Válasz Online: Már tárgyal Brüsszellel a Tisza az elakadt uniós pénzekről, de szorít az idő
A Tisza szakértői már másfél éve dolgoznak a háttérben azon, hogyan lehetne hazahozni az uniós pénzeket – írja a Válasz Online brüsszeli és hazai forrásokra hivatkozva. A lap szerint az előkészítés már ott tart, hogy csütörtökön magas szintű brüsszeli delegáció érkezik Budapestre tárgyalni a Tisza Párt szakembereivel. Ugyanaz a csapat jön, amely az elmúlt években hiába próbált megállapodásra jutni Bóka János EU-ügyi miniszterrel.
A cikk részletesen levezeti, hogy ha a leköszönő kormány nem bonyolódik elhúzódó konfliktusokba Brüsszellel, az elmúlt években minden korábbinál több uniós forrás érkezhetett volna Magyarországra. Most viszont már szorít az idő: a befagyasztott pénzek egy részét még idén le kell hívni, különben végleg elvesznek.
Miért nem jöttek eddig az EU-s források?
Az uniós források elmaradásának fő oka, hogy a magyar kormány ugyan 2022-ben hivatalosan elfogadta a pénzek lehívásához szükséges feltételeket – köztük a korrupcióellenes intézkedéseket, az átláthatóság erősítését, valamint az igazságszolgáltatás és az egyetemek függetlenségének biztosítását –, de ezek teljesítését csak részben vitte végig. A 2023 végéig elfogadott törvényekkel és kisebb átalakításokkal sikerült hozzáférni mintegy 12 milliárd euróhoz, de a további, kulcsfontosságú reformok elmaradtak.
2024 elején a folyamat gyakorlatilag leállt: a kormány nem hajtotta végre a még hiányzó intézkedéseket, így a források jelentős része továbbra is befagyasztva maradt. Ez különösen a helyreállítási alapot (RRF) érinti, amelyből több mint 10 milliárd euró járna Magyarországnak, ebből 6,5 milliárd vissza nem térítendő támogatás. Ehhez a kerethez azonban az ország egyáltalán nem fért hozzá, mert a szükséges feltételek teljesítése nem történt meg.
A forráskiesést a kormány más módon próbálta kezelni: a hiányzó uniós pénzeket részben piaci hitelekből, részben költségvetési forrásokból pótolta, miközben a Brüsszellel folytatott tárgyalások háttérbe szorultak. Ennek gazdasági következményei is voltak: nőtt az államadósság, megtorpant a növekedés, és a beruházások volumene 2022 és 2025 között jelentősen visszaesett.
A lap kiemeli, hogy a 2020-as évek első felében a szokásosnál jóval nagyobb uniós forrás állt volna rendelkezésre, részben a járvány utáni helyreállítási alap miatt. Ezeknek a pénzeknek egy részét még 2026 végéig le kell hívni, különben végleg elvesznek.
To do list
Az új kormánynak az uniós forrásokhoz való hozzáféréshez rövid időn belül részletes tervet kell benyújtania az Európai Bizottságnak a pénzek felhasználásáról. Emellett teljesítenie kell a még hiányzó jogállamisági feltételeket – amelyek nemcsak a helyreállítási alapot, hanem a kohéziós források egy részét is blokkolják –, és azt is igazolnia kell, hogy a már elköltött pénzek egy része valóban eredményesen hasznosult.
A folyamat azért nem teljesen a nulláról indul, mert egy, a Tisza mellett dolgozó szakértői csapat már másfél éve készíti elő a szükséges lépéseket.
Pénzügyi, jogi és diplomáciai tapasztalattal rendelkező szakemberek feltérképezték a konkrét uniós elvárásokat, és azt is, hogyan lehet ezeknek megfelelni. A korábbi kormány intézkedései sok esetben csak részleges megoldást jelentettek – például az állami költések átláthatóságát szolgáló rendszer ugyan létrejött, de nem teljes körű, nehezen kereshető és több fontos szereplőre nem terjed ki, ezért a Bizottság nem fogadta el.
A teljes reformcsomag rövid idő alatt már nem pótolható, de kompromisszumos megoldás elképzelhető: ha az új kormány hiteles tervet mutat be, és jogszabályban garantálja a változtatásokat, a Bizottság rugalmasabb lehet.
Ursula von der Leyen és Magyar Péter a vasárnapi gratuláció után kedden ismét telefonon egyeztetett, a lap értesülései szerint a megbeszélés után mindkét fél bizakodóan nyilatkozott.
A pénzek lehívásához ugyanakkor nemcsak a felhasználási terveket kell bemutatni, hanem azt is, hogy azok hogyan illeszkednek az uniós célokhoz. Ennek érdekében több technikai megoldás is szóba kerülhet. Az egyik, hogy a korábban már elindított, részben hazai forrásból finanszírozott beruházásokat utólag uniós forrásból számolják el, illetve a már átcímkézett projekteket visszavezessék a helyreállítási alap alá. Emellett lehetőség van arra is, hogy a forrásokat ne közvetlen beruházásokra, hanem pénzügyi eszközökön keresztül használják fel.
A kormány korábban már vizsgálta ezeket a lehetőségeket, de végül nem nyújtott be részletes, elfogadható tervet Brüsszelnek. Szakértői becslések szerint ugyanakkor még így is elérhető lehet a helyreállítási alap forrásainak mintegy kétharmada, nagyjából 6,5 milliárd euró. Ha ez sikerül, a későbbi években a jelenleg befagyasztott kohéziós források egy része is megnyílhat, mivel a két keret feltételrendszere szorosan összekapcsolódik.
Tévképzetek: Lengyelország, Ukrajna
Gyakran hozzák fel példaként, hogy a 2023 végén hivatalba lépő lengyel kormány gyorsan hozzájutott a befagyasztott uniós forrásokhoz, csakhogy a két helyzet jogi értelemben nem összehasonlítható. Lengyelországgal szemben nem alkalmazták a feltételességi mechanizmust, csak egy egyszerűbb, úgynevezett horizontális feltételt kellett teljesíteniük, így elég volt egy, a bírák feletti politikai felügyeletet ellátó testület megszüntetése.
Magyarország esetében ezzel szemben jóval összetettebb követelményrendszerről van szó, amely több területet érint az alapítványi egyetemektől a közbeszerzésekig.
A befagyasztások oka sem az Ukrajnával kapcsolatos vita: az erről szóló uniós szabályozást már 2021 decemberében elfogadták, az intézkedések pedig a korrupciós kockázatok miatt léptek életbe. A magyar kormány ugyan 2025-ben megvétózta az Ukrajnának szánt közös hitelt, de korábban – több tagállammal együtt – elérte, hogy annak költségeihez ne kelljen hozzájárulnia.
Magyar Péter jelezte: ezt az álláspontot az új kormány is fenntartaná, vagyis Magyarország nem fizetne be a hitelbe, ugyanakkor nem akadályozná a többi tagállam finanszírozását. Ez összhangban van azzal a korábbi megállapodással, amelyet Orbán Viktor kormánya vállalt. Miután a magyar kormány később mégis blokkolta a döntést, több uniós vezető szerint megsértette az uniós jogot.
A jelenlegi helyzet alapján az uniós forrásokhoz való hozzáférés elsősorban nem geopolitikai kérdés, hanem a jogállamisági és korrupcióellenes feltételek teljesítésén múlik: a tárgyalások során ezek teljesítésére kellett ígéretet tenni.
