Az Antall József vezette kormány idején országos felháborodás lett abból, hogy Horthy Miklós kenderesi újratemetésére egy sor kormánytag is elment – szigorúan magánemberként.
Azóta is nagy kérdés, hogy lehet-e a politikus magánember? Nem tudom, mennyit gondolkodott ezen Dióssi Csaba, Dunakeszi fideszes polgármestere, amikor megírta polgártársainak a szintén fideszes Tuzson Bencét támogató sorait. Levelét ugyanis így kezdi:
„Most nem polgármesterként, hanem dunakeszi lakosként, családapaként és magánemberként fordulok Önökhöz.”
És így zárja:
„Ezért magánemberként úgy gondolom, hogy Dunakeszi jövője szempontjából Tuzson Bence a legjobb választás.”
Nagy kérdés, hogy politikusként vajon kit támogat? És kinek a pénzén ment ki a levél? A sajátján?
Dióssi a 2029-es önkormányzati választásig még biztosan polgármester lesz – és nem magánember. Tuzsonról ez nem mondható el. A Tisza nagy arányú győzelme esetén az országos listán elfoglalt 49. helye már nem feltétlen lesz elég arra, hogy bejusson a parlamentbe. Hacsak, nem nyer egyéni választókerületében, ahol a gödi akkugyár viselt dolgai miatt annyira nem áll jól a szénája, hogy gödi plakátjain nincs ott a Fidesz logója.
A kormányzó 1993-as újratemetésén Orbán ezekkel a szavakkal hárította el, hogy véleményt mondjon Horthy Miklósról, és ez azóta se sokat változott. Lázár János látványosan másként gondolja.
Másmilyen kampányt visz Gödön Tuzson Bence igazságügyi miniszter, mint a választókerületének egyéb városaiban. A gödi Samsung-botrány az ellenzék kiemelt témája, ő viszont minden erejével igyekszik elkerülni ezt a kérdést.