Menetelés, törióra és hosszú idő után az első szabad ünnep: ilyen volt az idei október 23.

Üdvözlöm önöket a szabad, demokratikus, erős, és immár tényleg független Magyarországon, kezdte beszédét Magyar Péter a Kossuth téren. „Üdvözlöm önöket egy olyan országban, amely kivívta szabadságát, megvédte demokráciáját."

Magyar üdvözölte a meghívott külföldi politikusokat is, és külön köszöntötte a még élő 56-osokat szerte az országban és a nagyvilágban. Megköszönte nekik a bátorságukat.

Magyar ezután felidézte, hogy ezekben az órákban 70 éve mi történt, hogy akkor még nem tudhatták, mit hoznak a következő napok, hányan vándorolnak majd ki, hányan adják az életüket a hazáért. Hiszek benne, hogy ha tudták volna, akkor sem cserélték volna el a sorsukat. Összekapaszkodva, méltóságteljesen vonultak a Kossuth tér, a forradalom, a történelem felé. Minden utcasarkon újabb és újabb tömegek csatlakoztak hozzájuk, mire a térre értek, százezrek voltak. Együtt mondták ki: ez itt a mi hazánk, bármire képesek vagyunk érte.

A Kossuth tér megtelt, egyelőre a kötelező körök mennek: versmondás, éneklés, zászlólobogtatás. Gripenek is elhúznak majd mindjárt a tér fölött.

A fideszes rendezvény végén lejátszották a Nélküledet, és utána alakult ki a spontán skandálás.

Jens Stoltenberg norvég pénzügyminiszter, a NATO volt főtitkára a Parlamentben azt mondta, hogy ahogy a magyarok tettek 1956-ban, most az ukránok néznek szembe az orosz harckocsikkal. Oroszország irányítása alá akarja vonni Ukrajnát, és agresszióval át akarja írni az európai béke rendjét. Ezzel szemben együtt kell kiállni a NATO-ban, Európában, Ukrajna mellett. Ukrajna nemcsak a saját túlélésért küzd, hanem a szuverenitásért és a demokráciáért. A támogatásunk Ukrajnának nem jótékonykodás, hanem befektetés a saját biztonságunkba és a jövő Európájába. Ma azok előtt tisztelgünk, akik kiálltak 70 éve a szabadságért, és akik továbbra is ellenálltak az azt követő évtizedekben, a bátor diákok, a munkások előtt, azok előtt, akik harcoltak, akiket menekülésre kényszerítettek, és akik az életüket áldozták. Az 1956-os forradalom erőteljes emlékeztető, hogy mennyire fontos megóvni a szabadságot és a demokráciát.

Újra és újra szükségünk van a hősökre. Ők tanítanak meg arra, hogy a szabadság becses kincs. Küzdeni kell, ha el akarják venni. Nélküle nincs igazság. És ha nincs szabadság és nincs igazság, akkor miért érdemes élni? Erre tanítanak a hősök.

Lehet, hogy itt állnak köztünk a jövő hősei? Csak még nem tudják, nem sejtik, magukról sem hiszik. Bármelyik nap lehet az a nap, bármelyik nap hívhat bennünket a haza. Nem vagytok egyedül, nem feledjük 56 hőseit. Tanuljuk meg tőlük, hogy a hazaszeretet az a hit, hogy a mainál jobb jövőt építhetünk közösen. Hogy örökségünk legbecsesebb része az a tudás, hogy ha kell, egyszerre ver minden magyar szíve. A közös szívdobbanás köt össze minket. Dicsőség a hősöknek, ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak - zárta beszédét Schmidt Mária.

Az állami ünnepség fő helyszíne, a Kossuth tér kollégánk szerint fél 4-kor már félig megtelt érdeklődőkkel, akik a Parlament épülete előtt felállított színpadon egy 50-es évekbeli nótákat éneklő zenekart hallgatnak. A színpad két oldalán zászlók és ‘56-os fotók vannak kifeszítve az Országházra. Sokak kezében lyukas zászló van. Az Alkotmány utca le van zárva, korabeli ruhákba öltözött színészeket is látni. A szervezők láthatóan nagy tömeggel számoltak, Magyar Péter is itt mond majd ünnepi beszédet 4 órakor. Ezt a Tisza-frakció tagjai és a külföldi vendégek a téren két oldalt felállított fehér sátrak alól hallgatják majd.

Mitől sűrűsödött össze az idő azon a 70 évvel ezelőtti, késő őszi napon, hogy berobbantotta az egy irányba tartó akaratokat? - kezdi Schmidt Mária, majd arra jut, hogy a megmaradás vágya merevítette ki a pillanatot, hogy felismerték, a puszta túlélés a tét, és nincs kire várni.

