• Romániában három vasárnapon keresztül választanak: november 24-én lesz az elnökválasztás első fordulója, december 8-án a második, a kettő között pedig parlamenti választást tartanak.
• Románia félprezidenciális rendszer, az államfőnek jóval nagyobb a jogköre a mindenkori magyar köztársasági elnöknél.
• Mindkét választás nagy esélyese az utódpárt Szociáldemokrata Párt, bár a biztos elnökválasztási győzelemhez az is kell, hogy Marcel Ciolacu a második fordulóra szélsőjobboldali riválist kapjon.
• Romániában nincsenek olyan nagy ideológiai viták, mint Magyarországon. Kis túlzással inkább azon megy a versengés, ki tudja jobban leépíteni az államot. Nincs az, mint Magyarországon, ahol szinte mind a 3200 településre jár busz vagy vonat, az aktív korú lakosság 30 százaléka csak sürgősségi egészségügyi ellátásra jogosult.
• Az RMDSZ a Fidesz erdélyi helytartója, egy etnikai autokrácia épült ki, miközben folyamatos az erdélyi magyarok marginalizációja, elszigetelődése. Az RMDSZ célja, hogy újra kormányra kerüljön, ahonnan Orbán 2022-es tusványosi beszéde után pottyant ki.
• Az atlantista Románia politikai elitje Ukrajna támogatója, a társadalom, elsősorban az ukrajnai menekültek miatt, már jóval megosztottabb.
• A Marosvásárhelyen született Kiss Tamás szociológussal, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatójával beszélgettünk.

Romániában 2004-ig együtt tartották az elnök- és a parlamenti választást, azóta viszont most először esik egybe. Kinek kedvez, hogy ennyire közel van a minden bizonnyal kétfordulós elnökválasztás és a parlamenti választás időpontja egymáshoz?

Az egybeesés azért szűnt meg 20 évvel ezelőtt, mert az elnöki mandátum ötéves lett, a parlamenti maradt négyéves. Korábban az elnökválasztás első fordulója és a parlamenti választás volt ugyanazon a napon, most az elnökválasztás két fordulója közé esik a parlamenti.

A parlamenti választásokat relatív többséggel a szociáldemokraták szokták megnyerni, 2000 óta az összeset ők nyerték. Az elnökválasztásban viszont 2000 óta nem tudtak nyerni, Ion Iliescuval nyertek utoljára. Talán nem véletlen, inkább a neoliberális jobboldalnak kedvez ugyanis, hogy az elnök- és a parlamenti választás nincs egy időpontban. A szociáldemokraták beágyazottsága a legerősebb az országban, ők adják a legtöbb polgármestert is.

És most is a szociáldemokrata jelölt, Marcel Ciolacu a legesélyesebb az elnökválasztáson.

Ez így van, be fog jutni a második fordulóba. Kérdés, hogy kivel. Iliescu 1990-ben a szélsőjobboldali Vadim Tudor ellen nyert a második fordulóban. Ciolacunak az lenne a jó, ha most is a szélsőjobboldali jelölt, George Simion jutna a második fordulóba – ha így lenne, borítékolható lenne a győzelme. Ha viszont az első fordulóból valamelyik jobboldali jelölt jutna a másodikba – erre Lasconi, Ciucă, Geoană is esélyes, nem egyértelműek a közvélemény-kutatások –, akkor az elnökválasztás második fordulója kétesélyes.

„Nem az ideológiai szembenállás, hanem a forráselosztás és a klienteláris hálózatok szerkezete volt az, ami meghatározta a román politikát” – nyilatkozta tavaly a Főtérnek a romániai belpolitikáról. Ezt úgy képzeljük el, hogy nincsenek azok a nagy ideológiai szakadékok például a háború, a gender, az illegális bevándorlás miatt, mint Magyarországon?

