Menetelés, törióra és hosszú idő után az első szabad ünnep: ilyen volt az idei október 23.

Az Európai Bizottság elnöke Magyar Péter megszólítva emlékeztetett arra, hogy a választások után találkoztak, és megállapodtak egy közös előrevezető útban, hogy Magyarország harcol a korrupció ellen és visszahozza a jogállamiságot. „Nagyon kemény dolgoztak azon, hogy ez valóra is váljon, megnövelték a közpénzek elköltésének átláthatóságát, és ezeket a lépéseket azért tették meg, mert a magyar emberek ezzel bízták meg önöket” - mondta von der Leyen. Ezeknek a reformoknak köszönhetően az európai finanszírozás is visszatért, a Horizont Európa program ismét hozzáférhető és a magyar hallgatók ismételten részt vehetnek az Erasumus-programba, végre valahára, nagyon hiányoztak - mondta az elnök, amire nagy tapsot kapott, majd azzal folytatta: „És ez még nem minden, az idei év végéig a NextGenerationEU-tól kezdve a tudományos élet szabadságához kapcsolódó alapokig további fejlemények várhatók”.

„Tehát a kemény munka meghozza a gyümölcsét és a bizalom visszatér. Magyarország megújult elkötelezettségének köszönhetően Európa is erősebbé válik. Itt most mindannyiuknak, akik ezt az új fejezetet írják, Európa nevében annyit mondok: köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Gyarmattá leszünk újra? Teszi fel a kérdést Bóka a közönségnek, nagy NEEEM a válasz.

Nem szabad elfelejteni, hogy mi vagyunk a szabadság nemzete, mondta.

„Nem árulok zsákbamacskát, küzdelmes évek állnak előttünk, kutya nehéz küzdelmes évek, de veletek együtt sikerülni fog. Építsük együtt a szabadság köveit, emeljük együtt magasra a szabadság zászlaját, legyen a hősök emléke áldott, Isten óvja Magyarországot", fejezi be beszédét Bóka.

Október 23-án találkozik múlt, jelen és jövő. Nem csak emlékezni akarunk a múltra, üzenni is akarunk a jövőnek, gyermekeinknek és unokáinknak, kezdte beszédét Bóka János. Azt üzenjük, ne feledjük, milyen nagy dolog a szabadság, sőt, a legnagyobb dolog a szabadság. Az önkényt ismerjük és felismerjük. Illyés Gyula szavaival szólva tudjuk, ahol zsarnokság van, ott mindenhol zsarnokság van. Még az óvodákban is. Tudjuk, hogy a parlament és a kínpad is lehet színpad, mondta.

„Tiszteljük meg őseinket, hogy feltesszük a kérdést, mit jelent valójában szabadnak lenni. ne hagyjuk, hogy az önkény mondja meg, kik vagyunk és kik leszünk. Mi tudjuk, kik vagyunk, és meg is akarunk maradni magyaroknak, a szabadság nemzetének.”

1956 dicsőséges két hete megmutatta, hogy nincs szabadság függetlenség nélkül, mert csak független hazában lehetünk szabadok. Mi csak magyarként lehetünk szabadok. Csak az lehet szabad, aki megóvja örökségét, megőrzi hitét, ápolja a nemzedékeket összekötő szálakat. Akik felelősnek érzik magukat boldogulásukért, folytatta Bóka.

„Így elmondva a szabadság egyszerűnek, magától értetődőnek tűnik. Ezeréves történelmünk viszont azt mutatja, a szabadságért mindig meg kellett harcolnunk. Így van ez ma is. Szabad országban nem állítanak fel politikai rendőrséget. A hatalom nem fenyeget senkit letartóztatással. Nem mutogatnak senkit bilincsben és vezetőszáron. Nincsenek politikai foglyok. Nem akarják felszámolni az ellenzéket és újra egypártrendszert építeni. ”

