A nyár, amikor az AI lejött a képernyőről és bemászott a kirakatokba

A Mini Market és a Nívó Drink Bár két kiskereskedelmi egység a Flórián téri aluljáróban, Óbudán. Az előbbi az euródiszkontok hagyományát követve olcsó, szezonális használati tárgyakat, üdítőket és snackeket árul, az utóbbi pedig egy italozó, ahol hétvégente technobulikat is tartanak. A két üzlet hasonló adottságokkal rendelkezik: pár négyzetméteren, a föld alatti átkelő római kori térkiosztásához igazodva próbálják felhívni magukra a figyelmet.

A hipszterek és külföldiek által látogatott bár és a helyi igényeket kiszolgáló kisbolt ez utóbbiban viszont homlokegyenest más stratégiát követ. Míg a Nívó egy profi kreatív csapattal szándékosan olcsó hatású grafikákkal csábítja be a közönséget:

addig a Mini Market éppen azt próbálja elkerülni, hogy a plakátjairól az a benyomás alakuljon ki, hogy házilag dobták őket össze két műszak között. Miközben valójában - a mesterséges intelligencia berobbanásáig - éppen ez történt.

Hogy professzionálisabbnak tűnjenek a kirakatban lévő termékhirdetéseik, a kisbolt pár hónapja ChatGPT-vel javítja fel saját sablonjait

– igazolta feltételezésünket az üzlet egyik alkalmazottja, aki a reklámplakátok kreatív (társ)kivitelezője is egyben, annak ellenére, hogy nincs ilyen irányú szakképzettsége. Mint mesélte, az AI-val rengeteg időt spórol meg: mivel a műszak nagy részét az áru megrendelése és feltöltése, a pénztárgép kezelése, valamint a vevők kiszolgálása teszi ki, legalább a plakátok elkészítésére fordított időből le tud faragni. Ami korábban akár egy teljes napot is felemésztett, ma öt perc alatt megvan. „Ha van ChatGPT-előfizetésed, akkor kettő” – lelkendezett.

Az új dizájnnak köszönhetően – ami azóta a teljes üzletfrontra kiterjed – a forgalom is megnőtt: az eladó legalábbis ennek tulajdonítja, hogy ma már gyorsabban fogy a kínálat, mint ahogy az árukészletet fel tudják tölteni. (A hirtelen növekedést persze az is magyarázhatja, hogy egyáltalán megújult a kirakat). Amikor felvették ide dolgozni, alig 40 ember fordult meg az üzletben egy nap, most csak az átmeneti forgalmat 1200-ra saccolja.

A Mini Market reklámstratégiája messze nem egyedi vagy elszigetelt jelenség a hazai kiskereskedelemben. Bár a generatív képek már egy ideje velünk vannak, idén nyáron lejöttek a képernyőkről, és szó szerint elözönlötték a városi környezetet. Zöldséges standokon, kávézók falán, szoláriumok kirakatában, pékségek és sörözők megállítótábláin, gyorsbüfék menülapján köszönnek vissza az egymásra kísértetiesen hasonlító AI-plakátok és flyerek – vagyis a 𝕂𝕂𝕍-𝕤𝕝𝕠𝕡ok, ahogy fő felhasználási területükről elneveztük őket.

„Ez most trendi, úgymond” – értékeli a jelenséget a Flórián téri kisbolt mindenese. „A trend pedig minősítést ad, akkor is, ha nincs mögötte háttértartalom" - mondja. Szerinte az AI-generált reklámok kielégítik az emberek újdonság iránti igényét, majd másolás útján terjednek tovább, ahogy az üzletek egymással versenyezve átveszik ugyanazokat a megoldásokat.

„Ahogy megy az ember a városban, ugyanazt látja: másolatokat, de mégis mindig mást. Mint amikor a TikTokot görgeted: órákig ugyanazt a videót látod, ugyanazt a zenét hallod, minden ugyanolyan. Csak most nem a kijelzőn, hanem a városi térben”

– fogalmazott meglepő éleslátással.

A többség zsarnoksága Az átlag uralma

A nyomasztó egyformaság természetesen nem az AI-val kezdődött. Hito Steyerl Képek a forróság korában című könyvében felidézi Alex Murrell brandstratéga nagy hatású, Az átlag kora című esszéjét, amelyben arról ír, hogy a digitális marketingben minden kezd ugyanúgy kinézni. Legyen szó autókról, városokról, termékekről vagy emberekről, a képek újra és újra ugyanazokat a vizuális közhelyeket ismétlik. Murrell ezt a fókuszcsoportos tesztelésnek és a kockázatkerülő marketingnek tulajdonítja, amely milliószámra termeli újra ugyanazoknak a sablonoknak az alig eltérő változatait.

