Molotov-koktélja mellett ülve verset (?) író, fejpántos forradalmár, a decemberi napsütésben tankjuknak támaszkodva sütkérező katonák, szétlőtt női konfekcióbolt mellől telefonálni próbáló nyugdíjas, marcona felkelők és zsíros kenyeret osztogató férfiak – az 1989-es temesvári forradalom arcai Urbán Tamás fotóin.
A Fortepan a 444-en? Mi a csuda ez? A Fortepan egy hároméves honlap, jórészt archív fotókkal foglalkozik, de talán több is van benne. Majd most kiderül.
Két héttel a pénzgyűjtő kampányunk meghirdetése után, 490.000 forinttal a számlánkon, szeretnénk kalaplengető köszönetet mondani mindenkinek. Annak, aki pénzt utalt, aki támogató levelet küldött, aki újságcikket írt, egyszóval mindenkinek, akinek fontos a Fortepan léte és fejlődése. Örömmel jelentjük tehát: a 49-es tömb megérkezett!
72 órával a támogatást kérő felhívásunk megjelenése után, megtelt emailfiók és lemerült telefon társaságában, íme az első beszámoló: az Auckland - Budapest - Brüsszel - Vancouver vonalon, összesen csaknem 50 magánszemélytől és két internetes laptól kaptunk 500 és 50.000 forint közötti pénzbeli segítséget.
A képek gyűjtése, szkennelése és publikálása mellett igyekszünk a honlap technikai hátterét is javítani. Olvasóink és mi is hosszú ideje érezzük, hogy az időközben harmincezresre duzzadt képarchívum kezd végérvényesen kezelhetetlenné válni az archiválás és a részletes keresés hiánya miatt.
A Fortepan legújabb merítése egyszerre szokásos és szokatlan. Szokásos, mert nem egy egyszerzős különszámról van szó, hanem 25 adományozó fényképeiből válogattunk. Ugyanakkor szokatlan, mert közülük ketten, – Mészáros Zoltán és Ofner Károly – több száz képpel jelentkeznek. Mindkét anyagról külön is szeretnénk majd írni a Fortepan Blogon, így itt most csak röviden. Mészáros Zoltán biológus, kertészmérnök 1956 és 73 között készített fotóit több részletben láthatják majd.
A maga nemében egészen különleges fotóhagyatékot mutat be a Fortepan. Konok Tamás festőművész tette lehetővé számunkra, hogy édesapja mintegy 15 ezer darabos fotóhagyatékának általunk kiválasztott részét - 1200 képet - közzétegyünk.
Ismét egy egyedülálló fotóhagyatékkal jelentkezik a Fortepan. Schoch Frigyes, Kovács Márton Ernő és Nagy Gyula szerzői anyagai után mától – minden bizonnyal az örökkévalóságig – szabadon kutatható és publikálható id. Konok Tamás fotográfus 1200 felvétele.
Hihetetlen, de meglett a titokzatos "Velencei fényképalbum" szerzője, akit legutóbbi posztunk felhívása alapján Vizi-Bognár Mónika és Németh Tamás közös munkával végül megtalált.
A Fortepan legutóbbi frissítésekor Anonime néven megjelent egy szokatlan fotósorozat is a honlapon. Alább a képek hátteréről szeretnék pár részletet megosztani Önökkel.
Köszöntő, értékelés, statisztikák, tervek. Ezeket hívták volna zárszámadó közgyűlésnek a KTSZ-ek világában? Mindegy is! A Fortepan három éves lett a napokban és arra gondoltunk, írunk pár sort a dolgainkról. Mi foglalkoztat minket, mi jár a fejünkben, mire készülünk?
T. I. ötvenkét éves gödöllői erdőmérnök 2001 késő telének egy nyugodt hétvégéjén úgy döntött, hogy hosszú évek után akkor most már végre tényleg rendet rak otthoni íróasztalának fiókjaiban azok között a régi iratok, apró tárgyak, és egyéb, ki tudja még mi mindenféle holmik között, amelyek szülei soproni lakásának kiürítése után kerültek hozzá a családi osztozkodás nyomán.
Van abban valami érthetetlen, hogy ismeretlen emberek képeket küldenek nekünk CD-ken, vagy besétálnak hozzánk táskájukban egy fotóalbummal – és nem kérnek semmit. Nem szeretnének beleszólni a válogatásba, nem írnak dühös leveleket, ha elrontunk valamit, vagy kimarad egy-egy (olykor ötven-száz) fotójuk és ami a legfurcsább, nem kérnek pénzt a képeikért. Miért történhet ez? És meddig lesz ez így?
Örömmel jelentjük, hogy az elmúlt héten múzeumi letétbe került az a Fortepanon tavaly közölt 100 éves sztereófénykép-gyűjtemény, amit Schoch Frigyes vállalkozó készített a 19. és 20. század fordulóján. A 670 darabos gyűjtemény a Fortepan második születésnapján került ki a szájtra és büszkén mondhatjuk, hogy a fórumos megfejtőkön kívül a sajtó is bőszen csemegézett az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó, 3D-ben rögzített pillanataiból, és adott hírt a szenzációs lelet létezéséről.
Nagy Gyula a Forradalom alatt készített fotóriporteri munkájáról és a képek csodával határos megmeneküléséről korábban már szóltunk, és megemlítettük, hogy az 560 darabos riportsorozat a magyar főváros számtalan, eddig nem is azonosított helyszínén készült.