„– Kik laknak a szódában?
– ???
– Buborék!”
(tréfa)

Nem terveztem pampogni az RTL újramelegített – és sajnos a vártnál is kínosabbra sikerült – Heti hetesén, van mostanában pampogni való elég, és ennél fontosabb pampogni való is kismillió, őrült, pampogtató időket élünk, a szokásosnál is őrültebbeket, de a legutóbbi adásban elhangzott valami, ami mégiscsak érdemes a pampogásra, mert fontos morális izékat feszeget vagy mit csinál velük, és ezek a morális izék mostanság, ebben a rendszerváltásszerűsdizésben, úgy tűnik, hála jó istennek, elég nagy jelentőséggel bírhatnak. Mert ha esetleg le tudnánk szűrni néhány erkölcsi tanulságot az elmúlt tizenhat év bűncselekményekben gazdag történéseiből, az talán segítene megvédeni magunkat további hasonló rettenetektől.

Szóval, az említett műsorrészletet már kipécézte (vagy kimekbúkozta) éber szerkesztőnk, Mészáros Juli, íme: „Linczényi magyarázata Hajós TV2-s múltjára és a saját újindexes múltjára: Csak úgy lehet hidakat építeni a buborékok között, ha átmegyünk másik médiumokba”.

Szóval a műsor egyik hostja vagy guestje (édesmindegy), Linczényi „Márkó” Márk könnyűzenész, dalszerző (a buborékok közé vert híd képszerűsége is dalszerzői tehetségre utal), médiaszemélyiség némileg apropótlanul, ám annál bicskanyitogatóbb nyegleséggel kezdte magyarázni saját és nem saját hülyemédiás közelmúltját és erkölcsi jelenét.

Segítek az olvasónak: Linczényi és komikus társa, Turai Barna éppen akkor szerződött az Indexhez jópofizós podcastot készíteni, amikor az Indexet – még feltáratlan bűncselekménysorozat keretében – benyelte Vaszily Miklós exbarátom nagyon Mészáros-/kormányközeli, nagyon egyértelmű politikai szándékú cége, mire több mint száz újságíró, komoly egzisztencális kockázatot vállalva, és pont olyan komoly erkölcsi tartásról, szakmai integritásról téve bizonyságot, azonnal fölmondott. Linczényi (és Turai) viszont remek lehetőséget látott mások tragédiájában/veszteségében.

Az Index-sztori többi részletét, végkifejletét (Városház-ügy, kamu Tisza-anyagok, vesztett perek és a többi) ismerjük. Linczényi pedig az RTL-ben veri a buborékhidat médiamoralizálgatva. (Megjegyzem, az RTL-nek is van némi erkölcsi adóssága a valódi független média felé, de ebbe most nem kezdek bele.) A Heti hetesben „iskolákról” okoskodik, „hol mondodról” és „mit mondaszról”, és hogy ő személy szerint az utóbbi iskolában hisz. (Pedig hinni a templomban kell.)

És iskola meg akad még bőven, szeretnék is segíteni a kellemes orgánumú örökifjúnak a választásban, fölhívnám a figyelmét további, passzentosnak tűnő tanintézményekre. A Linczényi által favorizált buborékhídépítő szakközépnél sokkal szimpatikusabb nekem például a – nevezzük így, patetikusan: – József Attila-iskola (nem a József Attila Gimnázium, bár az is ott van, konkrétan oda jártam, de most az is mindegy), miszerint az „Ars Poetica” didaktikus címet viselő költeményben szerepel a „sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat” sor (illetve két sor, de az még mindegyebb), amit valamiért nagyon találónak érzek a helyzetre. Tehát az, aki ebben az iskolában „hisz”, ha már a hitoktatás vagyis az oktatáshit felől közelítünk minduntalan, az abban hisz, hogy nem oké dolog némi anyagi ellenszolgáltatás fejében bűncselekmények elkövetéséhez segítséget nyújtani. Vagy valami ilyesmi. Ezzel szemben, az utca túloldalán persze létezik a „Szarok bele! Hol a pénztár?” iskola is, sajnos ebbe sokkal többen szoktak járni, aminek a következményeit láttuk az elmúlt kétszer nyóc évben (is), erkölcsi és médiaelméleti alapjait pedig megismerhettük a Heti hetes idézett műsorából.

Viszont Linczényi van akkora egyéniség, hogy nyithatna egy új iskolát, mondjuk (csak egy tipp) a „Most inkább kussolok, és szégyellem magam” szabadegyetemet, és akkor megspórolhatnánk ezt a veszélyesnek tűnő morális hídépítési bravúrt a buborékokkal.