• Elbocsátások kezdődtek a komáromi SK On Hungary akkumulátorgyártónál, a cég kisebb csoportokban küldi el az embereket, csoportos létszámcsökkentést nem jelentett be.
• Az elbocsátottak információink szerint a cég saját munkavállalói, tehát nem arról van szó, hogy kölcsönzött munkaerővel ne hosszabbítanának szerződést.
• A cégvezetés a megkeresésünkre azt válaszolta, hogy a gyáraik üzemelnek, de „az év során folyamatosan optimalizáljuk a gyártósorok működését”.
• A dolgozók úgy tudják, hogy a komáromi üzemben most készülő két gyártmány mindegyike kifutó termék, az egyikre március, a másikra április végéig van megrendelésük.
• Az akkugyártás hatalmas válságban van Magyarországon, decemberben már 51 százalékkal maradt el a teljesítménye az egy évvel korábbitól.

„Bajban a gyár” – így kezdődő üzenetet kaptunk a dél-koreai tulajdonban lévő SK On Hungary Kft. komáromi üzemének egy munkavállalójától. Egy, a gyár dolgozói által használt belső kommunikációs csatorna szerint „megkezdődtek az elbocsátások létszámleépítésre hivatkozással”, az embereket munkáltatói felmondással küldik el vagy közös megegyezéssel válnak meg tőlük.

A hozzánk eljutott belső csetek és közösségi médiás posztok szerint a munkáltató nem jelentett be csoportos létszámcsökkentést, hanem kisebb, esetenként néhány fős elbocsátások vannak. Az elbocsátásoknál a vállalat a kötelező minimumot fizeti ki, vagyis a 3 évnél régebben ott dolgozók egyhavi végkielégítést kapnak, annyi a kedvezmény, hogy az utolsó hónapot le se kell dolgozni. Emellett a közös megegyezéssel távozóknak további félhavi pénzt ajánlanak fel.

A belső kommunikációs csatornákon meglehetős részletességgel követik nyomon az elbocsátásokat. Külön posztban beszámoltak például arról, amikor négy minőségbiztosítási munkatársai (PQC technikust) küldtek el. A dolgozók belső csatornákon zajló kommunikációja arról tanúskodik, hogy a vállalatnál van érdek-képviseletet ellátó személy, aki fájlalja, hogy a cég „leszalámizza” a munkavállalókat Azt is írta: konzultálni akart a munkáltatóval, hogy az „valódi szociális segítséget nyújtson, ami több havi kárpótlást jelentett volna, vagy igény esetén képzés, átképzés finanszírozását”. Szerinte „ha lenne valódi, működő és nemcsak pénzbeszedő szakszervezet a cégnél, aki a munkavállalókkal akar jó kapcsolatot és nem a céggel, akkor ez a leszalámizás nem történhetne meg”, így viszont a vállalat „aprópénzért megveszi” a közös megegyezést, és „megmenekül a csoportos leépítéstől”.