16 év után először szervez Tusványost a Fidesz ellenzéki szerepből. A parlamenti pártok nagy – jellemzően ál- – vitája elmaradt. Helyette a fesztivál történetében először meghívtak egy mi hazánkos politikust Dúró Dóra személyében. Ő Szűcs Gábor fideszes képviselővel és Schiffer Andrással beszélgetett a nemzeti minimumról. Erről írtunk is bővebben, majd néhány órával később Dúrót is elkaptuk egy rövid interjúra a fesztivál egyik sátránál.

444: Először képviselteti magát a nemzeti radikális oldal Tusványoson. Ön minek tudja be a meghívást?

Dúró Dóra: Nyilván beszédes, hogy a Fidesz, amíg kormányon volt, addig egyszer sem hívott meg nemzeti radikális politikust. Illetve talán jobbikosokat akkor hívott, amikor már a Jobbik nulla százalékon volt, de azt nem sorolnám ebbe a körbe.

Engem konkrétan a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület hívott meg, akiknek saját paneljeik voltak, tehát négy külön beszélgetésük volt, és úgy tudom, hogy nekik autonómiájuk volt abban a kérdésben, hogy kit hívnak meg. A nemzeti minimumról szóló beszélgetésre kaptam meghívást.

Hozzáteszem, hogy lett volna egy másik panel is. Oda a frakcióvezetőket hívták meg, tehát akkor még Gulyás Gergelyt, Rétvári Bencét, Bujdosó Andreát és engem. Érdekes módon nem Toroczkai Lászlót, ezért azt én visszautasítottam, mondván, hogy ha mindenhonnan a frakcióvezetőt hívják, akkor legyenek szívesek Toroczkai Lászlót is megkérni. Arra már nem került sor. Toroczkai Lászlót még mindig nem hívták meg.

Ezt indokolták valamivel?

Én nem tudok róla. De elég feltűnő.

Mivel tölti az idejét Tusványoson?

Tegnap délelőtt érkeztem, de mire összeszedtem magam, addigra délután volt, azért egy kicsit be tudtam pillantani a fesztiválba. Néhány panelbeszélgetésbe belehallgattam. Az egyik nemzetpolitikai beszélgetés volt, a másik pedig a „Mi történt tavasszal Magyarországon? – Látvány, kormányzás vagy valóságshow?” című panel Zárug Péter Farkassal, Kiszelly Zoltánnal és Latorcai Csabával. Illetve meghallgattam Hal Melinda pszichológust is, úgyhogy az egész miliőt igyekeztem minél jobban megismerni.

Ha már Hal Melinda. Volt a Családi Büszkeség Menete, amin több olyan közéleti szereplő is megjelent, aki pár nappal korábban a Sándor-palota előtt is beszélt a Fidesz tüntetésén Sulyok Tamás mellett. Például Tóth Elizabeth.

Igen.

Illetve volt még a migrációs paktum elleni tüntetés június elején, ahol szintén jelen volt Toroczkai László és a Betyársereg, de fideszes képviselők is. Mennyire van átjárás a két párt körei között?

Vannak olyan, nem politikus közéleti szereplők, akik adott esetben elfogadják az egyik párt meghívását, meg a másik párt meghívását is, vagy fellépnek olyan rendezvényeken, amelyeken mi politikusként is fellépünk. Ez valóban létezik, de ezek civil emberek. Tehát nem arról van szó, hogy közös rendezvénye lenne a Mi Hazánknak és a Fidesznek, vagy egy Mi Hazánk-rendezvény vendége lenne fideszes politikus, vagy egy fideszes rendezvényé mi hazánkos politikus. Ilyen mértékben azért nincsen együttműködés, de a civil szférában valóban vannak olyanok, akik adott esetben mindkét párt meghívását elfogadják.

A választások óta több mi hazánkos is arról beszélt, hogy most kell megszerezni a Fidesz szavazóit, mert lejtmenetben van a Fidesz. Mivel győzik meg a Fidesz megmaradt szavazóit arról, hogy jobb, különb a Mi Hazánk, miközben azt látni, hogy bizonyos tüntetéseken a civil közéleti szereplők a két párt között mozognak?

Nagyon nehéz nem észrevenni azt, ami a Fidesszel történik a választás óta. Egyrészt én a Fidesz további visszaszorulására számítok, hiszen azt a brutális mennyiségű állami erőforrást, amelyet eddig a saját pártcéljaira tudott használni, most már nem fogja tudni használni. Tehát ez a lendület most még valameddig kitart ebből a szempontból, de ugye láthatjuk például a sajtómunkatársak elbocsátásait is. Meg hát rengeteg erőforrás: a plakátok, a nemzeti konzultációk – ezek nem lesznek a Fidesznek a jövőben.

