A mérkőzés két nagy kérdése a kezdés előtt eldőlt: Harry Kane, az angol csapatkapitány nem viselhetett szivárványos karszalagot, mert a FIFA döntése értelmében a játékvezetőtől már a mérkőzés előtt sárga lapot kapott volna. Az irániak, ahogy az várható volt, Mahsa Amini halála miatti tiltakozásul nem éneklelték a himnuszt. A Premier League-ben már korlátok közé szorították, az angol válogatott tagjai viszont úgy döntöttek: a vébén is térdelnek.

A meccs is nagy izgalmakkal kezdődött, de az igazi játékhoz annak se volt sok köze. Az iráni kapus, Alireza Beiranvand összefejelt a védőjével, nézni is rossz volt. Tíz perc ápolás után úgy tűnt, folytatja a meccset, majd visszafeküdt, nem tudta folytatni.

A helyette beállt Hosszein Hosszeini sokáig emlegetni fogja ezt a félidőt, és nem csak azért, mert 14 percet hosszabbított a brazil játékvezető. Az angol válogatott 11 perc alatt három gólt lőtt. Előbb a 19 éves Bellingham talált be, majd Saka és Sterling növelte az előnyt. Az angolok fölénye nyomasztó volt, előfordult, hogy az irániak hosszú percekig nem tudták elhagyni saját térfelüket.

link Forrás

A második félidőben sem álltak le az angolok, egy rossz kapuskirúgás után Saka és a frissen beállt Rashford lőtt újabb gólt, a kettő között pedig a portói Taremi szépített. Az utolsó percben egy kontra végén Grealish is betalált, majd a nehezen indokolható 10 perces hosszabbítás végén Taremi 11-esből beállította a 6-2-es végeredményt. A két csapat nem csak az eredményt, a játék képét tekintve sem voltak egy súlycsoportban.

link Forrás