Amikor megérkeztem a pakisztáni Passuba, elfogytak a szavaim. Bármerre néztem, csak lenyűgöző hegyeket láttam. Rendkívül agresszíven, szinte teljesen függőlegesen törtek a magasba, havas csúcsaik pedig elvesztek a felhőkben. Többezerméteres, fenséges falként emelkedtek előttem. Miközben a természet végtelen erejét csodáltam, arra gondoltam, hogy ennél szebb helyen még nem jártam.

A lenyűgöző látvánnyal a Pakisztánt és Kínát összekötő Karakorum Highwayen (KKH) találkoztam. A világ nyolcadik csodájaként is emlegetett útról a valaha volt legjobb magyar hegymászóról, Erőss Zsoltról szóló könyvben olvastam először. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet, mert a könyv szerint még a 8000-es hegycsúcsokra induló mászókat is lenyűgözte. A végső lökést pedig a Pamir Highway adta. Miután végigjártam a világ második legmagasabban futó nemzetközi útját, elhatároztam, hogy az elsőt is látnom kell.

Ami pedig a 4714 méterig emelkedő KKH. Az 1986-ban megnyitott, 1300 kilométeres út keresztülszeli a világ második legmagasabb hegycsúcsával rendelkező Karakorum-hegységet, miközben a Pamír és a Himalája vonulatai mellett is elhalad. Két végpontja a pakisztáni főváros, Iszlámábád és a legnyugatibb kínai nagyváros, Kasgar. Én utóbbiban kezdtem az utat.

Ujgur skanzen

Kasgar a selyemút egykori állomásaként régóta fontos kereskedelmi központ. Az elmúlt években azonban inkább a kínai kormány fokozott figyelme miatt került be a hírekbe. A Hszincsiang tartományban található, főleg muszlim ujgurok által lakott városban az elmúlt évtizedekben számos összetűzés volt az ujgurok és a központi kormány között, az ujgur szélsőségesek több merényletet is elkövettek. A kormány megerősített rendőri jelenléttel és az ujgurok erőszakos kulturális asszimilálásával reagált.

Utóbbiba nemcsak az átnevelő táborok tartoztak bele, hanem a kasgari óváros 2009-es ledózerolása, majd újjáépítése is. A kormány a heves nemzetközi tiltakozás ellenére, a földrengések elleni védekezésre hivatkozva lebontotta a régi épületeket, és egy mesterséges óvárost épített a helyére.

A belföldi turizmus kiszolgálására létrehozott zóna európai szemmel nézve maga a pokol: a szűk utcákban óriási a tömeg, mindenhol ugyanazokat az ajándéktárgyakat árulják és egyetlen eredeti épületet sem lehet találni. Miközben a külvárosokban folyamatosan épülnek a toronyházak, a régi Kasgarból már csak egy körbekerített, apró rész maradt. Hamarosan azonban azokat a romos házakat is lebontják, hogy skanzent építsenek a helyükön.

Bár a város épített öröksége végleg a múlté, az évszázados hagyományra visszatekintő, a közép-ázsiai régióban rekordméretű vására még működik. A tízezreket vonzó vásárt régen a belvárosban tartották, ma Kasgartól 15 kilométerre rendezik meg minden vasárnap. A kereskedők a zöldségektől a szőnyegekig majdnem mindent árulnak, a középpontban azonban az élő állatok vannak. Lovat, tehenet, birkát és jakot is lehet vásárolni.

A kínai kormány természetesen a vásározókon is rajta tartja a szemét. Nemcsak a kamerák figyelik a résztvevőket, hanem a biztonsági erők is. Szürreális látvány, ahogy két saslikos pult között feltűnnek a páncélozott járműveken álló, gépfegyverrel felszerelt, viaszbábú-szerű katonák.

Rendőrállam