Az egyformaság gyártását 2020 körül egyre inkább a gépi tanulásra épülő képgenerátorok vették át, amelyek minden korábbinál jobban felgyorsították az ettől eltérő vizuális világok kiszorítását.

Ahogy az alábbi mém kiválóan érzékelteti, ennek folytán lassan már a vállalati esztétikára is nosztalgiával tekintünk, amely ugyan az AI-hoz hasonlóan sablonszagú, de legalább még emberi kéz és szem alkotta. Ezzel együtt tűnhet el a sokat cikizett amatőr trash is, vagyis az a barkácsolt vizuális világ, amitől az új „csalókód” birtokában most számtalan kisvállalkozás igyekszik megszabadulni.

A kulturális homogenizáció újabb hulláma persze nem csak Magyarországot és a KKV szektort érinti. (Itthon például a politikai kommunikációt is megfertőzte (slopaganda), de az egy másik cikk témája lehet. A külföldi sajtóban az Il Post fakadt ki nemrég azon, hogy az AI az olasz vidék egyik legfontosabb identitásképző műfaját, a falunapok plakátjait is bekebelezte, míg az amerikai 404 Media a mindent átható „ChatGPT-plakát járványon" kesergett. Az AI által keltett pánikot talán a német Spike Art Magazine fokozta a legtovább: korunkat egyenesen slopokalipszisként jellemezték, amin lassan már egy egész slopgeneráció nőtt fel.

Mi a slop?

Az AI-slop egy pejoratív kifejezés azokra a gyenge minőségű, szintetikus képekre, amelyek valamilyen automatizált technológiával (Google Gemini, Midjourney, CapCut, Leonardo AI) készültek. Magyarra általában „moslékként” fordítják, arra utalva, hogy a képgenerátor az előállítás során rengeteg nyersanyagot felzabál, amit a folyamat végén egynemű masszaként köp ki. De a metaforát – ami valamiért rendre az evéshez, emésztéshez és ürítéshez kapcsolódik – az egész AI-iparra kiterjesztve is használják, abban az értelemben, hogy a technológiai óriáscégek „felfalják az emberiség teljes kreatív termését, majd silány változatban hányják azt vissza”.

Ez a moslékszerű egyformaság részben magából a gyártási módból is fakad: a generatív képi modellek egyre bővülő adathalmazokon tanulják meg a vizuális mintázatok statisztikai összefüggéseit, majd ezek alapján, valószínűségi számításokkal generálnak - átlagolnak - új képeket.

Az AI-slop 2023–2024 környékén árasztotta el először a közösségi médiát. Akkor még nehéz volt elképzelni, hogy egyszer lejön a képernyőről: a jelenséget olyan techújságírók mint Taylor Lorenz, szorosan a platformok működéséhez kötötték, azzal érvelve, hogy műfajt éppen azok kielégíthetetlen tartaloméhsége hívta életre. Az algoritmusoknak folyamatosan újabb és újabb képekre és videókra van szüksége, a generatív AI pedig lehetővé tette, hogy a töltelékanyagot szinte korlátlan mennyiségben és fillérekből állítsák elő. Néhány évvel később azonban a slopgazdaság kilépett a creator economy keretei közül, más iparágakban és a fizikai térben is megjelent.

Ennek eredményei a mára receptszerűen és egy kaptafára gyártott termék- és szolgáltatáshirdetések, amelyek idén nyáron gombamód szaporodtak el Budapest utcáin. Ezek a vállalkozások profiljától, vagyis a hirdetések tartalmától függetlenül szinte mindig ugyanazokból az elemekből építkeznek:

• clipartos illusztrációk és piktogramok,
• rendezett és szabályos kompozíció,
• nagy, ecsetvonás-szerű feliratok,
• a felirat két oldalán kifröccsenő festékfoltok,
• fáradt, besült színpaletta,
• véletlenszerű kiemelések és
• fölösleges szlogenek.

