Vasárnap este, magyar idő szerint 21 órakor a New Jersey-i MetLife Stadionban dől el, hogy Spanyolország másodszor vagy Argentína negyedszer nyeri a labdarúgó-világbajnokságot. A spanyol válogatott a 2010-es győzelme óta először, története során másodszor jutott be a döntőbe. Argentína hetedszer játszhat a trófeáért, és négy évvel a katari sikere után megvédheti a címét. Legutóbb 64 éve Brazíliának sikerült ez.

A döntő nagy sztorija egyértelműen Lionel Messi és Lamine Yamal találkozása. A Barcelona korábbi legendája és lehetséges utóda még sohasem lépett pályára egymás ellen, pedig közel húsz évvel ezelőtt már találkoztak. Ahogy már írtuk, 2007-ben egy jótékonysági fotózáson Messi az akkor öt hónapos Yamalt babakádban fürdette meg.

„Őszintén szólva egészen hihetetlen ez a közös fotónk. Ilyen az élet, nem igaz? Amikor készült, ő még kisbaba volt, most pedig világbajnoki döntőben kerülünk szembe egymással”

– nyilatkozta Messi.

A saját válogatottjukban betöltött szerepük teljesen más: Messi továbbra is szinte minden argentin támadás kulcsfigurája, Yamal viszont egy kiegyensúlyozottabb spanyol csapat része.

Fokozatosan javult a spanyolok játéka

Luis de la Fuente csapata nem kezdte meggyőzően a világbajnokságot. A nyitómeccsen csak 0-0-s döntetlent játszott a vb-újonc Zöld-foki Köztársasággal, utána azonban 4-0-ra legyőzte Szaúd-Arábiát, majd Uruguay ellen is nyert, így csoportelsőként jutott tovább.

Az egyenes kieséses szakaszt egy Ausztria elleni 3-0-s győzelemmel kezdte, Portugália és Belgium ellen viszont jóval nehezebb dolga volt. Mindkét mérkőzést a csereként beálló Mikel Merino hajrában szerzett gólja döntötte el. A belgák elleni 2-1-es negyeddöntőben kapta Spanyolország az eddigi egyetlen gólját a tornán.

Az elődöntőben aztán már úgy játszottak, mint a világbajnokság legnagyobb esélyesei. 2-0-ra verték Franciaországot, és közben Rodri vezetésével szinte teljesen levették a pályáról Kylian Mbappét, Ousmane Dembélét és Michael Olisét. Yamal harcolta ki az első gólt hozó tizenegyest, amelyet Mikel Oyarzabal értékesített, majd Dani Olmo passza után Pedro Porro biztosította be a győzelmet.

A spanyolok nem pusztán megnyerték az elődöntőt, szinte végig ők irányították a mérkőzést. Magasan védekeztek, uralták a középpályát, alig hagytak lehetőséget a franciáknak arra, hogy lendületből vezessenek támadásokat.

Az Independent cikke a spanyol futballt Pep Guardiola pozíciós játékának válogatott változataként jellemezte. A játékosok szigorúan felépített rendszerben mozognak, állandó passzkapcsolatokat alakítanak ki, és arra kényszerítik az ellenfelet, hogy az ő tempójukban futballozzon. Az Athletic adatai szerint a spanyolok átlagosan 63,7 százalékban birtokolták a labdát a tornán. Türelmesen járatják a labdát, amíg meg nem nyílik előttük a terület, de a játékuk korántsem csak oldalpasszokból áll. A szélsők, a középpályások és a felfutó szélsőhátvédek folyamatosan cserélik a helyüket, és főleg a szélsőhátvéd és a középhátvéd közötti rést keresik.

Legalább ilyen fontos, ahogyan a labdavesztés után reagálnak. A FIFA a taktikai felvezetésében azt írta, De la Fuente játékosai ilyenkor azonnal körbezárják az ellenfelet, és még azelőtt megpróbálják visszaszerezni a labdát, hogy veszélyes kontra indulhatna. Közben arra is figyelnek, hogy ne nyíljon meg a pálya közepe. Ebben kulcsszerepe van Rodrinak, aki szenzációs formában játszik. A Manchester City középpályása egyszerre szabja meg a spanyol támadások ritmusát és hárítja el az elvesztett labdák után kialakuló veszélyt. A FIFA adatai szerint meccsenként 47 sikeres passzt adott nyomás alatt, többet, mint bárki más a tornán.

