A szerző Szabó Attila, a TASZ jogásza.

Kiszolgáltatottak azok a családok, ahol valaki egész napos felügyeletre, ápolásra, gondozásra szorul. Az ápolást végző családtagnak sincs ideje arra, hogy fizetésért dolgozzon, ezért volt fontos lépés, hogy a GYOD (gyermekek otthongondozási díja) olyan – és az egyetlen – szociális támogatássá vált, aminek szabad szemmel is látható az összege. Ma a családtagjukat otthon ápolók havi 290 ezer forintot kapnak a hét minden napján, a nap 24 órájában végzett munkájukért. Az otthoni ápolással tehermentesítik a bentlakásos egészségügyi és szociális rendszert is, ahol az államnak ennél jóval többet kellene költeni az ellátásra.

Persze a GYOD összege is lehetne nagyobb, hogy valóban méltó elismerést kapjon az otthoni ápolást végzők áldozatos munkája. De az elmúlt másfél évben több olyan üggyel is találkoztunk, amikor még ezt, az egyébként nekik járó összeget sem kapták meg azok, akik súlyos fogyatékossággal élő vagy tartós beteg, önellátásra képtelen gyermeküket vagy hozzátartozójukat gondozzák.

Ezekből az esetekből csak arra tudunk következtetni, hogy az állam igyekszik minél többeket kiszorítani az ellátásból. Néhány eset felidézése után konkrét számokkal is bemutatjuk, hogyan zajlik ez.

• Édesanyjuk halála után Eszter vette át a fogyatékossággal élő testvérei gondozását, de nem kapta meg a GYOD-ot, mert a hatóság arra hivatkozott, hogy kicsúszott egy három hónapos határidőből, amiről nem is tájékoztatták egyértelműen. Ráadásul ez egy olyan szabály volt, ami különbséget tett a gondozást végző hozzátartozók között: a szülőkre nem vonatkozott. Végül az Alkotmánybíróságnak kellett kimondania, hogy a szabály alaptörvény-ellenes, jogellenes különbséget tenni a szerettüket gondozó hozzátartozók között. Végül Eszter megkapta a támogatást, amit kért.

• Ibolya 2011 óta gondozza súlyosan fogyatékos unokáját, ezért jogosult volt GYOD-ra. Ám nyugdíjba vonulásakor jelentős összegtől esett el, nem tájékoztatták ugyanis arról, hogy ha néhány hónapot vár még a nyugdíjaztatásával, akkor a nyugdíj mellett a teljes ellátást is megkaphatná. Így viszont csak a csökkentett juttatás jár neki, ami alig fedezi a megélhetésüket és a gondozás költségeit. Ibolya az ombudsmanhoz fordult, de az nem találta jogsértőnek a tájékoztatás hiányát. Így azóta sem kap GYOD-ot, és a szerény nyugdíjából kénytelen gondoskodni unokájáról.

• Andrea a súlyosan fogyatékos kisfiáról gondoskodik, de a kormányhivatal megvonta tőle a GYOD-ot, mert nem adta be időben a felülvizsgálathoz szükséges orvosi dokumentumokat. A késés oka az volt, hogy az egészségügy leterheltsége miatt nem kapott időpontot, de a hatóságot ez nem érdekelte, automatikusan rosszhiszeműséget feltételezett, és még el is tiltotta fél évre Andreát attól, hogy újra igényelje az ellátást. A TASZ jogi segítsége nyomán a hivatal végül elismerte, hogy hibázott, és visszavonta a döntést.

• Anikó otthon ápolja súlyosan beteg kislányát, ezért ő is jogosult a GYOD-ra, mégis több mint hárommillió forint visszafizetésére kötelezték, mert egy költözés után nem a megfelelő ügyintézőnek jelentette be a lakcímváltozást. A hatóság itt is vizsgálat nélkül rosszhiszeműséget állapított meg, noha a költözéssel nem változtak a gondozás körülményei, a támogatás az új címen is járt nekik. Anikó végül a TASZ segítségével bíróságra vitte az ügyet, ahol kimondták: jár neki az ellátás.

• A Válasz Online cikke rávilágít, hogy a szabályozási környezet, a jogosultságok értelmezése, a határidők és adminisztratív feltételek miatt létfontosságú támogatásoktól eshetnek el az érintett családok. A rendszer sokszor nem a valós körülményekkel törődik, hanem formai szempontokat helyez előtérbe. Élő Anita cikkéből kiderül, hogy mindez azért történhet meg, mert egyre nagyobb terhet jelent a költségvetésnek a GYOD kifizetése, amin az állam spórolni akar.

