A Rogán-féle minisztériumnak, - amely az állami kommunikáció valamennyi tenderét kezelte -, hosszú éveken át az egyik kedvenc elfoglaltsága volt, hogy túráztassa a szerződések tartalma iránt érdeklődő újságírókat, akik közérdekű adatigényléssel fordultak az állami szervhez. Ha valaki kikérte az iratokat, rendszerint személyes betekintésre hívták be az Iskola utcai épület egyik termébe, arra hivatkozva, hogy

„az adatigénylésben kért iratok jelentős terjedelmére tekintettel” nem teljesíthető más módon az adatok megismerése – például elektronikus megküldéssel –, mert az aránytalan nehézséget okozna a szervnek.

A mezei újságírónak így nem maradt más választása, mint órákon át görnyedni az elé tolt aktahalmazok fölött – már ameddig volt mit nézni –, újratanulva a kézírást, amiről addigra nagyjából mindannyiunk szenzomotoros idegrendszere megfeledkeztett. Az elektronikus eszközöket ugyanis előzőleg valamilyen homályos indokra hivatkozva le kellett adni a portán.

Az aHang legutóbbi, Nemzeti Petícióval kapcsolatos adatigénylésére adott válaszból azonban kiderült: bakfitty volt az egész elmúlt tizenvalahány év. Az Orbán-korszak utolsó, Nemzeti Petíció néven futó nemzeti konzultációjának költéseire vonatkozó dokumentumok egy részét – láss csodát – utolsó leheletükkel elektronikusan küldték el az adatigénylőnek.

A Miniszterelnöki Kabinetiroda a Tisza-kormány döntése alapján hamarosan megszűnik: az egykor Rogán Antal vezette tárca beolvad a Miniszterelnökségbe. Az erről szóló törvény szerint az átalakítás június 15-én lép életbe.

A kabinetiroda tehát személyes betekintés helyett elektronikusan küldött át dokumentumokat és közbeszerzési hivatkozásokat - még ha azok nem is teljesen arra vonatkoztak, amire a civil szervezet rákérdezett.

A válaszokból kiderült, hogy a legutóbbi, „Nemzeti Petíció” néven futó nemzeti konzultációhoz 7,8 millió ívet gyártottak le, de ezek közül csak 7,53 milliót postáztak ki, vagyis közel 267 ezer példány végül nem jutott el a címzettekhez. A nyomdai munka több mint 431 millió forintba került, a küldemények összeállítása és kézbesítése pedig további 3,5 milliárdba. A feladatokat mint mindig, itt is Balásy Gyula cégei végezték.

A kormány szerint összesen 1,83 millió kitöltés érkezett vissza: 1,68 millió postai úton, 147 ezer pedig online. Arra azonban most sem adtak konkrét választ, hogyan ellenőrizték, hogy ugyanaz a személy ne tölthesse ki egyszerre online és papíron is a konzultációt. Ehelyett ismét azt írták: bíznak abban, hogy a magyar emberek becsületesen éltek a véleménynyilvánítás lehetőségével.

Az aHang arra is rákérdezett, mely médiumokkal szerződött a kormány a konzultáció reklámozására, és pontosan mennyit költöttek hirdetésekre. Ezekre a kérdésekre azonban most sem érkezett érdemi válasz. A kabinetiroda egy olyan közbeszerzési keretszerződés linkjét küldte el, amely Balásy Gyula cégeivel kötött, nettó 27,5 milliárd forintos kommunikációs megállapodás dokumentumait tartalmazza, de abból nem derül ki, mennyi pénz ment el konkrétan a „Nemzeti Petíció” kampányára. Az aHang kérdéseit, illetve az arra küldött válaszokat teljes terjedelmében a KiMitTud felületén lehet elolvasni.

Az aHang péntek esti közleményében azt írta: a közérdekű adatigénylések célja éppen az lenne, hogy a nyilvánosság pontos képet kapjon arról, mennyi közpénzt költ a kormány saját politikai üzeneteinek reklámozására. A szervezet hozzátette: bíznak benne, hogy az új kormány valóban komolyan veszi az átláthatóságot, és visszamenőleg is nyilvánosságra hoz hasonló adatokat.

A címlapi illusztráció mesterséges intelligencia segítségével készült.