A szabadság ellenségei mindig rejtőzködnek. Így volt 1956-ban is. Idegen birodalmak és eszmék mögé bújtak. A szabadság mai ellenségei is elfedik arcukat és gúnyt űznek a szabadságból. 70 éve az újságjukat Szabad Népnek nevezték el. Ahol nincs szabadság, ott csak Kontroll van. Most úgy űznek gúnyt a szabadságból, jobb egy birodalom alattvalójaként élni. Azt is mondják, hogy a szabad embernek nincs hazája. A múlt teher, a család kolonc, a tulajdon bűn, ha dolgozol, fizess még többet. Pont, mint a kommunisták, akik ellen 70 éve fellázadtak a magyarok. Szabadságunkat és hazánk függetlenségét ma is meg kell védenünk. Nem fogja megtenni más hatalom és Brüsszel. Hiába hívták meg őket. Nekünk ma velük nincs dolgunk, inkább lengyel és olasz barátainkkal ünnepelünk.

Az előző évekhez hasonlóan a Corvin közben emlékezik meg október 23-ról a Mi Hazánk. Idén talán egy kicsivel többen vannak, mint tavaly, nagyjából ezren-ezerötszázan. Novák, a párt alelnöke nyitóbeszédében sorolta, milyen köztársaságban élünk:

Egy olyanban, „melynek elnöke lehet az a Baka András, aki az 56-os szabadságharcosok helyett a rájuk lövető gyilkosok oldalára állt a rendszerváltás után az úgynevezett tatai sortűzperben, a jogerős magyar bírósági ítélettel szemben foglalva állást strassbourgi bíróként” – mondta Novák, miközben a tömegből többen hazaárulót kiálttottak. Novák elmondta, hiába kérték a házbizottságban, hogy a parlamenti megemlékezésen ne Baka mondjon beszédet, „csak azért is ezzel gyalázzák meg a hetvenedik évvfordulót”. Azt meg sem említette, hogy Baka egy, a 2006-os zavargások idején letartóztatott egyetemista esetében is hozott az ellenzék által kritizált döntést. A két döntésről a Lakmusz írt alapos cikket.

„Egy olyan köztársaságban élünk, ahol még mindig nem történt meg az állambiztonsági múlt feltárása, így többek közt az úgynevezett ügynöklisták összeállítása, persze a tartótisztekre fókuszálva” – mondta Novák, tovább sorolva a kommunisták „luxusnyugdíjának” eltörlésének, illetve a lusztrációnak a hiányát.

Ezután néma főhajtással emlékeztek meg a néhány hete elhunyt Pongrátz Andrásról, aki 1956-ban lángvágóval ment neki a Sztálin szobornak. Ő korábban több mi hazánkos eseményen is felszólalt.

Végül is van benne ráció, főleg azok részéről, akik végignyomták az egész eddigi programot: volt egy csaknem 4 kilométeres menetelés, aztán némi várakozás a többiekre, éneklés, tapsolás, zászlólengetés, majd Áder János gyorstalpalója a forradalom eseményeiről.

a Youtube-os közvetítésen. Földöntúli élmény volt, egyből felébresztett az Áder-beszéd után.

Ezt már az Európai Bizottság elnök mondta az Országgyűlés ünnepi ülésén, szélesen mosolyogva, nagy tapsot kapva.

Hat hónappal ezelőtt a magyarok egy új fejezetre szavaztak, aznap este az emberek kimentek az utcára, idegenek ölelkeztek egy spontán örömünnepen, amelyen újra feltámadt a remény. Az ország 70 év után ismét a remény üzenetét küldte el a világnak, hogy a demokrácia romlását vissza lehet fordítani, és a félelemkeltést le lehet győzni, a demokrácia jövője az emberek kezében van. Egyszerű üzenetet hoztam: egy család vagyunk. Az önök története a mi európai történetünk, az önök jövője a mi európai jövőnk. Önök a bizalmukat ismét az Európai Unióba fektették, és mi tiszteljük ezt a bizalmat - mondta von der Leyen.

Kellett egy kis pezsgés Áder beszéde után, Nagy Feró pattant színpadra. Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versét hallgattuk megzenésítve. Semjén Zsolt volt miniszterelnök-helyettesnek tetszett a produkció.