Az AI programok, vagy másképp „bullshit gépezetek" számlájára írható, hogy 2026-ra lényegében megszűnt a különbség egy külvárosi mini-ABC, egy belvárosi kávézó, egy vidéki büfé és egy önkormányzati iskola reklámja között:

Bár feljebb éppen azt soroltuk fel, melyek azok a közös jellemzők, amelyekről könnyen felismerhető, ha egy plakát AI-val készült, Francesco D'Isa olasz művész és filozófus szerintmagának az AI-nak nincs semmiféle saját, összetéveszthetetlen kézjegye.

Ahogy az ember által készített fotók és rajzok között is vannak jól és rosszabbul sikerültek, úgy az AI-slop is csak egy gyenge minőségű szintetikus kép, a technológia naiv használatának átmeneti formája - írta az Iconografie tavaly áprilisi hírlevelében. Közben rengeteg olyan számítógéppel előállított kép és videó készült már, amelyet még a gyakorlott szem sem tud megkülönböztetni a hagyományos technikával készült felvételektől. A szerző szerint ezért az AI-slop jellegzetesen művi aurája idővel eltűnhet, ahogy az alkotók megtanulják finomítani a promptjaikat, iterálni a generált képeket, majd utómunkával tovább módosítani az eredményt.

Hibás lett, maradhat?

A Flórián téri aluljáró kisboltjának alkalmazottja, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk Kristófnak, részletesen be is avatott abba, hogyan készülnek a kirakatba kerülő termékreklámok. A művelet az áru lefotózásával kezdődik, majd a képet az előre összeállított sablonnal együtt megeteti a ChatGPT-vel, amely összeilleszti a kettőt. Elmondása szerint ez jelentősen felgyorsítja a munkát: vannak olyan műveletek, amelyeket ő maga már nem tudna elvégezni, az általa használt szerkesztő- és vágóprogramoknak pedig megvannak a maguk korlátai.

Ezután következhet még további személyre szabás. Legutóbb például egy Nivea fényvédő reklámjához „nyári feeling, nyaralás feeling” promptokkal generáltatott napfényes, tengerparti hátteret. Olyan is előfordult azonban, hogy nem figyelt eléggé, és egy termék plakátja hibás szöveggel került ki.

„Volt egy kis minőségi különbség a plakátok között” – szabadkozik. A Fehértói szotyi származási helyébe például a program belebakizott, így a kirakatban napokig valami olyasmi volt olvasható, hogy „fehéeéééoi”. „Ezeket kell folyamatosan korrigálni” – magyarázza. Ennek kijavítására végül nem szánt plusz időt, amikor azonban az üzlet nyitvatartását írta el a program, muszáj volt utólag, kézzel belenyúlnia – elvégre senki sem akar a kelleténél többet dolgozni.

Kristóf szerint a munkahelyéhez hasonló kisvállalkozásoknak nem éri meg időt és pénzt áldozni arra, hogy szakemberekkel készítessék el a reklámokat. Míg a Sparnak szerinte biztos nem az AI generálja a dolgait: „Ott emberek dolgoznak a reklámon, a marketingen, mindenen. Egy kisboltnak azonban egészen mások a lehetőségei. A hátulütője ugye az, hogy a végén csak egy marad” – mondja, arra utalva, hogy a külföldi nagy áruházláncok így is kiszorítják a kisebb halakat.

A KKV-slop ezért egyelőre talán nem veszi el mások munkáját – hacsak nem számítjuk azokat, akiknek a szerzői joggal védett munkáin az AI-modelleket betanították. Ahogy a MiniMarket példája is mutatja, a mesterséges intelligencia a kiskereskedelmi dolgozó terheiből vesz le valamennyit, akiknek amúgy is „nyolcmillió másik feladatuk” van.

„Az az üzlet, ami ma két prompttal, néhány perc alatt összedobja a kirakatba kerülő grafikát, korábban sem feltétlenül grafikust bízott meg, hanem megcsináltatta mondjuk a sógor unokaöccsével"

- mondta lapunk megkeresésére Császár Adrienn, aki tervezőgrafikával foglalkozik és saját stúdiót is vezet. „Azok a cégek viszont, amelyek adnak a megjelenésükre, továbbra is szem előtt tartják, hogy a márkájuk vizuális identitása nem épülhet ugyanarra a sémára, mint a szomszéd üzleté.” Olyannal viszont már akadt dolga, hogy a közösségi médiára tervezett illusztrációkra vonatkozóan maradtak el az AI miatt megrendelések.

