Tündérmese is lehetne, pedig valóság Tóth Jánosné története, aki mindennapi betevőért küzdő debreceni takarítónőből lett a Margiszigeti Nagyszálló vezetője. Bemutatjuk a pályája hirtelen felívelése után is szerény körülmények közt élő nőt, akit a Rákosi-kor gondolkodás nélkül használt fel azért, hogy előtérbe tolásából politikai hasznot kovácsoljon.
Rákosi Mátyás nyolcvan évvel ezelőtt, a MÁVAG üzemében tartott beszédében kijelentette:
„A magyar nép előre akar menni, és nem hátra.”
Ezt a kijelentést a következő években egy egyre keményedő diktatúrában való államosítási és kollektivizálási hullám követte, az ország vezetésének pedig az volt a célja, hogy az addig csak egy szűk társadalmi réteg által elérhető helyek többsége a köz számára is hozzáférhető legyen.
A folyamatnak az is része volt, hogy az üzemek, vendéglátóhelyek, vagy épp szállodák élére sokszor a nép egyszerű, a rendszer politikai berendezkedését lányait és fiait állította, akiknek sem a rátermettségükről, sem a megfelelő tudásukról nem kívántak előre megbizonyosodni. A szerencsés kiszemeltek számára tündérmesének tűnő hirtelen felemelkedések nem minden esetben végződtek túl jól, voltak azonban olyan kinevezések is, amikről a propagandacikkek tömege mögé nézve is úgy tűnik, hogy legalább az intézmények szempontjából szerencsésen alakultak.
Ilyen volt annak Tóth Jánosnénak az esete is, aki egyszerű szobaasszonyból lett az ország legnagyobb szállodájának vezetője.
Cikkünkből kiderül, hogy
Ezt a cikket is elolvashatod, de rengeteg újdonság is vár rád a következő hónapokban előfizetőként.
Már előfizetőnk vagy?