• A világ legrégebbi és legnagyobb tekintélyű demokráciáiról elmondható, hogy a választási rendszereik meglehetősen aránytalanok, és a választók egyre nagyobb része érezheti úgy, hogy nem képviselik őket.
• Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország választási rendszere is leginkább a 19. században, de legkésőbb a múlt század közepén kialakított, többségi logikára épül, ami ma már aránytalanul torzítja a politikai versenyt.
• Miközben a demokratikus intézmények reformjáról sok szó esik, a választási rendszerek szinte tabunak számítanak.
• Van-e esély, egyáltalán, van-e politikai akarat bármiféle reformra? Magyar szempontból sem mellékes, hogy mi kell ahhoz, hogy komolyan hozzányúljanak egy választási rendszerhez. Tóka Gábor politológussal, a Vox Populi választási blog szerzőjével beszélgettünk.

A három régi mintademokrácia közül Nagy-Britannia az, ahol elméleti szinten sok szó esett már választási reformról. Mekkora erre a valós esély?

Most jó esély van rá, hiszen a parlament többsége érdekelt lenne abban, hogy arányos rendszer legyen a következő választáson. Ugyanakkor a gyengeség beismerésének éreznék, és a brit politikai kultúrában kicsit snassz a választási rendszert változtatgatni ilyen opportunista megfontolásból. Ez mindenképpen presztízsveszteség lenne a Munkáspártnak, de szerintem ezen túl vannak, mivel hovatovább már a Zöld Párt is beéri őket a közvélemény-kutatásokban. A párton belüli támogatottságot az is erősíti, hogy nem is a konzervatívok váltanák őket, ha marad ez a mostani választási rendszer, hanem talán Nigel Farage pártja. De nyilván vannak más opcióik a választási reformon kívül is, és még sok idő van a választásokig.

Azt is gondolhatják, hogy előnyös helyzetből köthetnek választási alkut más pártokkal, és valamilyen szövetségként vagy taktikai koordináció keretében indulva lenne azért sanszuk. Ez csökkenti a választási reform esélyét.

Pártkongresszusi határozatként a konzervatívok kivételével az összes parlamenti párt támogatja már az arányos képviselet bevezetését. Ilyen határozata a Munkáspártnak is van pár éve. Viszont ami a hivatalos pártprogramnak számít, az a választási program, amit a pártot vezető miniszterelnök-jelölt hirdet meg, és abba Keir Starmer nem vette be ezt. De az érdek vastagon megvan a bevezetésére. Viszont az, hogy telik-múlik az idő, és még mindig nem szedték elő, sok jót nem ígér, mert normál brit körülmények között egy ilyen reformnak lenne egy hosszabb átfutása. Az nem egy Orbán-féle törvényhozás, hogy hétvégén valami ügyvédi iroda megírja, és kedden meg is szavazza a parlament. Az Egyesült Királyságban népszavazást is illene kiírni róla, azt meg kell nyernie a javaslatnak, és az se garantált ám.

Mi kellene ehhez? Gondolom, nem csak arról van szó, hogy az alsóházban megszavazzák, és kész.

A felsőház kicsit megakaszthatja, de inkább csak halasztani tudják a folyamatot. Formailag elég az alsóházi szimpla többség, mivel Nagy-Britanniában a parlament szuverén, tehát a parlamenti többség azt csinál, amit akar. Csakhogy ott íratlan alkotmány van, azt millió ember vére áztatta, és alapszabályokat ukmukfuk nem változtat meg a kormánytöbbség. Ez nem így megy. Nincs írásos alkotmány, meg eleve teljesen idegen a kultúrájuktól ez a latinos gondolkodás, hogy leírtuk, és akkor az az írott szabály. A normál bírósági döntésekben is nagy mérlegelési lehetősége van a bírónak, megfontolja a precedenseket, meg hogy mit kíván a társadalmi igazságérzet. Ilyen a szokásjog: megnézi, mi a kialakult társadalmi gyakorlat, attól mennyiben indokolt most már eltérni, mert megváltoztak a körülmények. Nem feltétlen perdöntő az, hogy mit ír valami írott szabály, hiszen azon túl vannak íratlan szabályok, és az interpretációval el lehet menni egyik vagy másik irányba.

Nagy választási reformhoz annál biztosan több kell, mint hogy a kormánytöbbség azt mondja egyik napról a másikra, hogy bevezetjük az arányos képviseletet. Ha népszavazás van, akkor annak is meg kell adni a módját, az se egy nemzeti konzultáció, hanem annak is van előkészítése, arról társadalmi vita kell, és a pártkasszáktól elkülönülő igen és nem kampányok lesznek.

Olyasmi lenne, mint a Brexit szavazás volt?