A szovjetek arra akarták kényszeríteni a magyarokat, hogy tagadjanak meg minden közösséget azzal, amit örököltek, mondta, majd felidézi, hogy az 56-hoz vezető, éveken át tartó terror, a mindennapi kommunizmus kegyetlensége hatalmasra növelte a feszültséget, de 23-án felszakadt a kiáltás: elég volt, ruszkik haza, szabad választást! Egységbe forrt a nép, minden magyar egyet akart: független országot, szabad választást, a szovjet megszállók eltakarodását.

Schmidt ezután felidézte, miket meséltek neki 56-osok, például, hogy Wittner Mária Krisztus arcát hímezte a lyukas zászló közepébe. És mindenki egyet akart: szabad Magyarországot.

Szükségünk van 56 hőseire, mert ők a bizonyosság, hogy az igazság végül mindig győzedelmeskedik, mondta.

Schmidt szerint ma is vannak, akik el akarják orozni a pesti srácoktól a tetteiket. Ne hagyjuk! El akarják hazudni nemzeti forradalmunkat. Be akarják zárni, át akarják rendezni a Terror Háza múzeumot. Vitát akarnak rendezni az áldozatokról és tettesekről, mert azt állítják, ez nem egyértelmű. Hogy ki maradhat a tettesek falán. Ne hagyjuk! Hogy megint a Népszabadság mondja meg, mi az igazság. Ne hagyjuk!

Ahogy apja 1956-ban, úgy most Sinkovits-Vitay András is elszavalta a Nemzeti Dalt. Bár lényegesen kevesebb ember előtt.

Előtte Binder Csaba, a párt ifjúsági mozgalmának alelnöke beszélt arról, hogy a Tisza az égről is lehazudta a csillagokat azzal a törvénymódosítással, „amelyet követően, mint a startból kilövő futóversenyző, rohanták le az oktatási intézményeinket az addig pórázon tartott lobbiszervezetek. Ha egy olyan esetről is tudomást szerzünk, hogy iskolákban LMBTQ-érzékenyítést tartanak ezek a szervezetek, akkor a Mi Hazánk Ifjaival ezeket a szervezeteket és ezeknek a szervezeteknek a tagjait ki fogjuk rángatni az iskolákból, de még annak környékéről is.” Ezt a megszólalást fújolás, füttyszó és taps fogadta.

Három ellentüntető, feltehetően Tisza-szimpatizánsok Macskás Fadísz-pólóban skandáltak valamit a Bem tér szélén, gyorsan köréjük gyűltek fideszesek, majd kialakult egy kisebb dulakodás, a rendőrök kikísérték, leválasztották a három ellentüntetőt, jelentette helyi tudósítónk.

Kindlovits Máté, Kubatov Gábor intézőembere próbálta leválasztani a fideszeseket a provokátorokról, nyugtatni a kedélyeket, beszélni a rendőrökkel. A rendőröknek telexes kollégánkat, Simor Dánielt is körbe kellett venniük, mert őt is „megtalálták” a fideszesek.

Az Európai Bizottság elnöke Magyar Péter megszólítva emlékeztetett arra, hogy a választások után találkoztak, és megállapodtak egy közös előrevezető útban, hogy Magyarország harcol a korrupció ellen és visszahozza a jogállamiságot. „Nagyon kemény dolgoztak azon, hogy ez valóra is váljon, megnövelték a közpénzek elköltésének átláthatóságát, és ezeket a lépéseket azért tették meg, mert a magyar emberek ezzel bízták meg önöket” - mondta von der Leyen. Ezeknek a reformoknak köszönhetően az európai finanszírozás is visszatért, a Horizont Európa program ismét hozzáférhető és a magyar hallgatók ismételten részt vehetnek az Erasumus-programba, végre valahára, nagyon hiányoztak - mondta az elnök, amire nagy tapsot kapott, majd azzal folytatta: „És ez még nem minden, az idei év végéig a NextGenerationEU-tól kezdve a tudományos élet szabadságához kapcsolódó alapokig további fejlemények várhatók”.

„Tehát a kemény munka meghozza a gyümölcsét és a bizalom visszatér. Magyarország megújult elkötelezettségének köszönhetően Európa is erősebbé válik. Itt most mindannyiuknak, akik ezt az új fejezetet írják, Európa nevében annyit mondok: köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Gyarmattá leszünk újra? Teszi fel a kérdést Bóka a közönségnek, nagy NEEEM a válasz.

Nem szabad elfelejteni, hogy mi vagyunk a szabadság nemzete, mondta.

„Nem árulok zsákbamacskát, küzdelmes évek állnak előttünk, kutya nehéz küzdelmes évek, de veletek együtt sikerülni fog. Építsük együtt a szabadság köveit, emeljük együtt magasra a szabadság zászlaját, legyen a hősök emléke áldott, Isten óvja Magyarországot", fejezi be beszédét Bóka.

