A testület az elmúlt hónapokban azért került középpontba, mert a befagyasztott uniós pénzekhez való részleges hozzáférés egyik feltétele volt, hogy szerepét és hatásköreit megerősítsék. A befagyasztás egyik oka eleve a szervezet korlátozása volt.

Előrelépett egyet a közélet.

Szerinte „a magyar gazdaság szerkezete erős, ez elévülhetetlen érdeme a 2010 utáni kormányzásnak”.

Az eddig meghozott korrekciós intézkedések nem elegendők.

Szóba sem kerültek a befagyasztott támogatások Bóka János brüsszeli tárgyalásain.

Johannes Hahn szerint előfordulhat, hogy az ügy lezárása átcsúszik a következő Bizottság feladatai közé 2024-re.

Az uniós pénzek megszerzéséért felelős miniszter januárban azt mondta, ha március végéig az ő hibájából nem sikerül megállapodni a befagyasztott forrásokról, lemond.

Szerinte mindent teljesítettek, a tárgyalások jól állnak.

Mikulas Bek, az Európai Unió soros elnöki tisztségét betöltő Csehország Európa-ügyi minisztere szerint „a magyar kormány sok mindenre hajlandó azért, hogy teljesítsék az Európai Bizottság elvárásait”.

Ennek a kulcseleme az új korrupcióellenes hatóság. Navracsics bízik benne, hogy ezzel visszanyerhetik a bizalmat.

25 település már csatlakozott. Arról szavaznának, hogy az uniós segélyalap fele az önkormányzatokhoz jusson.

A gyanú szerint uniós pályázatokon tolt cégeket, akik aztán visszafizettek az elnyert támogatásokból. Az igazán szép, hogy számos ilyen munka alapkövét tette le, és vágta át a végén a szalagot. Boldog István képviselő társaságában.

Azt mondják, ők mindent megtesznek a visszaélések ellen, és a magyar kormány vissza is fizetett 6,5 millió eurót.

Hörcsik Richárd lelkész-borlovag, aki rendszeresen az Európai Ügyészség ellen érvel, maga adta át a több 100 milliós EU-s fejlesztést a fia pincészete előtt.

Az OLAF szerint ugyanaz a minta, mint az Elios-bortánynál: az ügyvéd mindkét oldalról felügyelte a pályázatokat, biztos, ami tuti.