„Önök azt állítják a jelentésben, hogy Magyarországon nincsen médiaszabadság, pedig sokkal jobb a helyzet, mint néhány nyugat-európai országban.” (Szijjártó Péter az Európai Parlamentben, 2018-ban)

Három évbe telt. Szijjártó Péter már nem külügyminiszter, hanem az előző kormány által alaposan megtámogatott kínai BYD-nál lett fontos ember, Gulyás Gergely pedig már nem Kormányinfókat tartó miniszter, és már nem is fideszes frakcióvezető. De mostanra lett csak papír arról, hogy a kormányinfón Gulyás Gergely - egy dologban egészen biztosan - nem mondott igazat, Szijjártó Péter pedig szemberebbenés nélkül hazudott külföldön, amikor arról beszélt, hogy a kormány biztosítja a sajtó szabadságát.

Ugorjunk vissza majdnem pontosan három évet. 2023. július 6-án Gulyás Gergely kormányinfót tartott, ahol az akkor még külügyminiszterről, Szijjártó Péterről kérdeztük. Azt akartuk megtudni, hogy ha már Szijjártó Péter beszámolt arról, hogy a Prigozsin-felkelés alatt folyamatosan kapcsolatban volt a barátjának tartott orosz kollégájával és a háborúban csendestárs Fehéroroszország külügyminiszterével, akkor a tőlük kapott információkat megosztotta-e a valóban szövetséges kollégáival is?

Persze, önmagában a kérdés is nevetséges lenne egy jól működő szövetségi rendszerben, amit fölényesen, kacagva tenne helyre a kormányinfót tartó miniszter azzal, hogy nem is érti a felvetést. Akkor még nem tudtuk, hogy ebben a történetben egy ember nevetett fel: Szergej Lavrov, amikor Szijjártó Péter fontoskodva felhívta, hogy érdeklődjön a lázadásról és felajánlotta orosz barátjának, hogy ha személyesen szüksége lenne bármire, csak szóljon neki. Az azóta nyilvánosságra került hangfelvételen ekkor nevetett fel Lavrov.

Gulyás viszont ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy természetesen minden fontos információt megosztunk a szövetségeseinkkel, ezt a tanácsot adta:

„A külügyminisztert javaslom megkérdezni. (…) Rendszeresen tart sajtótájékoztatókat, ahol – ha jól követem a sajtót – rendszeresen kérdeznek is a jelenlévők. Tehát Szijjártó Pétert sok mindennel meg lehet vádolni, de azzal, hogy elmenekülne a sajtó elől, ezzel nem.”

Három év után kijelenthetjük: nemhogy vádolható, hanem tényszerűen kijelenthető: Szijjártó Péter menekült a valódi sajtó elől.

Merthogy Szijjártó valóban tartott sajtótájékoztatókat a minisztérium Bem téri épületében vagy ha arra járt, akkor Brüsszelben, csakhogy azokra a 444-et nem hívták meg. Gulyás javaslata után próbáltuk meghívatni magunkat, de nem kaptunk választ. Feltűnő volt, hogy nemcsak mi nem voltunk ott a Szijjártó Facebook-oldalán élőzött sajtótájékoztatókon, de más független újságoktól sem kérdeztek. Szijjártót évekig csak úgy tudtuk kérdezni, ha olvasóktól tippet kaptunk, hogy merre jár, és ott el tudtuk csípni. Vagy ha kötelezően megjelent évente egyszer a parlamenti meghallgatásán.

Miután ötször is hiába írtam a külügynek, rákérdezve, hogy miért nem tudunk élni a Gulyás által javasolt megoldással, más irányba indultam el. Közérdekű adatigényléssel kikértem a külügyminisztériumtól, hogy kiket hívnak meg a minisztériumi és a brüsszeli sajtótájékoztatókra, és kik vesznek azokon részt.

Innentől óriási sumákolásba kezdetett a külügy, hogy ne kelljen írásba adni: Szijjártó Péter csak a baráti sajtó elé áll ki hivatalosan. Hogy ez miért lett volna kínos. Mutatok egy beszélgetést, amit Szijjártó Péter folytatott a román Digi24 tévé riporterével 2021 februárban. Az újságíró arról kérdezte Szijjártót – a Klubrádió-ügy miatt –, hogy miben látja az újságírók feladatát.

Amikor a riporter megkérdezte, hogy tehát azt állítja, hogy az egész nyugati sajtó hazudik, amikor a sajtószabadságot kérik számon, Szijjártó bólogatva azt mondta, „igen, ezt állítom”.