Se lenyelni, se kiköpni

A plakátokon ugyanakkor egyre ritkábban jelennek meg a valósággal még indexikus kapcsolatban álló fényképek. Ez pedig már nem a munkaszervezés, hanem a képekbe vetett bizalom szempontjából vet fel kérdéseket. Míg a hagyományos fényképnél a kép és a valóság között oksági, fizikai kapcsolat van (elvileg minden egyes foton útja visszakövethető a forrásáig), a generatív képalkotásban ez a kapcsolat megszűnik, az okság helyére pedig a valószínűség lép. Ezzel a képalkotás alapvetően elszakad attól a fotografikus – tágabban optikai – paradigmától, amely a 20. századi gondolkodás jelentős részét meghatározta, a képek pedig attól, hogy a kamera előtt ténylegesen létező dolog fizikai nyomai legyenek - írja Steyerl fent idézett könyvében.

A német művész-teoretikus ezért nevezi adatképeknek (angolul data imagesnek, illetve sajátos szóösszevonással da/magesnek) a szintetikusan előállított képeket, aláhúzva azt a tulajdonságukat, hogykárosítják, és részben leépítik a valóságot.

Ennek legmegmosolyogtatóbb, más szempontból viszont aggasztó példái az ételekről generált rossz minőségű képek, vagyis a food slopok. Az utóbbi időben számos kritika érte azokat a vendéglátóhelyeket, amelyek AI-generált illusztrációkat használnak az étlapjukon – pedig már a hagyományos ételfotók alapján sem feltétlenül lehetett megmondani, mit raknak majd elénk. Egy AI-hamburger, -spagetti vagy -croissant látványa azonban gyakran kifejezetten iszonytató, és inkább elveszi, mint meghozza az étvágyat. San Franciscóban július végén a sloppy marketingtől megundorodó fogyasztók egyenesen megrongálták egy étterem kirakatát, miután az kirakott egy AI-generált ételképekből álló tablót. A fogyasztók rendesen le is értékelték a helyet: a kenyérről készült illusztrációt a Yelp-en hüllőbőrhöz hasonlították, míg a croissant-ról egy földönkívüli lárva, a tépett sertéshúsról pedig valamilyen fertőzött organizmus jutott eszükbe.

Forró médium egy rekordmeleg nyáron

A negatív visszajelzések hatására ma már egyre több hely zárkózik el az AI-val készített rendezvényplakátoktól és szórólapoktól. Ahogy az a dublini bár is, ami idén júniusban kitiltotta azokat az eseményeket, amelyek népszerűsítését nem emberek, hanem képgenerátorok végzik. Bár ezt egyelőre a kreatív szakmák védelme miatt teszik, van egy másik szempont is, ami miatt érdemes az AI használatát fontolóra venni: a környezeti terhelés.

Az AI-képek ugyanis éppen azon a nyáron robbantak be igazán, amikor a klímaváltozás eddig példátlan módon érezteti hatását. A 132 éve vezetett mérések szerint az Egyesült Államokban az idei volt minden idők legmelegebb júliusa, míg a New York Times szerint Európa rekordhőhullámának egyetlen hete alatt 16 ezerrel nőtt a halálesetek száma. Magyarországon az extrém hőséghez ráadásul egy korábban nem tapasztalt energetikai válsághelyzet társult, amelynek következményeit az elmúlt hetekben a vállalatok és az átlagemberek is a saját bőrükön érezték. A Vízművek és a kormány egyaránt arra kérte a fogyasztókat, hogy használjanak kevesebb vizet és elektromos áramot.

Ennek fényében hat különösen perverznek azoknak a technológiáknak a népszerűsödése, amelyek rendkívül energiaigényes tanítási és számítási folyamatokra épülnek. Miközben az AI-slop megállíthatatlanul szaporodik, vele együtt az előállításához, tárolásához és feldolgozásához szükséges adatközpontok energiaigénye is egyre növekszik.

Egyes előrejelzések szerint az AI energiafogyasztása pár éven belül akár kisebb országok teljes fogyasztásával is vetekedhet. Míg a New Yorker egy 2024-es becslése szerint a ChatGPT naponta mintegy kétszázmillió szöveges kérésre válaszol, ami több mint félmillió kilowattóra áramot fogyaszt. Ez az eszköz, amit a legtöbben használnak itthon is képek promptolására.

Illusztráció: Kovács Bendegúz
A képekért köszönet Kiss Bencének, Alessandro Pilonak, Lisa Weilnek és Schreiner Csabának.