„Sajnálom, hogy akkor nem hallgattál rám. Várjuk a kibaszott jó könyvet!” – ezt posztolta Leel-Őssy Gábor, a DK-ból tavaly ősszel kizárt pártalapító Gyurcsány Ferenc visszavonulásának hírére (a könyvvel az őszödi beszéd egy részére utalt, miszerint ha már nem lesz politikus, „írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról”). A júniusi választási kudarc után Leel-Őssy több Facebook-bejegyzésében és nyilatkozatában kritizálta Gyurcsányt – elsütve a pártelnök egyik szállóigéjét is –, de hiába szólította fel lemondásra is, végül őt tették ki a pártból.

„Nekem a divatos fideszes mondással szemben nem igazam lett, hanem igazam volt. Sajnálom, hogy ezt az elnök úr csak mostanra ismerte fel, és vonta le a megfelelő konzekvenciákat. Azt ugyanakkor remélem, hogy a döntése nem egy egészségügyi okból adódó kényszer, hanem csakis a politikai realitások felismeréséből fakad” – reagált lapunknak a csütörtöki bejelentésre Leel-Őssy. Szerinte azonban ez a lépés egyszerre megkésett és kevés.

„A 2021-22-es előválasztási és választási kudarc után a pártvezetés levette a tábláról az addig előtérbe tolt Dobrev Klárát, és beleállt abba, hogy akkor mi egy az egyben Gyurcsány-párt vagyunk, ennek minden velejárójával. Gyurcsányra építették az egész szervezetet és arculatot, hogy megint egy NER-mondást idézzek, meghosszabbítottuk őt Bicskéig, de legalábbis Kötcséig. Csakhogy ez a stratégia nem jött be, nagyon nem, ez világossá vált 2024 nyarán – de akkor a pártvezetés homokba dugta a fejét, nem nézett szembe a problémákkal, és ahogy azóta kiderült, nem tanult belőle”.

Most is csak az elnök távozott, pedig Leel-Őssy szerint a szervezet egészében súlyos problémák vannak, és megújulás kellene. Ő már tavaly azt mondta, hogy az elnökségnek és a párt megyei választókerület elnökei, szervezői egy részének is távoznia kellene. Az, hogy most ezeken a szinteken nincs változás, azt jelenti, hogy a DK-ban valójában semmiféle megújulás nem várható, „régi gatyaszárból nem lesz új túrószövet”.

És hogy mi fakad ebből? Szerinte a DK eljelentéktelenedése, teljes kudarca a jövő évi parlamenti választáson. „Nem látom, hogy a DK-nak lenne jövője akár rövid-, akár középtávon, ahogy az egész porfogó eddigi ellenzéknek, ahogy mondani szokták, óellenzéknek sincs. Kevesebb, mint egy év múlva választás, és most kezdenék újrafazonírozni a pártot, miközben a közvélemény-kutatások szerint a parlamenti bejutás küszöbén van a népszerűség”. Szerinte ennél is katasztrofálisabb a helyzet, azt jósolja, hogy a párt végül, ha el is indul teljes fegyverzettel, akkor sem fog bejutni a parlamentbe.

Szerinte a DK-tól már csak ezért is ugyanaz lenne a felelős döntés, mint amit Fekete-Győr András volt elnök a Momentumnak javasolt: nem indulni a 2026-os parlamenti választáson. „Ez egy pragmatikus kérdés: ha azt mondjuk, hogy az Orbán-rezsim leváltása a cél, és reálisan gondolkodunk, akkor azt látjuk, hogy erre egyetlen pártnak van esélye. Ha koncentráljuk az erőket és nem megosztjuk, akkor az többet segíthet, mintha a demokratikus elkötelezettségű szavazót dilemma elé állítjuk, hogy két-három, magát demokratikusnak való jelölt és párt közül kell választania”.

Ha majd megtörténik a kormányváltás, és „megvalósul a NER leépítése”, akkor viszont szükséges lesz egy erős, markáns szocdem pártra – de szerinte az nem a mostani ellenzékből fog kikerülni. Mondjuk ez nem tűnik kockázatos jóslatnak, mint ebben a cikkben összeszedtük, mostanra kinyírták magukat a 2022-es ellenzéki összefogás pártja.

Leel-Őssy egyébként a kora délutáni bejelentés után kétszer is hívta Gyurcsányt, de nem érte el. A pártba ugyan nem akar visszatérni – „aki elutazott, az el van utazva” –, de „miután tizenöt évig azt hittem, hogy együtt dolgozunk a demokrácia visszaépítéséért, arra gondoltam, hogy elhívnám őt Gyulára. Van itt egy közéleti szerveződésünk, Kobak klubnak hívjuk, talán itt meg tudnánk beszélni most már, hogy se ő nem DK-s, se én nem vagyok az, amit a pártban nem tudtunk”.

És persze azt szeretné, ismétli meg a beszélgetésünk végén, hogy Gyurcsány írja meg azt a könyvet. „Talán egy mondat nekem is jut benne.”