés, hiszen a tűzvédelmi szakemberek szerint a fenntartók nem tartották be a tűzvédelmi előírásokat, enélkül az ügyvédek szerint nem történhetett volna ekkora tragédia.

A csibész kisfiú komoly férfi lett

Ha nincs a tragédia, akkor is addig tartott volna a film, hogy Sanyi elköltözik, és megteremti a saját életterét, remélhetőleg túl is teljesíti a családi mintát, ahonnan jött. „És ez többé-kevésbé megtörtént: Sanyi elköltözött, megkérte a Rami kezét, egy olyan háztartásban él, ahol nincsenek alkoholbetegek, valószínűleg több adót fizet, mint én, benőtt a feje lágya, komoly csávó lett” – mondta Révész. Sanyi továbbra is látogatja a családját, jóban vannak, és bár nehezen artikulálja az érzéseit, de a barátnője sokat érlelt rajta.

Révész azt mondta, meri remélni, hogy Sanyi a tragédia nélkül is megkomolyodott volna, hála a barátnőjének és a költözésnek, de biztos benne, hogy ők ketten sokat beszélgettek az ügyről. Arról, hogy mindenki látta-e a filmet, mielőtt bemutatták, azt mondta, a családnak még nem sikerült megmutatni, de annyira nem is érdekli őket. Sanyit sem igazán izgatta, úgy kellett trükközni, hogy megnézze, és végül valahogy úgy állt fel, hogy az eleje vicces és szép volt, de a vége nagyon szomorú.

„Hát most képzeld el, hogy végignézed a tinédzserkorodat az összes legcikibb sztorijával együtt 90 percben, én szerintem elolvadnék”

– mondta Révész arról, hogy érthető, hogy Sanyi még nem áll készen arra, hogy mondjuk eljöjjön beszélgetni a filmről. Őt egyébként már nem veszik kamerával, de azért tartják a kapcsolatot, és néha meglátogatják.

A beszélgetés után a nézők is kérdezhettek, így kiderült többek között, hogy:

• 140 forgatási nap volt, de sokkal több napot töltöttek együtt Sanyiékkal. 1,5 évig tartott a vágás, sok ezer munkaóra kellett a filmhez.
• Volt egy pár hónapos kihagyás, amikor Mikulán külföldön tanult, és amúgy is kicsit éreztette vele Sanyi, hogy nem tartja annyira jó fejnek, ezért nem volt annyira szoros a kapcsolat, de később helyrejött.
• Magukat igyekeztek kivágni, hogy ne azt mutassák be, mennyire jó fejek, hogy segítenek Sanyinak, de azt azért akarták, hogy lehessen érezni, hogy ott van a karakterük mellette.
• A filmkészítők az áldozat családjának az ügyvédjükön keresztül üzenték meg, hogy „ha van rá kapacitásuk, energiájuk vagy gyomruk”, akkor nézzék meg a filmet.

Magyarországon a KIX-et premier előtt először a 444 Kör leggyorsabban regisztráló tagjai nézhették meg. A 21. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál nyitófilmjét a Cirko Film forgalmazza, november 21-étől adják a mozikban.