A4-es lap méretű lyukak okozhatták a Titanic elsüllyedését

Vízalatti robotokkal beszkennelték, majd elkészítették a több ezer méteres mélységben nyugvó Titanic 3D-s digitális mását, a részletes szkennelésnek köszönhetően pedig újabb információk derülhetnek ki a hajó utolsó óráiról.

A világ leghíresebb hajója 1912-ben ütközött jéghegynek és süllyedt el, a katasztrófában pedig 1500 utas vesztette életét. A 3800 méter mélyen nyugvó hajótest szkennelését vízalatti robotok végezték, amelyek több mint 700 ezer felvételt készítettek a roncsról mindenféle szögből. Korábban a tengeralattjárókkal ez nem volt lehetséges, így a robotoknak köszönhetően az eddigi legpontosabb képet kaphatjuk a Titanicról.

Ezekből kiderül, hogy a hajó eleje felismerhető formában, szépen belesimul a tengerfenékbe, míg a 600 méterrel arrébb található tat leginkább egy halom vasra hasonlít, ami amiatt van, hogy nagy sebességgel csapódott a tengerfenéknek, miután a hajó kettétört.

A felvételeken látszik egy olyan törött ablak is, amit feltehetően a jéghegy tört be. Ez egybecseng azokkal a beszámolókkal, miszerint több 3. osztályú kabinba jég került.

A szakértők a Titanic egyik hatalmas kazánházát is tanulmányozták, ami a felvételen jól látható, mert az orr-rész hátsó részén helyezkedik el, azon a ponton, ahol a hajó kettétört. Az utasok szerint a lámpák még égtek, amikor a hajó a hullámok alá süllyedt. A digitális másolat azt mutatja, hogy néhány kazán homorú, ami arra utal, hogy még működtek, amikor a vízbe zuhantak. A tatfedélzeten fekve egy nyitott helyzetben lévő szelepet is felfedeztek, ami arra utal, hogy a gőz még mindig áramlott az áramfejlesztő rendszerbe. Joseph Bell vezette azt a csapatot, akik a szenet kitartóan lapátolták a kazánokba még az utolsó percekben is, hogy így könnyítsék meg az utasok mentését.

Egy új szimuláció is további betekintést nyújtott a süllyedésbe. A szimuláció a Titanic tervrajzaiból készített részletes szerkezeti modell, valamint a hajó sebességére, irányára és helyzetére vonatkozó információk alapján megjósolja a jéghegynek ütközéskor keletkezett károkat.

„Fejlett numerikus algoritmusokat, számítógépes modellezést és szuperszámítógépes lehetőségeket használtunk a Titanic elsüllyedésének rekonstruálásához” – mondta Jeom-Kee Paik professzor, a University College London munkatársa, a kutatás vezetője.

A szimuláció azt mutatja, hogy mivel a hajó csak érintőlegesen ütközött a jéghegynek, a hajótest egy keskeny szakaszán egy sor szúrásnyomhoz hasonló lyuk keletkezett. Bár a felvételeken nem látszanak maguk a lyukak, ugyanis azokat eltakarja az iszap, a kutatás készítői szerint nem voltak nagyobbak egy A4-es lapnál. A probléma nem is a lyukak méretével volt, hanem azzal, hogy ezek nagyon hosszan helyezkedtek el a hajótesten. A Titanic ugyanis 4 elárasztott kamrával még a vízen tudott volna maradni, azonban 6 kamra sérült meg, így esélye sem volt.

A hajó szkennelését és a kutatást egyébként a National Geographic és az Atlantic Productions új dokumentumfilmjéhez készítették el. (BBC)