Miután tíz éven keresztül követelte, Donald Trump végül megkapta a Nobel-békedíjat. Nem hivatalosan ugyan, de ő ennek is örül: María Corina Machado venezuelai ellenzéki vezető ajánlotta fel neki, a szerény amerikai elnök pedig elfogadta ezt.

Trump a díj megszállottja, és teljesen nyíltan lobbizik érte a nyilvánosságban és a háttérben is. Sokszor, nagyon sokszor elmondta, hogy a díjat neki kellene kapnia:

„María átadta nekem a Nobel-békedíját az általam végzett munkáért. A kölcsönös tisztelet csodálatos gesztusa. Köszönöm, María!” – posztolta Trump.

A venezuelai diktatúrában a szabadságát újra és újra kockáztató Machado a Fehér Házban találkozott Trumppal, aki Maduro elrablása után a sokat szenvedett ellenzék helyett az elnyomó rendszer második számú emberét emelte az elnöki székbe. Machado a találkozó után azt nyilatkozta, hogy a díjat „a szabadságunk iránti egyedülálló elkötelezettségének elismeréseként” adta át.

Trump fixációja arra vezethető vissza, amit maga is folyamatosan ismétel, hogy politikai ősellensége, Barack Obama szinte azonnal megkapta a Nobelt. A norvég Nobel Intézet az amerikai nyomásgyakorlásra reagálva leszögezte, hogy

„a Nobel-díj kihirdetése után azt nem lehet visszavonni, megosztani vagy másokra átruházni. A döntés végleges és örökre érvényes.”

Lehet, hogy a norvégok ezzel a gesztussal megúszhatják a sértődékeny Trump bosszúját. A tavalyi döntés kihirdetése előtt komoly készültségben voltak: attól tartottak, hogy az amerikai elnök szankciókkal sújthatja az országukat, ha nem ő lesz a díjazott. Akár vámokat is kivethet a norvég termékekre, vagy a NATO-hozzájárulás növelését követelheti az országtól. Több norvég politikus szerint Trump azért szankcionálhatja az országot, mert nem tudja, hogy a díjat a független Nobel-bizottság ítéli oda, és a kormánynak nincs beleszólása a döntésbe.