Megette a kutya

A sajtó szabadságát biztosító külügyminisztérium a kiket hívnak meg kérdésre első körben olyat válaszolt - egészen pontosan: nem válaszolt -, ami már mutatta, hogy a sajtó szabadsága elég relatív fogalom:

„Minden sajtótájékoztató esetén – itthon és külföldön – gondoskodunk arról, hogy minden újságíró élőben követhesse az eseményeket, s utána is korlátlanul, teljes egészében hozzáférhessenek a vonatkozó tartalmakhoz.”

Vagyis Facebookon bármelyik újságíró megnézheti, hogy mit válaszol Szijjártó a kormánypárti újságírók kérdéseire, ha kérdeznek egyáltalán. És ha kedve tartja, újra és újra megnézheti, akár százszor is egy nap. Ami tényleg a korlátlan szabadság érzését adja.

Miután nem adták ki a meghívott szerkesztőségek listáját, bírósághoz fordultunk. Karinthy-rajongók minden percét élvezték volna a minisztérium angolnázásának, ahogy a bíróság - és ügyvédünk, Palatics Edit - sorra verte le a kínos próbálkozásaikat:

• Nem is közérdekű adat a meghívottak listája
• A lista nincs meg, mert nem kell megőrizni azokat
• Lehet, hogy őrizni kellett volna, de hát törölték
• Személyes adat
• Nincs nyilvántartás a sajtótájékoztatókra meghívottakról és a résztvevőkről

A változatos, a kutya megette a leckémet szintű sunnyogás ellenére minden bírósági szint nekünk adott igazat. A Fővárosi Törvényszék 2024. februárban, a Fővárosi Ítélőtábla 2024. szeptemberben döntött úgy, hogy a minisztériumnak ki kell adni az általunk kért adatokat. Itt még nem volt vége, a külügy ugyanis a Kúriához is fordult, de 2025 januárjában a Kúria sem a titkolózó minisztériumnak adott igazat.

Ezután sem történt semmi, ügyvédünk felszólításokat küldött a minisztériumnak az ítéletben foglaltak teljesítésére. De hiába. Ezért tavaly augusztusban végrehajtást kellett kérnem a Külügyminisztériummal szemben. Pusztán azért, hogy kiderüljön végre: mely szerkesztőségek kaptak lehetőséget Szijjártó kérdezésére még 2023-ban.

Miután ezután sem történt érdemben semmi, közérdekű adattal visszaélés vétsége miatt feljelentést tettem a K-Monitort képviselő Molnár Noémi Fanni segítségével június közepén.

Ezek után végül érkezett egy levél július 22-én. És ebben, három év után írásba lett adva, hogyan is működött a Bem téri sajtószabadság.

„2023-ban általánosságban az alábbi médiumok kerültek meghívásra a sajtótájékoztatókra:

• a Külügyminisztériumban tartott sajtótájékoztatók esetén: közmédia, ATV, HírTV, TV2, MTI fotó, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap
• a vidéken tartott sajtótájékoztatókra a fenti sajtóorgánumokon kívül a helyi médiumok lettek értesítve,
• a brüsszeli sajtótájékoztatók esetén: közmédia, HírTV, Kossuth Rádió, Euronews, Magyar Nemzet.

Hogy a közéleti adatokkal való sunnyogás egyedi eset lett volna a Külügyminisztériumban? Korántsem.

Egy másik, külügyminisztériumhoz benyújtott adatigénylésünknél is végrehajtók segítségét kell(ett) igénybe vennünk. 2024 novemberében azt szerettünk volna megtudni, hányan használják a kormányvárót, és ez milyen költségekkel jár a magyar adófizetőkre nézve. A kérdésre azóta se kaptunk választ, bár a külügy még azzal is bepróbálkozott, hogy a kormányváró használatára vonatkozó adatok kiadása veszélyezteti diplomáciai Magyarország érdekeit.

(Azt az érvelést ne is említsük, hogy a Külügyminisztérium 100 százalékos tulajdonába tartozik az vállalat, amely a kormányvárót menedzseli, és ezzel együtt is arra hivatkozott a külügy, hogy nem tudják, hogy más minisztériumok munkatársai mikor és hogyan vették igénybe a kormányvárót. Fun fact: azért nem tudják, mert saját tulajdonukba tartozó cégtől nem kötelesek ezt az adatot beszerezni. )

A pert 2025 februárjában megnyertük elsőfokon, majd júniusban másodfokon is, de hiába. A külügy a bíróság által megítélt perköltséget kifizette ugyan, de azokat az adatokat, amelyeknek az átadására a bíróság jogerősen kötelezte, azóta se adta át. A 444 ezért novemberben indított végrehajtást a külügyminisztérium ellen, ami azóta is – érdemi fejlemény nélkül – folyamatban van.