A spanyolok hét mérkőzésen mindössze egy gólt kaptak, ellenfeleik csak tizenegyszer találták el a kapujukat. A vébén egyetlen másik csapat védelme sem engedett ilyen kevés kaput eltaláló lövést.

Argentína többször is a szakadék széléről jött vissza

Argentína másképp jutott el a döntőig. A címvédő hibátlanul hozta a csoportkört, Messi már az első három mérkőzésen hat gólt szerzett: mesterhármast lőtt Algériának, kétszer talált be Ausztria ellen, Jordánia kapuját is bevette.

Az egyenes kieséses szakaszban viszont szinte minden fordulóban veszélybe került a továbbjutás. A Zöld-foki Köztársaságot csak hosszabbításban sikerült 3-2-re legyőzni, Egyiptom ellen a 79. percben még 2-0-s hátrányban voltak, innen fordítottak 3-2-re. Svájcot szintén hosszabbításban verték meg.

Az Anglia elleni elődöntőben Anthony Gordon góljával kerültek hátrányba, és sokáig úgy tűnt, az angolok jutnak a döntőbe. Aztán az angolok teljesen feladták a játékot, mélyen visszaálltak, Argentína pedig megint visszajött: Enzo Fernández távoli lövéssel egyenlített, majd Messi beadásából a csereként beálló Lautaro Martínez a hosszabbításban befejelte a győztes gólt.

Argentína szinte végig a kiesés szélén táncolt az egyenes kieséses szakaszban, de minden nehéz helyzetre talált választ, és fejben végig nagyon erősnek mutatkozott.

Lionel Scaloni csapata többször is átvészelte az ellenfél jobb időszakait, majd a hajrában kihasználta annak fáradtságát és bizonytalanságát. Ahogy arra az Athletic is felhívta a figyelmet, Argentína 19 góljából 12 a rendes játékidő 75. perce után született.

Ennek a csapatnak természetesen Messi áll a középpontjában. A 39 éves zseni a döntő és a bronzmeccs előtt nyolc góljával holtversenyben vezette a góllövőlistát Kylian Mbappéval, és négy gólpasszt is adott. Az argentinok úgy védekeznek, hogy Messi közben minél több energiát tartalékolhasson a támadásokra.

Amikor a csapat mélyen visszaáll, Messi gyakran kívül marad a védekező alakzaton, és várja, hogy labdaszerzés után azonnal megjátsszák. Ez időnként úgy néz ki, mintha kivonná magát a játékból, de valójában tudatosan osztja be az erejét. A tornán a mozgásának 63 százalékát séta tette ki, az Anglia elleni elődöntőben mégis tíz sikeres cselt mutatott be, többet, mint bárki a világbajnokság addigi mérkőzésein.

Ennek az a hátránya, hogy Argentína nem tud olyan sok emberrel és olyan intenzíven letámadni, mint Spanyolország. Cserébe Messi frissebb marad azokra a pillanatokra, amikor egyetlen passzal, csellel vagy beadással el lehet dönteni a meccset.

Kontroll a káosz ellen

Az ESPN felvezetése szerint a döntő a spanyol kontroll és az argentin káosz összecsapása lesz. Spanyolország a labdával, a pozíciós játékkal és a letámadással próbálja megfojtani az ellenfelét. Argentína ezzel szemben szereti besűríteni a pálya közepét, apró szabálytalanságokkal megtörni a játék ritmusát, majd a megfelelő pillanatban megjátszani Messit.

A döntő egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy Argentína meddig bírja a spanyol letámadást. Anglia az elődöntő első felében komoly nyomás alá helyezte Scaloni csapatát, amely a szünetig mindössze háromszor ért labdába az angol tizenhatoson belül. Anglia később azonban visszaállt, átadta a területet, és ezért súlyos árat fizetett. Spanyolország várhatóan kevésbé lesz hajlandó hátrébb húzódni.

