Ahogyan 2025. január elsején, idén is mondott néhány perccel és egy Himnusszal éjfél után újévi beszédet Magyar Péter. A Tisza párt elnöke a beszédét öt számmal kezdte: 26, 48, 56, 67, 89, amikről azt mondta: ezek a magyar történelem meghatározó évszámai. 1848, 1956, 1867 és 1989 volt az ötből négy év, amikre utalt. Az ötödik viszont nem 2026, amire talán sokan gondoltak, hanem 1526, a mohácsi vész éve, figyelmeztetés arra, hogy a nemzet széthúzásának „mindig súlyos ára van”.

Ezzel aztán át is kötött erre az évre – „idén újra 26 van és mi együtt be fogjuk bizonyítani, hogy a magyarok össze tudnak fogni, és hogy győztes nemzet vagyunk” –, de Mohács jó apropó volt arra is, hogy elöljáróban elmondja, a Tisza békepárti, „a Tisza-kormány alatt nem lesz háború és nem lesz sorkötelezettség”. De 2026 persze nem azért fontos, mert ötszáz évvel van Mohács után, hanem azért mert ez az év

„a közös döntésünk éve lesz. Ez az év egy közös ítélet. Aki azt hiszi, hogy az a fő kérdés, hogy ki kormányozzon, téved. Nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy hogyan akarunk élni”.

Magyar szerint az idei választás valójában „egy derűs, békés, de sorsdöntő népszavazás” lesz. Népszavazás többek között az uniós forrásokról, a magyar vidék jövőjéről, működő vagy működésképtelen országról, „arról, hogy az orbáni Magyarországon vagy egy emberséges hazában akarunk-e élni”.

A beszédben nem meglepő módon előkerült a gyerekvédelem, illetve a politikai kommunikációban ezzel együtt kezelt Szőlő utcai ügy is (ami egy felmérés szerint még a Fidesz-bázist is igencsak megosztja).

„Nem lehet olyan vezetője az országnak, akinek nem a magyar gyerekek boldogulása az első, aki évekig nem tesz semmit, miközben a tudtával több ezer gyermeket bántalmaznak”

– mondta Magyar, de felrótta a miniszterelnöknek a nemzetpolitikai szempontból kényes lépéseit és a növekvő elszegényedést is. Szavai szerint Orbán „ha épp úgy fordul a széljárás, elárulja a felvidéki, az erdélyi vagy éppen a kárpátaljai magyar testvéreinket (…) számára nem a szegénység felszámolása a legfőbb feladat, hanem saját családjának gazdagodása”, de arról is beszélt, hogy az országnak „nem lehet olyan vezetője, aki nem tartja be a törvényeket”.

A választásnak szerinte nem a haragról vagy a bosszúról kell szólnia, de még csak nem is a győzelemről. „Hanem mindenekelőtt a közös reményünkről”, egy olyan országról, ahol „az állam nem ellenség, hanem szövetséges”.

Magyar szerint „mindenki látja, hogy a jelenlegi hatalom megbukott. Elveszítette az emberek bizalmát. Ők is érzik, hogy itt a vége”. Azt mondta, hogy a rendszer haszonélvezői nem tudnak változtatni, „nem tudják abbahagyni a pökhendiséget, az urizálást, az uszítást és a pöffeszkedést. Orbánék labanccá váltak a kurucok földjén. Döbrögikké lettek Ludas Matyi hazájában (...) Már csak páncélozott autókban, zárt helyeken, pánikszobában, erdőbe vájt teniszpályákon érzik jól magukat” – szúrt oda az utolsó szavakkal Lázárnak is. Szerinte

„ami egykor Isten, haza, család volt, az mára luxus, árulás és dinasztia lett”.

Beszélt a másfél éve tartó országjárásáról, és arról, hogy csak idén több mint háromszáz helyre jutott el, „nem elzárva találkoztunk, nem kordonok, vagy TEK-esek mögött, hanem egymás szemébe nézve”, valamint arról: „a magyar történelmet nem Washingtonban és nem is Moszkvában írják, hanem itthon, a magyar utcákon és tereken (...) nem az interneten digitális harcosokkal, hanem a valóságban, hús-vér magyar emberekkel”.

Tett egy új ígéretet a beszédben: „2026. június 1-től további intézkedésig nulla, azaz nulla Európai Unión kívüli nem magyar vendégmunkás behozatalát fogjuk engedélyezni”, mondván, ne vegyék el a magyaroktól a munkát „az Ázsiából behozott gazdasági migránsok”. Emellett felsorolta több már ismert vállalását. Ilyen az szja és az áfa csökkentése, az „érezhető” nyugdíjemelés, a 100 000 forintos iskolakezdési támogatás bevezetése, a családi pótlék megduplázása.

A beszédben volt néhány, a kampánnyal – ami szerinte minden idők legmocskosabbja lesz –, a választással és az esetleges Tisza-győzelemmel kapcsolatos érdekes kiszólása is. Például az, hogy tudja: „a rendőreinknek, a honvédeinknek, az ügyészeinknek és a bíráinknak helyén lesz az eszük és a szívük a választás napján és azt követően, tudom, hogy a megválasztott többség oldalára állnak, mert nem egy aljas hatalom, hanem a magyar nemzet szolgálatára esküdtek fel”. De még inkább ez:

„aki bármilyen módon szembefordul a magyar nép akaratával, legyen az akár köztársasági elnök, akár titkosszolga, akár alkotmánybíró, és részt vesz egy alkotmányos puccsban, az a legsúlyosabb következményekkel számolhat. Mint ahogy azok is, akik bármilyen szabotázzsal, önmerénylettel, berepülő drónnal vagy éppen hamisított felvételekkel próbálnak pánikot kelteni a választások környékén”.

A beszédét azzal zárta: „Az éjszaka mindig pirkadat előtt a legsötétebb (...) néhány óra múlva felkel a nap. Először ebben az évben. És amikor felkel, egy olyan országra fog rásütni, amely tudja: a jövője a saját kezében van. ”

Idén, tavalyi, egy évig tartó hagyományától máris eltérve, Sulyok Tamás államfő is mondott újévi beszédet, miután már karácsonyit is mondott. A beszéde érdemi állításait viszont nem ő, hanem vendége, Kapu Tibor tette meg. Az erről szóló cikkünk itt olvasható.