Úgy százötvenen aszalódnak a napra kihelyezett fehér műanyagszékeken a Mi Hazánk Bikás parkba szervezett majálisán. Körülöttük még pár száz ember, köztük pártlogós zöld lufikkal felszerelkezett gyerekek. Hallgatják, ahogy a párt EP-képviselője, a történész Borvendég Zsuzsanna két más doktorral a népbíróságokhoz hasonlítja a nürnbergi pereket: kommunista logikán alapult mindkettő, visszamenőlegesen kértek számon bűncselekményeket. Egyesek fújolnak, kisgyerekek is.

Három éve járok a párt majálisára, évről évre többen vannak, idén sincs másként. Az utóbbi időben nem is volt olyan rendezvénye a pártnak, amire ennyien ellátogattak volna, még ha nem is mindenki a Mi Hazánk miatt jött ki. Most is több százan állnak, sörrel-lángossal-kürtöskaláccsal a kezükben hallgatják Toroczkai Lászlót, aki épp nagyra van magával: az eddig parlamentben ülő ellenzéki pártok közül egyedül ők élték túl a választást.

Pedig nem sokkal nőtt a párt tábora, húszezerrel nagyjából, Toroczkai azzal lelkesíti a tábort, hogy háromszázhatvanezer ember nagyon sok. „Ennyi ember Árpád idejében hazát is tudott foglalni” – mondja, mire tapsot kap.

Próbálom kideríteni, mit csináltak rosszul szerinte. Semmit. Mióta a párt eredményváróján a százalékoktól elbizonytalanodott tagságot Toroczkai harcias beszédével fellelkesítette, mindenki, de még a szavazók is azt ismételgetik, hogy mindent jól csináltak, de a Fidesz és a Facebook elhallgattatta őket, óriási ellenszélben kellett küzdeniük. A párt kaposvári önkormányzati képviselője, Erdélyi Ákos arról beszél nekem, hogy hiába ment neki a teljes államgépezet köztévéstül a Tisza Pártnak, „a negatív reklám is reklám”.

De a 22 éves képviselő alapvetően bizakodó, ahogy a pártelnök is: „a Fidesz letérdelt”, történelmi lehetőséget látnak a Mi Hazánk részéről.