Az argentinok esélye az lehet, hogy túlélik a spanyolok legerősebb időszakait, majd Messihez juttatják a labdát a középpálya és a védelem között. Bár Spanyolország játékát technikailag magasabb szintűnek szokás tekinteni, az Athletic statisztikája szerint Argentína passzpontossága 90,5 százalék, ami még a spanyolok 89,8 százalékos mutatójánál is jobb. Ha Scaloni játékosai ki tudnak passzolni a spanyol nyomás alól, valódi küzdelem alakulhat ki a középpályáért.

Ebben kulcsszerepe lehet Enzo Fernándeznek, Rodrigo De Paulnak és Alexis Mac Allisternek. Nekik egyszerre kell segíteniük a labdakihozatalt, megakadályozniuk Rodri és Dani Olmo kényelmes játékát, valamint megfelelő helyzetbe hozniuk Messit. Ha túl mélyen védekeznek, Argentína elszakadhat a támadóitól. Ha túl sok játékost küldenek előre, területet hagyhatnak Yamalnak és a spanyol szélsőhátvédeknek.

Éppen ezért a döntő meghatározó párharcai a széleken alakulhatnak ki. Yamal a jobb oldalon a spanyol csapat legveszélyesebb egy az egy elleni játékosa. A Franciaország elleni elődöntőben rendszeresen megverte Lucas Digne-t, és az egyik ilyen akciója közben harcolta ki a vezető gólt eredményező tizenegyest.

Várhatóan Nicolás Tagliafico feladata lesz Yamal megállítása, de ehhez folyamatos segítséget kell kapnia az egyik középpályástól. Ha Argentína két játékost küld Yamalra, több helyet hagyhat Olmónak, Pedrinek vagy a felfutó Pedro Porrónak.

A másik oldalon Messi okozhat hasonló problémát. Bár az argentin támadások jelentős része középen épül, Messi Egyiptom és Anglia ellen is többször kihúzódott a jobb oldalra, amikor csapata hátrányban volt. Innen pontos beadásokkal és keresztlabdákkal alakított ki helyzeteket. A torna során Argentína négy gólt szerzett fejjel, ezek közül hármat Messi beadása előzött meg.

Ez különösen azért lehet fontos, mert Spanyolország magas védekezési vonala mögött időnként megnyílhat a terület. Ha az argentinok át tudják játszani a spanyol letámadás első vonalát, Messi egyetlen pontos passzal helyzetbe hozhatja Álvarezt vagy Lautaro Martínezt.

A cseréknek is komoly szerepük lehet. Mikel Merino Portugália ellen a 91. percben szerezte meg a spanyolok győztes gólját, Belgium ellen kevesebb mint két perccel a beállása után talált be. A spanyol keret egyik nagy előnye, hogy a padról beszálló játékosokkal a csapat a hajrában is képes fokozni a tempót, de az elődöntőben az argentin cserék – például a gólokat szerző Lautaro Martínez – is hasznosak voltak.

A számok a spanyolok mellett szólnak

A két válogatott történelmi súlyához képest meglepően ritkán találkozott tétmérkőzésen. Világbajnokságon eddig csak egyszer játszottak: 1966-ban Argentína Luis Artime két góljával 2-1-re nyert. Legutóbb 2018 márciusában futottak össze, akkor Spanyolország 6-1-re verte a Messi nélkül játszó Argentínát Madridban. Messi mindössze háromszor lépett pályára a spanyol válogatott ellen, legutóbb 2009-ben.

Az Opta szuperszámítógépe 59 százalék esélyt ad Spanyolország győzelmére, Argentína sikerét pedig 41 százalékra teszi. Ez nagyjából megfelel a tornán látottaknak: a spanyolok kiegyensúlyozottabban játszottak, csak egy gólt kaptak, és a legerősebb ellenfelük ellen nyújtották a legjobb teljesítményüket.

Argentína mellett viszont ott van a tapasztalat, a hősies fordítások sora és persze Messi, akinek ez lehet az utolsó nagy meccse – mondjuk 2022-ben is ezt mondták sokan, aztán tessék.

Spanyolország az esélyesebb, de az argentinok ezen a tornán újra és újra megmutatták, hogy nem elég jobban játszani náluk: le is kell zárni ellenük a meccset.

A spanyolok végig irányítani akarják majd a mérkőzést, Argentína pedig abban bízhat, hogy ha elég sokáig marad talpon, előbb-utóbb ismét eljön az ő pillanata.

Címlapkép: DAVID RAMOS/Getty Images via AFP