Igen, ilyen állapotot kell elképzelni Romániában. Az 1990-es években még volt egy egyértelmű politikai törésvonal a társadalomban. A szociáldemokraták gazdaságpolitikai kérdésekkel kampányoltak. Azt ígérték, hogy a fájdalmas privatizáció kisebb léptékű lesz, amennyire lehet, megőrzik az állami nagyvállalatokat, Románia szocialista ipari örökségét. A munkásosztály védelmét ígérték, mert akkoriban még létezett egy osztályalapú törésvonal is. A kétezres években ez megszűnt, ennek az osztályalapú törésvonalnak nincs már politikai jelentősége. Mondhatni, senki sem képviseli az azóta persze radikálisan átalakult munkásosztályt, mert 2000-től kezdődően szociáldemokraták is elfogadták a neoliberális gazdasági konszenzust. A jobboldali pártok ekkor az antikorrupciós politikát akarták új törésvonallá emelni. [Ez volt az az időszak, amikor az Országos Korrupcióellenes Ügyészség az egész romániai politikai elitet vizsgálta.] A román belpolitikát 2019-ig ez a problematika határozta meg. Erre az úgymond „kommunista” múltjukat is hordozó szociáldemokratáknak nem nagyon volt ellenszerük. A korrupcióellenes mozgósítás több alkalommal, legutóbb 2019-ben elsöpörte őket. Közben azonban mégis megőrizték szavazóbázisukat, köszönhetően a társadalomba való mély szervezeti beágyazottságuknak, valamint a régi, munkásosztályra apelláló gazdaságpolitika emlékének. 2016 és 2019 között erre még ráerősítettek egy minimálbér-emeléssel, valamint azzal, hogy megemelték a közszférában dolgozók fizetését is. Ezzel a társadalmi bázisuk a közszférában dolgozók felé terjedt.

Ma azonban már nincsenek élesen elkülönülő blokkok, nincsenek komoly ideológiai viták. Ezt mutatja, hogy szinte mindenki mindenkivel köthet koalíciót. Az identitáspolitikai kérdések, a bevándorlókhoz vagy a melegekhez való viszony, sem tudnak törésvonalként működni. A melegjogok kiterjesztésével szembeni kampányt például az ortodox egyház viszi. A romániai társadalom a magyarországinál összehasonlíthatatlanul vallásosabb, és nem csak az egyik vagy a másik oldal hívei. Az ortodox egyházzal minden politikai szereplő igyekszik jó viszont ápolni, és az egyes választói csoportok vallási kötődése közel azonos mértékű.

Miközben Magyarországon vagy Lengyelországban lényegében megszűnt, Romániában a mai napig erős a PSD, a szocialista utódpárt. A már említett erős helyi beágyazottság miatt? Ami egyébként az MSZP-re is jellemző volt a kétezres évekig.

Megközelíthetjük innen is. Valóban megmaradt nekik a helyi beágyazottságuk, miközben már rég nincs valódi baloldali programjuk. Ugyanazt a piacfundamentalista logikát követik, mint a jobboldali pártok. Nem kampányolnak például a szociális lakhatással, miközben Romániában az állami és önkormányzati lakásállomány még kelet-európai szinten is nagyon alacsony, 1,2 százalék. Az állam minimálisan van jelen Romániában, ebben neoliberális konszenzus van érvényben, és a PSD sem akar semmit tenni ellene. A Mentsétek meg Romániát Szövetség azonban még inkább a középosztályra támaszkodik, és még kisebb államot szeretne, csakúgy, mint a szociáldemokratákkal közösen kormányzó Nemzeti Liberális Párt. Így a leszakadó rétegek kisebbik rosszként a szociáldemokratákat támogatják, Romániában ugyanis eddig hiányzott a populista jobboldal, ami megszerezhette volna a szavazataikat. Magyarországon a szocialisták borsodi, szabolcsi bástyái a kétezertízes évek második felében fideszesekké, jobbikosokká lettek. Itt a leszakadó egykori ipari központok maradtak szociáldemokratának, hasonlóan sok periferikus rurális jellegű régióhoz.

Milyen jelei vannak az állami kivonulásának?