És íme a rockballada:

Beszéde végén Nagy Gáspár húsz évvel ezelőtti versének végét idézte.

Miközben Áder János volt államfő a Fidesz rendezvényén bódítja álomba az emberek, Baka András jelenlegi köztársasági elnök az Országgyűlésben sürgeti a nemzeti összetartozás helyreállítását:

„70 évvel ezelőtt a magyarok a szabadság iránti közös vágyban találtak egymásra. Az elmúlt években azonban közéletünket egyre mélyebb ellentétek jellemezték. Ma már nemcsak a közös célokban nem tudunk megegyezni, hanem abban sem, hogyan tekintsünk saját történelmünkre, mit tartsunk igazságosnak és milyen országot szeretnénk az utánunk következő nemzedékekre hagyni. A politikai viták természetes velejárói a szabadságnak, a demokrácia nem kívánja meg, hogy mindannyian ugyanazt gondoljuk. Nem fogadhatjuk el ugyanakkor, hogy a politikai hovatartozás határozza meg, kit tekintünk honfitársainknak. hogy közös történelmünk, nemzeti ünnepeink, és legfontosabb értékeink is az egymással szembeni küzdelmeink eszközévé váljanak. A haza nem lehet egyetlen politikai közösség kizárólagos tulajdona, nem jutalom azoknak, akik egyetértenek velünk, és nem tagadhatom meg azoktól, akik másként gondolkoznak. Köztársasági elnökként tudatomban van, hogy ebben nekem is különleges felelősségem van. A nemzet egységét akkor is szolgálnom kell, amikor a közéletben a megosztottság hangjai a legerősebbek. Arra kérem mindazokat, akiknek szava és döntése hatással van országunk életére, hogy saját felelősségüket is ennek tudatában viseljék. A nemzeti összetartozás helyreállítása nem történhet meg egyetlen beszédtől, ehhez tettek, következetesség, kölcsönös tisztelet és mindenek előtt jóhiszeműség szükséges. de valahol el kell kell kezdeniük, és kevés alkalom méltóbb erre, mint 1956 70. évfordulója.”

mintha ezt olvasnák.

Pedig tudósítóink szerint addig elég energikus volt a Bem téren szép számmal összegyűlt tömeg. Aztán kicsit leült a hangulat, ahogy a volt köztársasági elnök hosszan, kitartóan, rendületlenül és megingathatatlanul sorolja az ötvenhatos forradalom és szabadságharc eseményeit.

Most az október 23. utáni események következnek. Gerő Ernő, Bata István idézetek jönnek. Eseményleírások. Mi történt Soroksáron? Október 25., véres csütörtök. Sortűz. 70 halott. Október 26., a sortüzek napja. A nap Mosonmagyaróvár miatt válik emlékezetessé. Október 27., a remény napja. Október 28., a siker napja. Közvetítésünket kicsöngetésig felfüggesztjük.

70 évvel 1956 után Európa ismét olyan kihívásokkal néz szembe, amelyek próbára teszik a nemzetek közötti szoldiritatást. A múlt tapasztalata arra is figyelmezte bennünket, hogy a béke, a szabadság és az emberi méltóság tisztelete nem tekinthető egyszer s mindenkorra biztosítottnak, megőrzésük Európa nemzeteinek közös felelőssége - mondta a köztársásági elnök a Parlamentben.

Miből lett elege értelmiségnek, kétkezi munkásnak?

Nemzeti jelképek meggyalázása, kultúra szétverése, cenzúra, egyházüldözés szerzetesrendek feloszlatása, papok megfélemlítése, társadalmi szervezetek szétverése. 1950-ben Illyés Gyula erről a terrorról írta Egy mondat a zsarnokságról című művét, mondja Áder, majd idéz a műből.

Ha egy szóban kell válaszolni, miből lett elegük az embereknek? A hazugságból.

Demokrácia helyett diktatúra, szabadság helyett szolgaság, gyarapodás helyett szegénység, egyenlőség helyett új nomenklatúra. "De legfőképp hazugság."