A parlament az alakuló ülésén 140 igen szavazattal 54 nem ellenében 1 tartózkodás mellett megválasztotta miniszterelnöknek Magyar Pétert, aki letett az esküjét, majd a gratulációk után – a sort a délelőtt kemény beszéddel feltűnő Sulyok Tamás államfő kezdte, de gratulált neki a korábbi barátja, a fideszes Gulyás Gergely is – elmondta első miniszterelnöki beszédét.

A beszédét azzal kezdte, hogy érzi és érti a felelősségét, láttam elődei sorsát. „Láttam, hogyan lehet a miniszterelnöki pozíciót a nemzet szolgálata helyett a hatalom szolgálatába állítani”, látta azt, hogy a hatalom hogyan képes maga alá gyűrni az embert, „hogyan képes egy politikai közösség elveszíteni a kapcsolatát azokkal, akiktől a felhatalmazását kapta”.

A magyar történelem figyelmeztetés minden miniszterelnöknek arra, hogy a hatalom mulandó, de a döntéseink következményei velünk maradnak. Fel lehet építeni egy országot a hatalom birtokában, de le is lehet rombolni önzéssel, gőggel, rövidlátással, mondta. Majd Antall Józsefet idézte: „Én szolgálok, és addig szolgálok, ameddig a szolgálatom hasznos. Teszem, amíg tudom.”

„Nem azért állok itt, mert különb vagyok bárkinél, nem vagyok. Azért állok itt, mert a magyarok milliói úgy döntöttek, hogy változást akarnak”

– folytatta a beszédét, amiről azt mondta: ez megtiszteltetés, súlyos, de csodálatos érzés. Példátlannak nevezte a harmadik magyar köztársaság történetében azt az erő, amivel a magyarok a változás oldalára álltak, a 3,385 millió rendszerváltó szavazatot és a 80 százalékos választási részvételt.

„Ne csak kormányt, hanem rendszert is váltsunk, kezdjük újra. De újrakezdés nincs megbékélés nélkül, de megbékélés nincs igazságtétel nélkül, az nincs szembenézés nélkül. Ha ezek bármelyike hiányzik, a nekünk felhatalmazást adó magyarok újra csalódniuk kell”.

Szimbolikusnak nevezte, hogy a Gyurcsány-Orbán két névadó miniszterelnöke nem ül itt. Nem azért, mert a pártjaik veszítettek, hanem azért, mert megbuktak, nemcsak politikailag, hanem erkölcsileg, emberileg is. De megbukott ez a politika is, ami felélte az ország erkölcsi, emberi tartalékait

Az ország 22 évvel az uniós csatlakozás után felperzselt föld lett, kifosztották, szétrabolták. És amikor mindezért vállalni kellene a felelősséget saját politikai közösségük és az ország felé, elsomfordálnak, lemondanak, visszavonulnak, mossák kezeiket – mondta. Szerinte az, hogy nem ülnek ma itt, fontos látlelete annak a politikai kultúrának, ami évtizedekig uralta ezt az országot: következmények nélküli hatalomgyakorlás, a felelősség elhárítása.

Ezután hosszasan beszélt a terhes örökségről, szegénységi adatokról, társadalmi igazságtalanságól és kirekesztettségről, a kivéreztetett egészségügyről beszél, valamint arról, hogy a leköszönő kormány 3 hónap alatt összehozta az egész évre tervezett hiány 90 százalékát. A nemzeti bankból, valamint túlárazott beszerzésekből ezermilliárdok tűntek el a politikai elit közelében, az ország a legkorruptabb EU-tagállam lett, a hatalom megbukott, de még az utolsó óráiban megpróbált mindent ellopni. Mindenki vesztese volt az Orbán-rendszernek, a Fidesz és a Mi Hazánk szavazói is, mondta.

Szerinte a jobb- és baloldali politikai fogságba ejtette az országot, és közben kölcsönösen fenntartották egymás politikai rendszerét. Minden politikai oldalnak szembe kell néznie saját politikai felelősségével. A volt kormánypárti elitnek hosszú utat kell majd megtennie, ennek első lépése lesz annak felismerése, hogy vezetőik milyen károkat okoztak. De az országgyűlésből kihullott valaha volt ellenzéknek is el kell számolnia azzal, hogyan tartotta fontosabbnak saját túlélését az ország sorsánál, megelégedve a következmények nélküli ellenzékiséggel.

A szembenézés után igazságtétel kell, annak kimondása, hogy Magyarország nem épít új korszakot eltitkolt bűnökre, következmények nélkül hagyott hatalmi visszaélésekre. A magyar embereknek joguk van tudni, hogyan működött az elmúlt évtizedek hatalmi rendszere, hogyan került a nemzet vagyonának jelentős része egy szűk elit kezébe, hogyan lett közbeszerzésből hűbéri rendszer, hogyan lett koncessziókból kiváltság.

Az első között fogják benyújtani a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatalról szóló törvényt, ismételt meg ezt a korábbi ígéretet, a szavait hosszú taps követte a tiszás frakcióból, a másik háromból nem (a Kossuth téren viszont igen: „a vagyonvisszaszerzési hivatal említésére úgy robban a tér, mintha gól lőttünk volna a kezdőkörből” – írta Szily kolléga a parlament elől).

