• Miért nem jutnak el az állami lakhatási támogatások azokhoz, akik igazán rászorulnak?
• Egyáltalán, mennyi pénzt költ az állami a lakásfelújításokra, és mi alapján?
• Milyen korlátokba ütköznek a rászoruló háztartások, ha támogatást akarnának igényelni?

Vannak állami támogatások, amelyek ugyan elméletben lehetővé tennék a szegényebb háztartások számára a lakásfelújítást, ezek a támogatások azonban a feltételrendszerek miatt a gyakorlatban mégsem hozzáférhetők számukra – erre jutott a Habitat for Humanity éves lakhatási jelentésének első fejezete, melyet a szerző, Koritár Zsuzsanna szakpolitikai szakértő mutatott be szerda délelőtt.

A fejezetben Koritár azzal indít, hogy a magyar lakóépületek többsége elavult fűtésű, pazarolja az energiát. Ezért „felújításuk létfontosságú lenne mind a minőségi és megfizethető lakhatás, mind a klímavédelmi célok teljesítése szempontjából”. A szakpolitikus szerint „a zöld átállás csak akkor lehet igazságos és sikeres, ha kiterjed” azokra a szegényebb rétegekre is, akiket a leginkább sújtanak az emelkedő energiaárak és a klímaváltozás hatásai.

A kormány 2020 és 2024 között közel 3000 milliárd forintot költött lakhatási támogatásokra, ezek többsége azonban a „tulajdonszerzést segítette, nem a lakhatási körülmények javítását”. Felújításokat elsősorban a 2021-2022-ben működő Otthonfelújítási Támogatás, illetve a Falusi CSOK, valamint uniós korszerűsítési programok céloztak összesen nagyjából 1000 milliárd forintból.

„Ezek közül azonban egyik sem szociálisan célzott, azaz szinte egyáltalán nem éri el az alacsonyabb jövedelmű, vagy kifejezetten az energiaszegénységben érintett háztartásokat” – írja a jelentés.

Az energiaszegények kiszorulnak

A jelentés szerint Magyarország lakosságának 8-10 százalékát, több százezer háztartást érinti az energiaszegénység. „Elsősorban a vidéki, kisebb településeken, rossz energiahatékonyságú családi házban élő, fatüzelést, esetleg egyedi helyiségfűtésű gázkonvektort használó, alacsony jövedelmű háztartásokat.”

Az energiaszegénységnek megvannak a maga jellemző: a háztartásoknak nincs elég bevétele, az energia drága, a házak-lakások pedig rosszul szigeteltek. A szerző szerint a támogatási programot is ezen jellemzők alapján kéne kiírni.

Jelenleg azonban a támogatások nehezen elérhetők az energiaszegénységben élők számára. A Falusi CSOK-ot elemezve a Habitat négy pontba szedte, miért szorulnak ki az alacsonyabb jövedelmű háztartások a programokból:

• Utófinanszírozás: A támogatás utólag felvehető, addig a felújítást saját zsebből kell állni, amit sok háztartás nem tud megengedni magának, mert nincs elegendő megtakarításuk.
• Szigorú feltételek: A jelentés szerint a támogatások olyan feltételeket szabnak, melyek indokolatlanok, ha a program az energiaszegénységet akarja csökkenteni. Példa a gyerekek számának előírása, a közfoglalkoztatottak kizárása vagy a két év folyamatos társadalombiztosítási jogviszony.
• Korlátok: Az ingatlanokra is szigorú jogosultsági feltételek vonatkoznak, például annak méreteire vonatkozó korlátok.
• Adminisztráció: Az adminisztráció bonyolult, az internethasználat elengedhetetlen, ráadásul rengeteg idő és kapcsolatok is kellenek hozzá.

A Habitat szerint az utóbbi évek állami támogatásainál is sokszor hasonlóan nehezítő feltételek fordultak elő. „Ezek az akadályok – kiváltképp, ha együttesen jelennek meg – azt eredményezik, hogy a támogatások sokszor éppen azokat hagyják ki, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá.”

Megoldási kísérlet

A fejezetben a Habitat megoldási lehetőséget is ajánl. A szervezet Falusi LakHatás nevű programjában állítása szerint 2021 óta 2025 szeptember végéig 86 családot vont be, közülük 28 háztartásban sikeresen újítottak fel összesen 163 millió forint értékben. A program végigkísérte a háztartásokat a teljes folyamaton: tájékoztattak, ellenőrizték a háztartások jogosultságát, segítettek a kérelem beadásában, a kivitelezésben és a felújítás befejezésében.

A jelentés szerint azt tapasztalták, hogy „a rászoruló háztartásoknak nem elég, ha papíron jogosultak a támogatásra, végig kell őket kísérni az egész folyamaton”.

Új szemléletű támogatási rendszert ajánlanak, amely „szociálisan célzott feltételrendszerrel, előfinanszírozási lehetőséggel, egyszerű, emberközeli ügyintézéssel és helyi szinten működő támogatói hálózattal” segíti az érintetteket. A szervezet nemcsak szakmai lebonyolítóként vett részt, hanem közvetítőként garanciát is vállalt mindhárom irányba: az ügyfelek, a kivitelezők és a finanszírozó szerv felé.

A jelentés azzal zár, hogy „az energiaszegénység csökkentése nemcsak társadalmi szolidaritási kérdés, hanem a klímapolitika egyik leghatékonyabb eszköze is: a legnagyobb kibocsátáscsökkentés ott érhető el, ahol a legrosszabb állapotú épületeket újítjuk fel”. A társadalmi igazságosság és a klímavédelem összekötését tartják fontosnak a lakáspolitikában.

A Habitat for Humanity korábbi jelentéseiről itt, itt és itt írtunk. A Koritár Zsuzsanna azt mondta, van párbeszéd a kormány és a szervezet között.