Október 23-án találkozik múlt, jelen és jövő. Nem csak emlékezni akarunk a múltra, üzenni is akarunk a jövőnek, gyermekeinknek és unokáinknak, kezdte beszédét Bóka János. Azt üzenjük, ne feledjük, milyen nagy dolog a szabadság, sőt, a legnagyobb dolog a szabadság. Az önkényt ismerjük és felismerjük. Illyés Gyula szavaival szólva tudjuk, ahol zsarnokság van, ott mindenhol zsarnokság van. Még az óvodákban is. Tudjuk, hogy a parlament és a kínpad is lehet színpad, mondta.

„Tiszteljük meg őseinket, hogy feltesszük a kérdést, mit jelent valójában szabadnak lenni. ne hagyjuk, hogy az önkény mondja meg, kik vagyunk és kik leszünk. Mi tudjuk, kik vagyunk, és meg is akarunk maradni magyaroknak, a szabadság nemzetének.”

1956 dicsőséges két hete megmutatta, hogy nincs szabadság függetlenség nélkül, mert csak független hazában lehetünk szabadok. Mi csak magyarként lehetünk szabadok. Csak az lehet szabad, aki megóvja örökségét, megőrzi hitét, ápolja a nemzedékeket összekötő szálakat. Akik felelősnek érzik magukat boldogulásukért, folytatta Bóka.

„Így elmondva a szabadság egyszerűnek, magától értetődőnek tűnik. Ezeréves történelmünk viszont azt mutatja, a szabadságért mindig meg kellett harcolnunk. Így van ez ma is. Szabad országban nem állítanak fel politikai rendőrséget. A hatalom nem fenyeget senkit letartóztatással. Nem mutogatnak senkit bilincsben és vezetőszáron. Nincsenek politikai foglyok. Nem akarják felszámolni az ellenzéket és újra egypártrendszert építeni. ”

A szabadság ellenségei mindig rejtőzködnek. Így volt 1956-ban is. Idegen birodalmak és eszmék mögé bújtak. A szabadság mai ellenségei is elfedik arcukat és gúnyt űznek a szabadságból. 70 éve az újságjukat Szabad Népnek nevezték el. Ahol nincs szabadság, ott csak Kontroll van. Most úgy űznek gúnyt a szabadságból, jobb egy birodalom alattvalójaként élni. Azt is mondják, hogy a szabad embernek nincs hazája. A múlt teher, a család kolonc, a tulajdon bűn, ha dolgozol, fizess még többet. Pont, mint a kommunisták, akik ellen 70 éve fellázadtak a magyarok. Szabadságunkat és hazánk függetlenségét ma is meg kell védenünk. Nem fogja megtenni más hatalom és Brüsszel. Hiába hívták meg őket. Nekünk ma velük nincs dolgunk, inkább lengyel és olasz barátainkkal ünnepelünk.

Az előző évekhez hasonlóan a Corvin közben emlékezik meg október 23-ról a Mi Hazánk. Idén talán egy kicsivel többen vannak, mint tavaly, nagyjából ezren-ezerötszázan. Novák, a párt alelnöke nyitóbeszédében sorolta, milyen köztársaságban élünk:

Egy olyanban, „melynek elnöke lehet az a Baka András, aki az 56-os szabadságharcosok helyett a rájuk lövető gyilkosok oldalára állt a rendszerváltás után az úgynevezett tatai sortűzperben, a jogerős magyar bírósági ítélettel szemben foglalva állást strassbourgi bíróként” – mondta Novák, miközben a tömegből többen hazaárulót kiálttottak. Novák elmondta, hiába kérték a házbizottságban, hogy a parlamenti megemlékezésen ne Baka mondjon beszédet, „csak azért is ezzel gyalázzák meg a hetvenedik évvfordulót”. Azt meg sem említette, hogy Baka egy, a 2006-os zavargások idején letartóztatott egyetemista esetében is hozott az ellenzék által kritizált döntést. A két döntésről a Lakmusz írt alapos cikket.

„Egy olyan köztársaságban élünk, ahol még mindig nem történt meg az állambiztonsági múlt feltárása, így többek közt az úgynevezett ügynöklisták összeállítása, persze a tartótisztekre fókuszálva” – mondta Novák, tovább sorolva a kommunisták „luxusnyugdíjának” eltörlésének, illetve a lusztrációnak a hiányát.

Ezután néma főhajtással emlékeztek meg a néhány hete elhunyt Pongrátz Andrásról, aki 1956-ban lángvágóval ment neki a Sztálin szobornak. Ő korábban több mi hazánkos eseményen is felszólalt.

Végül is van benne ráció, főleg azok részéről, akik végignyomták az egész eddigi programot: volt egy csaknem 4 kilométeres menetelés, aztán némi várakozás a többiekre, éneklés, tapsolás, zászlólengetés, majd Áder János gyorstalpalója a forradalom eseményeiről.

a Youtube-os közvetítésen. Földöntúli élmény volt, egyből felébresztett az Áder-beszéd után.