Fordulatokban gazdag hetünk van, ennek megfelelően várható volt, hogy zsúfolt lesz a miniszterelnök szokásos, péntek reggeli interjúja is.

Természetesen a Barátság kőolajvezeték körüli felfordulással kezdtünk, Orbán Viktor először is gyorsan felsorolta, hogy mi minden történt az elmúlt időszakban, külön nagy hangsúlyt helyezve arra, hogy ha az ukránok a kőolaj blokkolásával próbálnak ránk nyomást gyakorolni, a magyar kormány sem rest válaszlépéseket foganatosítani.

Nem túl durvák ezek a válaszok? - tette fel némileg aggódva a kérdést a riporter.

Hogy durvának tűnnek, Orbán szerint azért van, „mert a szegény nyugat-európaiak nem ismerik az ukránokat és a közép-európai viszonyokat”, és ezért elhiszik az ukránoknak, „hogy nem tud jönni az olaj”.

„Naiv világ. Ha nekünk mond egy ukrán valamit, mi háromszor ellenőrizzük... az ukránok hazudnak, Zelenszkij elnök hazudik” - magyarázta a helyzetet a magyar miniszterelnök, némi torokköszörüléssel.

„Hát, öhm, mi, akik itt élünk, a világnak ebben a sarkában, tudjuk, hogy az ukránok bármire képesek” - fejtegette, majd hozzátette azt is, hogy „nem véletlenül kellet kirendelnem a katonákat”, hogy őrizzék a kulcsfontosságú létesítményeket.

Hát akkor miért? - merülhet fel bennünk a kérdés.

Mert az Északi Áramlatot is az ukránok robbantották fel, és ha az ukránok képesek arra, hogy egy olyan nagy országot megtámadjanak ilyen módon, mint Németország, akkor tényleg bármi elképzelhető - fejtegette a miniszterelnök, aki egyenesen „állami terrorizmusnak” titulálta a történteket.

Szerinte az ukránok „olyanok, akikkel csak így lehet beszélni, ezt tanultam meg az elmúlt 4 évben”, mármint válaszlépésekkel.

Az ellenzék, például Magyar Péter azt mondja, hogy ez riogatás - vetette fel a riporter, de Orbán azt javasolta nekik, hogy „tanulmányozzák a tényeket”, majd a szokásos fordulattal élve közölte, hogy Magyar Pétert az ukrános fizetik, illetve hogy az ukránok „nyakig benne vannak a Tisza Pártban”.

Ezután jött volna a rettegtetős blokk, csak kicsit félrecsúsztunk.

Soha olyan közel a háborús veszélyhez még nem voltunk, mint most - adta meg az alaphangot a miniszterelnök.

Csakhogy itt hirtelen átkanyarodtunk arra a kérdésre, hogy vajon a horvátok átengedik-e a szankcionált orosz kőolajat Magyarországra, ami előbb lehetőséget adott a miniszterelnöknek, hogy a 800 éve tartó horvát-magyar örökbarátságot fényezze, majd egy eufemisztikus figyelmeztetésbe csapott át(miszerint a horvátoknak szerződéses kötelezettségük, hogy továbbítsák az olajat hozzánk), végül viszont olyan kőolajszállítási kisokosba torkollott, amitől az egyszeri hallgató egy Mol középvezetői meetingen érezhette magát.

Miután mindent megtudtunk arról, hogy a tankerkikötőben hogyan kell átszivattyúzni a csőbe az olajat, ennek milyen költségei vannak, és hogy technikailag melyik a főcső (a Barátság), és melyik a mellékes (a horvátoknál lévő, akik szerint lehetne az övékből is főcsövet csinálni), illetve elmerültünk a csődiverzifikálás előnyeit és hátrányait taglaló részletekben, kicsit zavarodottan bukkantunk fel a vezetékek túloldalán, hogy a riporter egyből rákérdezzen arra: „riogatás vagy realitás” az, hogy drágább lehet a benzin?

Itt megint egy kulisszatitokkal lepte meg hallgatóit a miniszterelnök, elárulta ugyanis, hogy a reggeleit a titkosszolgálatok jelentéseinek átnézésével indítja (gondolom, kávé ezek mellé nem is kell már), az utóbbi időben pedig sok szó esik ezekben az energiapiac helyzetéről és a kőolaj áráról is.

Na és mi volt pont a tegnapi jelentésekben?

Hogy az orosz olaj 13 dollárral olcsóbb a nyugatinál, ha pedig a szállítási költségeket is hozzávesszük, már 20 dollárra nő a difi.

Magyarán ha nincs orosz olaj, „1000 forintos benzinár és gazdasági káosz van” - szögezte le a miniszterelnök.

És ha nem lenne mindez elég, folytattuk a szakmázást, a különböző olajfajták kerültek terítékre, illetve kitértünk arra is, hogy a százhalombattai finomítóban milyen nem csereszabatos átalakításokra lenne szükség, ha holnap hirtelen nem orosz, hanem másmilyen olajat kéne finomítani.

Innen már tényleg nem volt feljebb szakmázás tekintetében, úgyhogy váratlan húzással áttértünk arra, hogy 4 éves lett az orosz-ukrán háború.

„Gyorsan repül az idő”, jegyezte meg a riporter, majd arra lett kíváncsi, vajon Orbán szerint a félelemérzettel párhuzamosan csökkent-e a magyar emberek veszélyérzete is, hiszen míg 4 évvel ezelőtt mindenki a háborús híreket követte árgus szemekkel, mostanra kissé belefásultunk a témába.