Másrészről pedig egy nagyon perszonalizált politikai világban élünk, és ez nemcsak Magyarországra mondható el, hanem az egész világra. A Tisza Párt sem ment volna semmire Magyar Péter nélkül nyilván. Nemcsak Orbán Viktor személyének háttérbe szorulása feltűnő a választás óta, hanem a múlt héten lemondott Gulyás Gergely is, aki a Fidesz meghatározó politikusa volt. Úgy is tervezték az én tudomásom szerint, hogy ebben a ciklusban is az lesz, hiszen vállalta a frakcióvezetői tisztséget, tehát a Fidesz első számú parlamenti arca lett volna. Szijjártó Péter is kicsekkolt a Fideszből, aki szintén nagyon népszerű a fideszesek körében, és a kampány egyik meghatározó arca volt.

Tehát ezek az emberek most lelépnek vagy hátrébb lépnek, és nem látom azt, hogy a Fideszben lenne olyan karizmatikus politikus, aki olyan szinten fel tudná építeni ezt a pártot, hogy potens ellenzéki erő legyen. Ha összevetjük mondjuk Toroczkai Lászlóval – nemcsak a személyes elfogultságom miatt mondom, de –, szerintem a parlamenti felszólalásokban is szembetűnő, hogy mennyivel potensebb, mint mondjuk Bóka János.

Toroczkai László a választás után azt mondta, hogy amiben tudnak, együttműködnek a Tiszával, amiben tudnak, együttműködnek a Fidesszel. Most már eltelt nagyjából száz nap. Hogyan értékeli, mennyiben tudtak együttműködni?

Szakpolitikai területe válogatja. Tehát például az ügynökakták feltárásában azt hiszem, módosító javaslatunkat is elfogadta a Tisza, illetve volt egy másik terület, ahol Szabadi Istvánnak is elfogadták egy módosító javaslatát. Erre azért nem nagyon volt példa a Fidesz esetében. Az elszámoltatással, múltfeltárással, korrupcióellenes intézkedésekkel kapcsolatos területeken mindenképpen együtt tudunk működni a Tiszával.

Sokkal pozitívabb hangnemet találunk például a honvédelem területén. Szalay-Bobrovniczky Kristóf vezetése alatt lényegében semmire nem válaszoltak. Kérdéseket tettünk fel, és most olyan dolgokra is válaszolnak, amelyekre a Fidesz korábban nem. De én például a szociális és oktatási területen nagyon nagy különbséget látok a Mi Hazánk és a Tisza politikája között. Tehát igazából szakpolitikai területe válogatja, hogy melyikben áll közelebb az álláspontunk a Tiszáéhoz, és melyikben a Fideszéhez.

Áttérnék Szakács Árpád, az önnel interjú-kötet is készítő egykori tanácsadójának májusi, Mi Hazánkkal szemben elég kritikus írására. Ő a Mi Hazánk választási eredményei kapcsán arról beszélt, hogy miközben az ellenzéki térfél drasztikusan átrendeződött, a párt teljesen bezáródott a saját maga által épített szubkulturális gettóba.

Ez szerintem nem így történt a Mi Hazánk szempontjából. Bár aznap este inkább voltak csalódottak a tagjaink és a vezetőink, mint boldogok. Szerintem ebben a helyzetben nagyon nagy eredmény, amit elértünk. Az előző parlament pártjai közül egyedül mi tudtuk növelni a szavazóink számát. A Fidesz brutálisan visszaesett, az összes többi párt pedig eltűnt, beleértve a DK-t és a Kutyapártot is.

Olyan hangulat volt Magyarországon, amely a korábbi választások alkalmával egyszer sem. Ha nem is mondjuk rendszerváltásnak, de korszakváltásnak mindenképpen nevezhetjük azt, ami történt. A korszakváltás után is talpon tudtunk maradni, és meg tudtuk őrizni a parlamenti súlyunkat is. Az ellenzéken belüli súlyunk egyébként növekedett, hiszen a Fidesznek kevesebb képviselője van, mint amennyi a baloldalnak volt az előző választás után.

Ami pedig nagyon fontos: a Fidesz és a Mi Hazánk közötti óriási erőforrás-különbség nagyon sokat csökkent. Mivel a parlamenti közvetítéseket sokkal többen nézik, az a nyilvánosság is nagyon nagy mértékben nőtt, amelyhez a Mi Hazánk hozzájut.

Levonták már a tanulságát, hogy ekkora társadalmi elégedetlenséget képtelen volt meglovagolni a párt?

