• Szombaton döntenek az izlandiak, hogy újrakezdjék-e a 2013-ban megszakadt tárgyalásokat az EU-csatlakozásról.
• Az igeneket Trump is erősíti, a nemeket a szuverenitás iránti aggodalom.
• Az eredményben csak az a biztos, hogy szoros lesz.

1949. március 30-án több száz tüntető gyűlt össze a parlament előtt Reykjavíkban, miközben a képviselők Izland NATO-csatlakozásáról szavaztak. A tüntetés békésen indult, de amikor egy szocialista politikus bejelentette a tömegnek, hogy a párt vezetőjét túszul ejtették az épületben, elszabadultak az indulatok (ez később álhírnek bizonyult). A csatlakozás ellen tüntetők összecsaptak a rendőrökkel és a NATO-párti felvonulókkal, a parlament épületét kövekkel és tojásokkal dobálták, az egyik majdnem eltalálta a parlament elnökét, míg végül a rendőrség az ország története során először vetett be könnygázt, a tömeget pedig feloszlatták. A képviselők mindenesetre nem zavartatták magukat, és megszavazták a csatlakozást, mely ellen az izlandi baloldal később is tüntetett ugyan, de akkor már csak békés eszközökkel.

A szigetország békés újkori történelmében ez volt messze a legerőszakosabb esemény (könnygázt csak hatvan évvel később, a pénzügyi válság idején kirobbant zavargások alatt használt legközelebb a rendőrség), és ez évtizedekre meghatározta a nemzetbiztonságról szóló belpolitikai vitát. A szombati népszavazás az ország Európai Unió-s csatlakozásáról újra indulatokat vált ki az izlandiak körében, holott ez elsősorban gazdasági döntésnek tűnhet, a kampányban mégis az ország függetlenségéről és szuverenitásról is hasonlóan sok szó esik.

Bár a népszavazás nem ügydöntő, és nem konkrétan az EU-csatlakozásról szól, hanem csak arról, hogy a 2013-ban befagyasztott csatlakozási tárgyalások újrainduljanak-e, a téma rendkívül megosztja a közvéleményt, és fej-fej mellett áll a két tábor a legtöbb felmérés szerint. Egy tényleges csatlakozási szerződéshez később külön népszavazás kellene, ezért is vannak, akik úgy gondolják, hiba volt a kormány részéről népszavazásra bocsátani a kérdést, elég lett volna akkor, ha már konkrétumokról lehet szavazni. Így viszont mindkét tábor tetszés szerint emelhet ki akár olyan szempontokat is, amelyeknek a valóságban nincs sok közük az EU-csatlakozáshoz. Ennek megfelelően az ellentábor már azzal kampányol, hogy csatlakozás esetén besorozzák az izlandi fiatalokat a nagy közös európai hadseregbe, és mehetnek az orosz frontra. Erről a magyar olvasók tudhatják a legjobban, hogy mekkora a valóságalapja, viszont mégse véletlen, hogy a nemzetbiztonságnak kulcsszerepe van a népszavazásban.

Tíz év után veszik fel újra a fonalat