Úgy tűnik, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter alázatos gazsulálása Lavrov orosz külügyminiszter előtt valósággal megforgatta a kést a polgári centrista közönség körében. Ablonczy Bálint, a Válasz Online újságírója például olyan felütéssel írt publicisztikát a lehallgatott beszélgetésekről, hogy

„Kádár óta nem láttuk a szervilis hazaárulás ilyen feltűnő megnyilvánulásait.”

Pár további kulcsmondat ízelítőnek:

• Az orosz tartótisztek maradtak, az eszközök finomodtak, de – ne féljünk a nagy szavaktól – most ugyanúgy a magyar nemzet hosszútávú jövője a tét, mint 1956-1957-ben. A rossz hír az, hogy most nem mutogathatunk a csúnya kommunistákra: a magyar kormány saját elhatározásból navigálta magát az európai közmegvetést kiváltó muszkavezető szerepébe.
• Őszintén reméljük, hogy a derék orosz oligarchának nincsen aranyhörcsöge, mert a lihegően szolgálatkész magyar külügyminiszter őt is levetette volna a szankciós listáról.
• (...) élőben követhetjük a rendszer utolsó ideológiai pillérének leomlását. Azt már régóta tudjuk, hogy a „polgári Magyarország” pusztán politikai termék volt (...). A népszavazással és folyamatos ideológiai öblögetéssel megtámogatott gyermekvédelemről a kegyelmi botrány és a Szőlő utca óta pontosan tudjuk, valójában hangyabokányit sem számít. Az elvben a határontúli magyarokért minden körülmények között kiálló kormánypolitika gondolkodás nélkül a busz alá löki a kisebbségi magyar közösségeket is, ha a szlovák vagy román nacionalistákkal való összebútorozásról van szó. És most a szemünk előtt lepleződik le a nagy orbáni függetlenségi háború végtelen hamissága. Szuverenitás Szijjártó-módra: az a magyar érdek, amit Szergej Lavrov mond neki. Csakhogy ez a politika valódi magyar érdeket, hazánk uniós tagságát veszélyezteti.