Egy dolog érdekel mindenkit úgyis: ki nyerte?

Légterelő karosszériaelem: Magyar Péter, simán.

És akkor most megspóroltuk magunknak a lamentálást, hogy mégis mi értelme ennek a hónapok óta tartó kinyertézésnek. Merthogy ezt nem gólra játsszák, hogy egy-null ide, egy-egy, és így tovább, de nem is oda-visszavágó, hanem itt egyetlen dolgot kell majd megnyerni. Áprilisban.

Számháborúmenet

Ahogy azt várni lehetett, mindkét fél többszörös létszámfölényt mutatott ki a saját oldalán: Orbánék is azt hirdették, hogy kétszer annyian voltak, mint a konkurens menet, míg Magyar Péter úgy számolt, hogy legalább kétszer (de lehet, hogy háromszor) többen voltak a tiszás rendezvényen, mint a Békemeneten. Szabó Andrea szociológus – aki persze nem állítja, hogy pontos becslést tudna adni, de – viszonylag alapos és tudományosnak mondható közelítéssel arra jutott, hogy inkább Magyarnak lehet igaza, és 160-170 ezer ember lehetett a Hősök terén és az Andrássyn, a Margit hídról a Kossuth térre vonuló Békemenet résztvevőinek számát pedig 80-95 000-re saccolta.

A létszámháború eredménye sem érdektelen a kinyertizmus szempontjából, de nagyon sok fontosabb szempont van, ami alapján összevethető a két rendezvény.

Nem mellékes körülmény, hogy ez az október 23-i rangadó Magyar Péter számára sokkal kockázatosabb volt. Sőt, úgy tűnt, hogy szinte csak veszíthet.