Erre több magyarázat is van. Egyrészt nagyon sokan vannak, akik még mindig nem hallottak a Mi Hazánkról. Tehát az a nyilvánosság, amely szükséges volt ahhoz, hogy valaki ilyen tömeget tudjon maga mellé állítani, mint a Tisza, a Mi Hazánknak nem állt rendelkezésére. Ha megnézzük a Médiatanács kimutatásait a tévés és rádiós hírműsorokról, azt látjuk, hogy egy csomó hírműsorban egész hónapban nulla százalék volt a megjelenésünk: egyszerűen egy híradóban sem szerepeltünk. Nem akarom túlértékelni a televízió szerepét a mai politikai nyilvánosságban, de azért ez mégiscsak tény: meg sem említettek minket. A közösségi médiában is óriási hátrányt jelent, hogy Toroczkai Lászlónak nem lehet saját oldala, sőt tiltás járt és jár még most is a nevének és az arcképének ábrázolásáért. Szerintem a nyilvánosságtól való elzárás volt ennek a legfőbb oka.

A Mi Hazánk sokkal jobban állt a választás előtt egy hónappal vagy két héttel, de nagyon sokan voltak – és itt is találkoztam ilyen emberrel –, akik a másiktól félve inkább átszavaztak valamelyik nagy tömbre. Akivel itt, Tusványoson találkoztam, azt mondta, hogy bár velünk értett egyet, és szíve szerint a Mi Hazánkra szavazott volna, átszavazott a Fideszre, mert félt, hogy a Tiszának kétharmada lesz. Sok olyan ember pedig úgy gondolkodott: „Most nem kell pártoskodni, mindegy, aki le tudja váltani Orbánt, arra szavazunk”, miközben egyébként szimpatizálnának velünk. A következő időszak elsődleges feladata szerintem az lesz, hogy ezeket az embereket Mi Hazánk-szavazóvá is tegyük, és ne csak szimpatizánsok legyenek.

Visszatérnék Szakács Árpádhoz, aki azt írta, hogy az elnökség ráült a pártra, bebetonozta a kádereit, ami akadályozta a pártot a fejlődésben, a visszajelzések becsatornázásban. Ez szerinte ellehetetlenítette a megújulást, ami akár újabb szavazók bevonzását is hozhatta volna. Érzékel ilyen problémát?

Egyáltalán nem érzékelek, ez tényszerűen nem igaz. Több mint ötszázan léptek be a választást követő egy hónapban a Mi Hazánkba; ilyen belépési hullám a párt történetében korábban soha nem volt. Tehát az, hogy nem növekedünk, vagy nem tudunk kilépni ebből, nem igaz.

Ami még meglepőbb számomra, hogy az ifjúsági szervezetünkbe is több százan léptek be a választás óta. Ez a fajta növekedés, az aktivistahálózat bővülése kvázi magától is elindult. De nem mondom, hogy ez magától sokáig fog tartani. Nem mondom, hogy ha nem csinálunk semmit és hátradőlünk, akkor is átvesszük a Fidesz szerepét, mert ahhoz nagyon sokat kell aktívan és proaktívan dolgoznunk, hogy ez megtörténjen. De én optimista vagyok a Mi Hazánk jövőjét tekintve.

Milyen terveik vannak arra, hogy megpróbálják ezeket az új szimpatizánsokat mobilizálni?

Nagyon sok mindentől függ. Nyilván nem független attól, hogy a Fidesz és a Tisza hogyan fog politizálni a következő időszakban, mert jelen pillanatban azért nem mi vagyunk a politika legnagyobb szereplője.

Tehát az, hogy a Tiszának lesznek-e még olyan ki nem kényszerített hibái, mint ez a köztársaságielnök-választási fiaskó, vagy a Fideszben, hogy Bóka János személye nagyon rossz választás a frakció élére. Egy politikus sikertelenségének szerintem az a legfőbb oka, ha unalmas. Bóka János pedig – nem véletlen, hogy Magyar Péter is ezt mondta neki – unalmas. Szerintem ő nem olyan karizmatikus arc, aki tömegeket tudna lázba hozni. Ez egy újabb lehetőség számunkra.

Igen, nagyon sok minden van, amiben fejlődnünk kell, professzionálisabban kell működnünk, központilag is. Szeretnék szervezetileg is nagyon sokat változtatni. 2022 és 2026 között nagyjából a képviselőjelöltjeink felét lecseréltük, tehát tudtunk új embereket bevonni. Ez is cáfolja Szakács Árpádot. A 106 jelöltünkből nagyjából ötven új ember volt. Most is látok olyanokat, ahol szükség lesz jelöltcserére, és ezen már el is kezdtünk dolgozni. Tehát ilyenfajta változások mindenképpen lesznek.

Azokra a stigmákra vagy bélyegekre, amelyeket ránk aggattak – legyenek azok akár politikai jellegűek, akár a teljesítményünkkel kapcsolatosak –, meg kell tanulnunk tudatosan rácáfolni, és megmutatni, hogy nem igazak.