„A közéleti vita szabadsága nagyon széles körben védett, de a véleménynyilvánítás szabadságának is vannak határai. A véleménynyilvánítás szabadsága nem védi azt, aki hazudik, vagy azt, aki öncélúan gyalázkodik, így azt sem, aki kétségbe vonja más emberi minőségét. De akik a parlamentben ülnek, tényleg a véleménynyilvánítás szabadságát gyakorolják? A házelnök szerint igen, hiszen arra hivatkozott, hogy Toroczkai László a véleménynyilvánítás szabadságának a kereteit hágta át, és megsértette a miniszterelnök alapvető jogait, amikor emberi méltóságában támadta őt. Szerintünk nem pontosan ez történt” – írja a TASZ szakértőinek blogján megjelent, „Meddig mehet el a házelnök a képviselők elhallgattatásában?” című, közös írásában Pásztor Emese és Vissy Beatrix. A TASZ jogászai, akik mindketten alkotmányjogászok is, azt írják, cikkükben vitába szállnak az Országgyűlés elnökével, de nem védik meg Toroczkai László kirohanását.

„Védjük viszont a parlamenti vitában való részvételt, amelyet álláspontunk szerint aránytalanul korlátozott a Házelnök azzal, hogy a beszéde miatt kitiltotta a Mi Hazánk képviselőjét a parlamenti vitából.”

Forsthoffer Ágnes azután zárta ki a parlamenti e heti üléséről Toroczkai Lászlót, hogy a Mi Hazánk képviselője „elfogadhatatlan kifejezéseket használva Alaptörvényben biztosított alapjogot sértett”.

A Mi Hazánk frakcióvezetője hétfőn személyes érintettség okán kért szót a napirend előtti felszólalásokat követően, mivel Magyar Péter arról beszélt, hogy a Mi Hazánk képviselői a fideszes minisztériumokban a saját cégeik ügyében lobbiztak. Ezt az ellenzéki frakcióvezető súlyos és aljas hazugságnak nevezte, és arra szólította fel Magyar Pétert, mondja meg, milyen családi cégekről beszélt: „Most azonnal tegye meg, mert úgy látszik, hogy saját magával kever össze. Ő volt az, aki érintett volt NER-es korrupciógyanús ügyekben. Nekem soha semmihez nem volt közöm, azonnal kérjen, vagy ha már tegeződtünk, kérjél bocsánatot azonnal és ne meneküljél gyáva, undorító féregként."

Pásztor Emese és Vissy Beatrix szerint lehet kérdés, hogy elfogadható-e, amit Toroczkai mondott, „de a közlései tartalmát nem a véleményszabadság mércéi szerint kell megítélni”. Ugyanitt megjegyzik, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága ezt másképp látja, számos ügyben a képviselők parlamenti felszólalásait is a véleménynyilvánítás szabadsága alapján ítélte meg. A két jogász szerint azonban ez összemossa a képviselő két szerepét. „A képviselő természetesen magánemberként is élhet a véleménynyilvánítás szabadságával, a parlamentben azonban nem magánemberként beszél, hanem közhatalmat gyakorol. Felszólalási jogát ezért nem az egyéni szabadságjogai, hanem a képviselői megbízatása felől kell megközelíteni.” Márpedig a házelnök Toroczkai kitiltását a miniszterelnök emberi méltóságán ejtett sérelemmel indokolta.

„Kétségtelen, hogy Magyar Péter emberi méltósága mindenki máséhoz hasonlóan érdemes a védelemre, de Magyar Péter miniszterelnökként és országgyűlési képviselőként van jelen az Országgyűlésben, tehát ebben a helyzetben elsősorban nem polgár, hanem a közhatalom gyakorlója” – emelte ki Pásztor és Vissy, hozzátéve, hogy vannak ugyanakkor közlések, amelyek már nem értelmezhetők a miniszterelnöknek címzett bírálatként.

„Ebbe a kategóriába esik az, amikor a bírálat a miniszterelnök emberi minőségét vonja kétségbe, mint ahogy az az itt vizsgált esetben történt”, és ahogy írják, „ilyen esetben az Országgyűlésről szóló törvény lehetővé teszi, hogy az ülést vezető elnök éljen rendészeti jogkörével, és szankcionálja a felszólalót a jogsértőnek vélt véleménynyilvánítása miatt”. Ebben az esetben „a parlamenti jog lehetőséget biztosít arra, hogy az ülést vezető elnök kizárja vagy – meghatározott ideig – egyenesen kitiltsa az ülésről azt a képviselőt, aki az Országgyűlés tekintélyét, az ülés méltóságát vagy valamely személyt, csoportot kirívóan sértő vagy megfélemlítő kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el”.

A két jogász szerint „a demokrácia szempontjából azonban nincs annál súlyosabb szankció, mint amikor a képviselő nem vehet részt az ülésen, és így nem képviselheti a választóit az ott folyó vitákban”.

Ugyanitt megjegyzik azt is, hogy „a vita színvonala sem közömbös”, és az, hogy a házelnök mit enged meg a parlamentben, „arra is kihat, hogy mindenki más mit enged meg magának akkor, amikor a közügyekről vitatkozik otthon, barátaival, vagy a nyilvánosság tágabb tereiben”. Így amikor a házelnök „arról dönt, hogy a rendelkezésére álló eszközök közül melyeket veti be a képviselők megrendszabályozására, valóban súlyos kérdéseket kell mérlegelnie”. Egyben „azt is szem előtt kell tartania, hogy minél súlyosabban akadályozza egy intézkedés a képviselői mandátum betöltését, és azon keresztül a választók döntésének érvényesülését, annál erősebb igazolás szükséges az alkalmazásához”.

Forsthoffer indokolása szerint Toroczkait azért kellett kizárni, mert megsértette az emberi méltósághoz való jogot. Ez azonban a két jogász szerint „önmagában nem igazolja a legsúlyosabb szankció alkalmazását”, és „a méltóság sérelméből legfeljebb az következik, hogy a házelnök felléphetett a felszólalóval szemben”.

Pásztor és Vissy úgy látják, az arányossági mérlegelés teljesen hiányzik a házelnök döntésének nyilvános indokolásából. „Pedig elengedhetetlen, a fellépés arányosságát igazoló, nyilvános indokolás. Nemcsak azért, mert ez jelent biztosítékot az önkényes joggyakorlással szemben, hanem azért is, mert a házelnök magyarázattal tartozik a választópolgároknak arra, miért volt elkerülhetetlen képviselőjük kizárása a parlamenti vitából”.

A két jogász szerint „nem egyszerűen hanyagság miatt maradt el a házelnöki szankció igazolása, hanem azért, mert a választott szankció alkalmazása ebben a konkrét esetben nem volt igazolható”.

Úgy látják, hogy „az egész heti kizárás megtorlásként értelmezhető, amely egyúttal elrettentő üzenet is a többi képviselőnek. Ez pedig alkalmassá teszi arra, hogy dermesztő hatást gyakoroljon a parlamenti vitára: hatására nemcsak a személyeskedő gyalázkodástól tartózkodhatnak a képviselők, hanem az éles, provokatív vagy a parlamenti többség számára kényelmetlen megszólalásoktól is. Ez pedig már a parlament demokratikus funkcióját veszélyezteti, hiszen a demokrácia nem pusztán a többségi döntéshozatalt, hanem a döntést megelőző szabad és nyílt vitát is jelenti”.