Egyre többen, egyre többet

A GYOD egy olyan ellátási forma, ami arra is reagál, hogy az állam az elmúlt évtizedekben nem volt képes magas színvonalú és hozzáférhető bentlakásos ellátást nyújtani a tartósan betegek és súlyosan fogyatékos embereknek. Emiatt egyre többen vállalják azt, hogy inkább nem vállalnak munkát, hanem otthon ők gondozzák a gyermeküket vagy más közeli hozzátartozójukat. Ez a növekedés meglátszik a számokon is. A GYOD kifizetését intéző Magyar Államkincstártól megkapott közérdekű adatokból az látszik, hogy 2020. júniusában még 20 155 ápolt ember után vettek igénybe GYOD-ot, 2026. januárjának végén pedig már majd 40 000 után.

Ha pedig megnézzük azt, hogy ez mennyibe került a költségvetésnek, ezt találjuk:

A megkapott közérdekű adatokból az is látszik, hogy évente ötezernél több új támogatott van, és egy-kétezer támogatás szűnik meg valamilyen okból.

Tapasztalataink szerint bőven vannak elutasított igénylések is, ebben pedig a kormányhivatalok igyekeznek kreatívak lenni, így spórolva az államnak. Nem tudni persze, hogy volt-e olyan körlevél vagy utasítás, amiben a kormány kérte a hivataloktól, hogy legyenek szigorúak, de a növekvő számok és tapasztalataink alapján is logikusnak tűnik a spórolási szándék. De ez sehogyan nem jogszerű: ha egy támogatás jár valakinek, akkor költségvetési okokból nem lehet korlátozni, megnehezíteni a hozzájutást. Az emberi méltóságot is súlyosan sérti, ha emberek úgy maradnak ellátatlanul, hogy közben van olyan támogatás, amire jogosultak lenének.

Mire van szükség?

Egy szociális juttatás akkor éri el a célját, ha az állam szervei aktívan tesznek is azért, hogy a jogosultak megkapják azt. Az állam felelőssége biztosítani az ehhez szükséges humán erőforrást (így az ügyintézői kapacitások bővítését, a szemléletformálást, az igénylőket támogató szociális munkásokat) és az intézményi szemléletet.

A támogatási gyakorlatot, és szükség esetén a szabályozást is úgy kell átalakítani, hogy a körülmények feltárása és az érintettek érdemi tájékoztatása, támogatása kifejezetten kötelessége legyen a hivatalnak. Biztosítani kell, hogy az igénylők időben, közérthető módon információt kapjanak a határidőkről, és arról, hogy mit tehetnek, ha rajtuk kívül álló okból nem tudnak azoknak megfelelni. Egyértelművé kell tenni, hogy a határidők rugalmas kezelése és a jogosultság fenntartása előnyt élvez, és nem vehető el a támogatás pusztán adminisztratív mulasztásra hivatkozva. Vizsgálni kell azt is, hogy a visszafizetési kötelezettség milyen következményekkel jár az érintettek körülményeire, lakhatására, emberi méltóságára nézve.

Fontos, hogy a kormányhivatalok csak az ügyfél meghallgatása, és az általa elmondottak értékelése nyomán állapíthassanak meg rosszhiszemű magatartást. A szükséges képzéseket és szakmai útmutatókat is biztosítani kell, hogy a rosszhiszeműség megállapítására csak a tisztességes eljárás követelményeinek betartásával kerülhessen sor. Az ellátásban részesülőket nem hozhatják olyan helyzetbe, hogy a közigazgatás működési hiányosságainak következményeit nekik kelljen utólag, szankció formájában viselni.

Emellett szükség van arra is, hogy a GYOD-ot igénylők számára nyilvánosan elérhető tájékoztató készüljön, ami segíti a jogérvényesítést, és könnyen érthető módon tájékoztatja az igénylőket arról, hogyan zajlik a folyamat és mit kell tenniük annak érdekében, hogy a támogatást igénybe tudják venni.

Nyilván meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy honnan lesz erre pénz, de ha megvan az akarat, akkor a jogszerű és emberi jogi követelményeknek megfelelő szociális ellátásoknak biztosíthatónak kell lenniük egy Magyarország fejlettségi szintjén levő államban.

Címlapkép: TASZ / Papp Eszter