Autonóm hivatal lesz, csak az országgyűlésnek tartozik beszámolással, mert „az igazságtétel csak akkor lehet hiteles, ha jogállami alapokon áll”. Az intézmény feladata az lesz, hogy feltárja az elmúlt húsz év visszaéléseit, Magyar példaként említett az MNB ügyét, a tao-rendszert, a túlárazásokat, a magántőkealapokat. Azt mondta, hogy a külföldre vitt vagyonnál nemzetközi jogsegélyt is kérhetnek, és

„aki azt hiszi, hogy politikai kapcsolat, párthűség, személyes lojalitás vagy régi hatalmi védelem felmentést adhat a következmények alól, az súlyosan téved”.

A közjogi intézményekkel és azok felelősségével folytatta a beszédet. Ezek az elmúlt rendszer politikai kiszolgálóivá váltak vagy mindig is azok voltak, kiüresítették a fékek és ellensulyok rendszerét – úgy hallottuk, rövid u-val mondja. És nem hallottuk rosszul: úgy folytatta, hogy ezek vezetői mondjanak le ma vagy május 31-ig, „és kezdje a sort rögtön Sulyok Tamás”. Szóvá tette Sulyok kemény, jogállamiságért aggódó beszédét – itt írtunk róla bővebben –, ironikusnak nevezve, hogy Sulyoknak ez két évig nem jutott eszébe. Gyávának nevezte, aki nem képes a nemzeti egységes képviselni, „ideje távozni emelt fővel, amíg még lehet” – mondta neki. Az államfő a páholyában ülve mosolyogva hallgatta a beszédnek ezt a részét is, helyszíni tudósítóink szerint néha mosolygott is.

Ezután „Magyarország felesküdött miniszterelnökként” hosszas bocsánatkérésbe kezdett. Bocsánatot kért a bicskei és Szőlő utcai áldozatoktól, a magyar gyermekvédelmi rendszer minden áldozatáról. Bocsánatot kért az elmúlt időszakban kormánypárti politikusok okozta megaláztatásokért, bocsánatot kért azoktól – például civilektől, újságíróktól, tanároktól –, akiket megkülönböztettek, akiket támadtak, megbélyegeztek, meghurcoltak azért, mert fel merték emelni a hangjukat. Bocsánatot kért a társadalmat mérgező állami gyűlöletpolitika miatt is, mondván, „egy egész ország lelkét mérgezte meg a politika, ami cinikusan játszadozott a mesterséges félelemkeltéssel”. A bocsánatkéréseit nagy taps fogadta a teremben – kivéve egy frakcióban. A fideszesek egyetlen bocsánatkérésénél sem tapsoltak.

A beszédében azt ígérte, hogy az ország minden magyar ember közös otthona lesz, nem kevesek kiváltsága, a kormány pedig az egész országa kormánya lesz. Lépésről lépésre fognak mindent visszaállítani: az államot, a bizalmat, a közszolgáltatásokat, a tisztességes versenyt, a nemzeti összetartozást és a reményt.

Az elmúlt években a profit fontosabb lett az embernél, a természeti környezetnél és a biztonságnál. Az állam ezt százmilliárdokkal támogatta, miközben a vállalatok úgy viselkedtek, mintha rájuk nem vonatkoznának a magyarországi törvények.

A nemzeti önrendelkezés kormánya lesznek, de nem követik el azt a hibát, mint elődeik, hogy összekeverik a szuverenitást a magányossággal. „Ki kell mondjuk: Szent István országa nem átjáróház.” Nyitottak mindenki felé, aki békével érkezik és együttműködni akar, de aki kiszolgáltatottságot vagy függőséget akar építeni, azokkal szemben a leghatározottabban fel fognak lépni.

A mögöttünk álló választást üzenetét mindenkinek meg kell értenie a választás üzenetét, nemcsak a kormánypárti frakcióban ülőknek, hanem az ellenzéki képviselőknek. De a Tisza a saját hatalmára is korlátként tekintik, elindítják az alkotmányos felülvizsgálatot, megerősítik a fékek és ellensúlyok rendszerét – itt már hosszú ú-t mondott –, kezdeményezni fogják a miniszterelnöki ciklusok számának korlátozását.

A beszédében külön szólt a kamu Magyar Péter ügyéről, egy olyan piszkos kampányos trükkről, ami eredményeként a fideszes Ágh Péter megnyerte az egyéni körzetét. Ez „olyan machináció, ami méltatlan a magyar demokráciához, manipulatív, piti, jogellenes választási módszerekre nem lehet demokráciát építeni”. Ráadásul, tette hozzá, mindez egy olyan körzetben történt, ahol a Tisza felvidéki származású képviselőjelöltjét, Strompova Viktóriát leszlovákozta Lázár János, tette hozzá. A Kossuth téren Strompova nevének említése vastapsot kapott, Lázáré heveny pfujolást.

A fideszes képviselők felelősségét egyébként a tiszásékhoz hasonlóan történelminek nevezte a nemzet megbékélése szempontjából, valamint az elmúlt húsz év ügyeinek feltárása ügyében, valamint beszélt az ügynökakták nyilvánosságra hozásáról is. „Történelmi súlya lesz annak, hogy Önök, az ellenzék, hogyan szavaznak ezekben a kérdésekben: közvagyon sorsának feltárása, ügynökakták, közvagyon visszaszerzése” – sorolta.

A beszéde végén isten áldását kérte minden magyarra „itthon és szerte a nagyvilágban”. A szavait nagy taps követte, az ellenzéki képviselők nem tapsolták meg, Sulyok Tamás viszont igen.