A földrajzi értelemben vett Európa egyik legnagyobb politikai túlélője, a 70 éves Alekszandr Lukasenko belarusz elnök filozofált az ortodox karácsony apropóján a Beta állami hírügynökségnek adott interjúban.
A legfontosabb eredménynek azt nevezte, hogy bár sokszor vékony jégen kellett taposniuk, a jég soha nem szakadt be az országa alatt, és nem estek bele a hideg vízbe.
Az egykori téeszelnök, aki 1994 óta vezeti különféle pozíciókban országát, ezzel ő a legrégebb óta hivatalban lévő vezető, a logojszki templomban elmélkedett.
Ezt egyfajta kortesbeszédként is lehetne értékelni, tekintve, hogy január 26-án elnököt választ Belarusz. Az más kérdés, hogy Lukasenko semmit sem kockáztat, mivel olyan ellenfelei lesznek, akikre még az „álellenzéki” szakkifejezés is túlzás lenne, ahogy írtuk 2025-öt beharangozó cikkünkben.
Országát egy kis szigetként határozta meg, ahol nincsenek belpolitikai feszültségek, nincs háború, és szerinte fegyverkezés sincs. Sokan irigylik ezt a stabilitást, ezért „bele akarják rángatni” Belaruszt a háborúba, ami a péntek reggeli magyar miniszterelnöki nyilatkozatokhoz szokott fülnek is ismerős. Nem, Belaruszt sem Putyin akarja belerángatni a háborúba, aki amúgy éppen a békés Belaruszon keresztül támadta meg 2022-ben Ukrajnát, hanem Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. Sajnálja is a belarusz vezető, mert régen jóban voltak.
Lukasenko attól fél, ha belekeverednek a háborúba, akkor azt Belarusz önálló államként nem biztos, hogy átvészelné. Ezért mindent megtesz, hogy ne így legyen, és ezért jobb a belarusz diktatúra, mint az ukrán demokrácia.