• A sztori azzal indult, hogy a testi épségem kockáztatásával bevásároltam a Basket Plus nevű orosz diszkontáruházban, ahol tényleg meghökkentően alacsonyak az árak.
• Az azonnal ijesztően népszerűvé vált budapesti boltba már bejutni is csak fizikai közelharc árán tudtam, odabent pedig ellopták a bevásárlókocsimat az összeválogatott termékekkel együtt.
• De nem törtem meg, hanem újra összeszedtem egy hétre elegendő élelmiszert, majd a rákövetkező napokon egy részét feldolgoztam és meg is ettem.
• Íme az eredmény: ilyen hatással van a gyanútlan emberi szervezetre a ruszkiknál kapható bizarr, sokszor kutyatápnál olcsóbban adott élelem.

1986-ban vagy 87-ben történt, hogy Boldizsár Iván, a katolikusból lett sztálinista, majd bűnbánó író, Rákosi Mátyás egykori államtitkára vendégszónokként beszédet mondott a Budapesti Piarista Gimnázium ünnepségén. Soha előtte nem volt vendégszónokunk, ezért az osztályfőnök, F. atya a hír bejelentése után gyorsan képbe helyezte nekünk Boldizsárt azzal, hogy elmesélte: azok közé a piarista öregdiákok közé tartozik, akikre nem vagyunk büszkék. Majd azt is, hogy Boldizsár szeret kamuzni, és egy szavát se higgyük el.

Az író ezek után nem okozott csalódást. Arról ugyan nem mesélt, hogy ha tényleg annyira tiszteli a piaristákat, amennyire állította, akkor miért pont Kornis Gyula, a filozófus, kultúrpolitikus és piarista szerzetes budai villájába költözött be a kitelepítése után, arról viszont igen, hogy ő is ott volt azon a titkos megbeszélésen Tartsay Vilmos lakásán, amin rajtaütöttek a nyilasok, hogy utána rövid úton kivégezzék az összeesküvést vezető Bajcsy-Zsilinszky Endrét és társait. Boldizsár – aki ha tényleg ott lett volna a lebukáskor, csak akkor úszhatta volna meg a kivégzést, ha ő a spicli – elképesztő részletességgel mesélt arról, hogy amint meghallotta, hogy betörik az ajtót, hogyan próbálta megenni a németellenes konspiráció terhelő dokumentumait. Tizedmásodpercről tizedmásodpercre festette le, hogyan csattogtak egyre közelebbről a nyilasok csizmái, miközben ő valami kanapé alá bújva egyre kétségbesettebben próbált nyálat gyűjteni a szájába, és fecninként megcsócsálni, majd lenyelni a vastag, alig elharapható, minduntalan a torkára tapadó miniszterpapírt.

Pontosan ez az érzés fogott el, miután kivettem a sütőből a Basket Plusban vásárolt, „sütnivaló csemege” fantázianevű, civil értelemben sütőkolbászra emlékeztető terméket, majd beleharaptam.