Orbán szerint a jóhoz is hozzá lehet szokni meg a rosszal is meg lehet tanulni együtt élni, de úgy véli, hogy nálunk azért tudunk együtt élni a szomszédban zajló rosszal (mármint azzal hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát), „mert mindenki biztos lehetett abban, hogy nemzeti kormány áll az ország élén”.

2022-ben ígéretet tett arra - fényezte magát a miniszterelnök -, hogy nem engedi, hogy Magyarországot belesodorják a háborúba, és „hiába van nyomás Kijevből, zsarolás Brüsszelből”, azt tartja is, hogy „ki fogunk maradni” belőle (a magasra tett lécről mi is megemlékeztünk).

„Kimaradós kormány” - fémjelezte az elmúlt négy évet a miniszterelnök, majd hozzátette:

Amíg én vagyok a miniszterelnök, mindenki nyugodtan aludhat.”

Aztán mivel jön a választás, azt javasolta, „hogy ezt mindenki tartsa észben”.

Amiről ez a mém jutott eszembe:

Ezután kicsit elmerültünk a szokásos eszmefuttatásban, miszerint Brüsszel be akar menni a háborúba, Ukrajna be akar menni az Európai Unióba, ha sokáig tötyörög mindenki, akkor Amerika ki fog vonulni a békekötősdiből, akkor pedig itt maradunk magunkban, vagyis összegezve:

„A következő 2-3 év a legveszélyesebb forgatókönyveket is valószínűvé teszi.„

Orbán szerint egy ilyen veszélyes időszakban „rutin, tapasztalat, gógyi” szükséges, illetve „sisakban rendben kell lenni” és a szívnek is a helyén kell lenni - amivel valószínűleg saját évtizedes tapasztalataira utalt.

Igen, de Magyar Péter is azt mondja, hogy ellen tudna állni Brüsszel követeléseinek - okvetetlenkedett a riporter.

„Én nem hiszem ezt, ilyen egyszerű” - zárta rövidre a csacsi felvetést Orbán.

Gyorsan át is fordultunk a nemzeti petícióra, vajon az elegendő eszköz-e Brüsszel és Ukrajna megfékezésére?

Elegendő lesz, nyugtatott meg mindenkit a miniszterelnök, aki szerit a DK és a Tisza odaadná a magyarok pénzét Ukrajnának, míg a nemzeti kormány nem, de ahhoz, hogy ellen tudjanak állni a nagy brüsszeli nyomásnak, a nemzet támogatására van szükség.

Az idő szűkössége miatt a gazdasági örömhírekre szinte alig maradt idő, de azért sikerült pár szót ejteni arról, vajon bírni fogja-e a magyar gazdaság, hogy mindenféle juttatásokat kiszórta a kormány, a 13-14. havi nyugdíjaktól a megemelt/szja-mentessé tett fizetésekig.

Long story short: természetesen bírni fogja.

Kicsit hosszabban: míg Magyarországon teljes foglalkoztatottság van, Európában mindenütt tömeges elbocsájtások vannak, mivel mindenütt azt látjuk, hogy a háború és a szankciók az energiaárak növekedését hozták el, minek köszönhetően az európai termékek kiszorulnak a piacokról az olcsóbb, máshol gyártott termékek miatt.

Orbán Viktor, a melósok megszólításának jegyében ezen a ponton kifejezte óriási háláját a szakszervezetek és az Iparkamara felé, mivel nálunk nem mennek tönkre iparágak.

Ügyes árukapcsolással sikerült behoznia az akkumulátorgyárakat is, mondván, mi „időben átálltunk a benzines gyártásról az elektromos autók gyártására”, és ha nem hoztak volna ide akkumulátorgyárakat, „a hagyományos autógyárak bezárását is végig kellett volna néznünk”.

A rettegtetésbe oltott sikerkommunikáció példájaként emelte ki, hogy a Mercedes gyárba épp felvették az 5000. munkavállalót és még 3000-et toboroznak épp, ez a volumen pedig példátlan, Európa ugyanis az ellenkező irányba halad, nálunk viszont sikerült „a háborúból kimaradni és fenntartani a munkaalapú gazdaságot”.

Ez kell ugyanis ahhoz, hogy az életszínvonal ne kezdjen el csökkenni, sőt, emelkedni tudjon- magyarázta a miniszterelnök.

És mégis mi kell ehhez? - szerette volna megtudni a riporter.

„Ehhez pénz kell, pénzt kell csinálni” - jegyezte meg szerényen a miniszterelnök.

Na de hogy csinálják ezt a pénzt? Mint kiderült, a képlet viszonylag egyszerű: „az extra profitot nem szabad kiengedni, csak amennyi a korrektség érdekében szükséges”, meg ahhoz, hogy más cégeket is ide tudjanak vele csábítani, a fennmaradó extra profitot pedig „oda kell adni a családoknak”.

„15 ezer milliárd forintot vontam el a nagy cégektől” - mondta E/1-ben Orbán Viktor, aki szerint a bankoktól, multiktól, egyebektől elvont pénzeket ezután gyorsan oda is adták családtámogatásra, az édesanyáknak, nyugdíjasoknak, stb.

Majd - csak hogy biztosan átmenjen az üzenet - a végén még annyit hozzáfűzött: nem szabad hagyni, hogy „Shellek meg Ersték kivigyék a magyarok pénzét”.

Ennyi fért bele a mai interjúba.